36. Teljesült egy álmom

Ma reggel egy régi álmom teljesült. Legalább is részben. Tegnap este ecseteltem a szobatársamnak, hogy milyen jövőt képzelek el magamnak. Az egyik momentum, ami megragadta, hogy ha külföldön szeretnék élni, miért szeretném, hogy a sarki fűszeres köszönjön nekem, és megkérdezze, hogy vagyok ma. Aztán persze nevetett ezen is, mint az összes többi tervemen. Tény és való, hogy a valóságtól kicsit elrugaszkodottak, de merjünk nagyot álmodni! Úgy hogy megegyeztünk abban, hogy ez a nagyon távoli jövő.

Ehhez képest mikor ma reggel mentem suliba jött szembe a -sarki fűszeres helyett a kisboltos fickó- éppen a lányát vitte suliba. És köszönt!!! Azt csak azért nem kérdezte meg, hogy vagyok ma, mert tudja, hogy nem tudok olaszul.

Hogy miért is örülök ennek? Miért volt egy ilyen aprónak tűnő dolog a listámon? Nem, nem helyes a boltos fickó (csak a félreértések elkerülése végett)!!! Mindig úgy gondoltam, hogy ahol ismernek a helyi emberek, ott befogadnak és közéjük tartozol. Ki más lenne az első aki ismer, mint a boltos, akivel szinte mindennap találkozol? Másrészről, pedig mindig egy idillikus kép él a fejemben, ahol sétálok haza munka után Angliában, egy kis utcában és a sarki fűszeres, pék, kisboltos, zöldséges-vagy nevezzük aminek akarjuk- kint áll az ajtóban, fehér kötényt visel és vidáman rám köszön, váltunk pár szót, megkínál a friss áruval majd hazamegyek. Ettől mindig úgy érzem, hogy otthon vagyok... és ha csak rá gondolok már boldog leszek.

Ui: A közzé tett képek természetesen csak a képzelet szülményei, véletlenszerűen választottam őket a netről.