Pénteken Ximena tea délutánt szervezett a környékbéli idős hölgyeknek és azoknak a diákoknak, akiknek az ő látogatásuk a szociális munkája. A nénik nagyon lelkesek voltak, aminek az eredménye egy süteményektől roskadozó asztal volt. Ami nem is lett volna akkora kísértés, mert nem vagyok egy nagy süteményes, ha nem otthoni fajta süteményeket sütnek. Volt herőce(csöröge), volt pudinggal töltött változat, volt házi raffaello golyó, muffin, barna piskóta, alma torta és még ennek tetejében segítettem Joycenak teasüteményt sütni. Na most ezeket mind végig kóstoltam, de pechemre többségük nagyon finom volt, szóval repetáznom is kellett belőle... Az eredmény: sütemény mérgezés, cukor túladagolás, nagymama hiány...
A "party" nagyon vicces volt, mert mi nem beszélünk olaszt, az idős hölgyek meg azon kívül semmilyen nyelvet nem beszélnek. Érdekes volt megfigyelni, az idős hölgyek "vonzalmát" a fiatal fiúk iránt. Sokáig az egyetlen használható fiú Dylan volt, Amerikából. Annak ellenére, hogy a si-n kívül bármit is tudott volna nekik válaszolni állandóan 3-4 néni zsongta körül. Majd megérkezett Peter(Serbia) és Thomas(kanada), ekkor kicsit meglazult a hölgy koszorú Dylan körül. 15 perc után Thomas kimenekült, megállt az ablakban (kívül a házon-messze a néniktől)és onnan beszélgetett velünk...Azt már nem is mondom, hogy mit strapáltam magamat, hogy felkeltsem a nénik érdeklődését, hogy megpróbáljanak velem beszélgetni. Nem sikerült. A pincérnőségtől feljebb nem sikerült jutottam...:) De ettől függetlenül,Joyce-cal, majd a szobatársammal, meg még pár emberrel remekül sikerült elszórakoztatnum mgaunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése