Oké, most, hogy már mindenki tudja miről beszélek, a következő kérdésem lenne: hányan gondoltátok azt, hogy ez az életben is megeshet??? Nyugi, nem szorultam be sehová. Vagyis pontosabban nem én. Hogy jobban értsétek a történetet jobb, ha az elejéről kezdem.
Az ajtónk egy hónapja elviselhetetlenül nyikorog, ezért a hét lején megkértük Max-t (residence tutor), hogy legyen olyan kedves és olajozza meg. Mondta, hogy persze örömmel, amint lesz ideje.
Tegnap, mint elég gyakran, átjött hozzánk Kelly. Ez azt jelenti, hogy fél 11 körül érkezik és éjféltől előbb riktán távozik. Igaz, hogy 11-kor van a takarodó, de szerencsére Max sohasem ellenörzi a szobákat, szóval nincs mitől tartania Kellynek.
Szóval olyan fél 12 körül ültünk és beszélgettünk. A szobatársam közben kiszaladt valamiért, majd egyszer csak jön be: Max most rögtön akarja megolajozni az ajtónkat. Mivel látta, hogy a szobatársam a folyosón van megkérdezte, hogy én alszok-e, mert ha nem, akkor gyorsan megszerelné az ajtónkat. Yasaman elfehéredve annyit tudott válaszolni, hogy "kind of" és már szaladt is be a szobába. Hirtelen nem tudtuk, hogy hova tegyük Kellyt(aki nem valami kistermetű), majd szerencsére Yasaman kitalálta, hogy távozzon az ablakon keresztül. Kelly gyorsan elkezdett kimászni az ablakon, igen ám, csak közben a hátsó fele beragadt az ablakba (pontosan, mint Micimackó). Aztán elkezdtük húzni, tolni, nyomni mire nagy nehezen sikerült kituszkolnunk a fenekét az ablakunkból. Mindeközben a szobatársam hangosan kiabált, hogy "Dorka, kelj fel, Max megakarja olajozni az ajtót!"
Mindeközben Max gyanút foghatott, mert mikor kiment a folyosóra a szobatársam, míg én a nyomokat próbáltam eltüntetni, Max mondta, hogy akkor inkább visszajönne holnap. Aztán én is kimentem és rábeszéltük, hogy jobb lesz, ha most megolajozza...
Alig tette ki a lábát a szobánkból nevetőgörcsben törtünk ki, a végén már a könnyeink is potyogtak... Még szerencse, hogy nekünk nem kellett megvárnunk, amíg Kelly lefogy... bár legalább a függönnyel el tudtuk volna takarni az ablakunkban rekedt hátsó felet...sajnos a lábai már kint voltak, így nem lett volna jó törölköző tartónak...:)))
Mindenesetre amíg élek, sohasem fogom elfelejteni Kelly beszorult fenekét az ablakunkba, amint ketten próbáljuk meg kituszkolni, miközben a szobatársam kiabálba próbálta a felébresztésemet imitálni...:)))))
Ui1:Azt hiszem a közel jövőben Kelly nem fog nálunk időzni takarodó után:)))
Ui2: Még szerencse, hogy a többiek 5 perccel előbb elmentek...
