142. A lepke

Most elmesélem nektek az egyetlen és legfontosabb dolgot, amit fizika órán tanultam. Egy szép napsütéses napon a fizikai előadóban ültünk hetedik órában, mikor Békési Tanár úr egy példa történetet mondott a felfedezés és tanulás öröméről.

"Gyerekek, ha én most elmesélem nektek, hogy tegnap itt a kertben a bokor alatt milyen szép, nagy és színes lepkét láttam, akkor erre egyikőtök sem fog emlékezni egy hét múlva. De ha Te magad mész ki a kertbe és találsz egy hatalmas, színes lepkét akkor arra egész életedben fogsz emlékezni."

Tegnap a jövőbeni terveinkről beszélgettünk, mikor egy idő után Ugne megkérdezte:

- Te tulajdonképpen akkor egész életedben tanulni akarsz? - először kicsit mellbe vágott a kérdés. Csak mert szeretnék sok sok mindent megtanulni, nyelveket, különböző tudományokat, nem jelenti azt hogy egész életemben... várjunk csak. DE! Hiszen imádom a lepkéket. Boldoggá tesznek. Akkor miért ne?

141. Croissant and Caffé Latte

Briosch-t eszem és latte macchiatot iszom. Megint. De ez most más. Nem csak azért mert a briosch-t croissantnak csúfolják, a latte macchiatot pedig Caffé Lattenak.

Más a hely. Az arcok furcsán ismeretlenek körülöttem. Fáradtak és öregek. Pedig a "University Caffe-ban vagyok". A falon egy oklevél díszeleg 1990-ből. Egyidősek vagyunk...Minden avitt és régi. A hely, az arcok, az emberek. Egyformán fáradtak és ráncosak.
Valami mégis megfogott a helyben. Az ajtón túli hiába nyúlik Glasgow egyik legforgalmasabb utcája, bent csend honol. Nem szól a zene, hangos szavak sem nagyon esnek. Csak monoton , megnyugtató tompa zaj.
A pincérnő egyszer csak nevén szólítja a velem szemben ülő Johnt, aki valószínűleg márl egalább annyi ideje a bár része, mint a műbőr ülések vagy a fagyis pult. John "a szokásost" kéri. Míg fish&chips-ére vár kezét imára kulcsolja. Vajon mi mondani valója lehet Istennek?

A tartó oszlopot borító tükör-mozaik lapocskák ódivatúan csillognak. Némelyik törött és fakó, akárcsak John. Elhasználódtak az évek alatt. Nem hiába, az élet nem egy "séta a parkban" ahogy az angolok mondják. Mattít, fakít, porral lep be és néha még meg is tör...
A kávézóból kilépve a cégérre téved tekintetem. Kopott tábla hirdeti: "University Caffé est.1918" Ezek szerint azóta nem cserélődött itt a vendégkör... ezek szerint az egyetemisták is megöregszenek? Lehet, hogy egykor John is egyetemistaként került ide?

140. Egyetemista feeling...

Azt hiszem, hogy kezdem átérezni az egyetemista élet lényegét: buli szerdán, csütörtökön és pénteken :) Hogy hogy is történt?
Szerda este: Dorka teljes odaadással olvassa a világ legunalmasabb könyvét (Making of Social Policy in Britain 1830-1990) mikor is megszólal a telefon. A kedves szobatárs telefonált, hogy nagyon nagyon szépen kér, hogy menjek el vele a belvárosba az úszó- és vízilabda klub összejövetelére, mert aaaaanyira szeretne elmenni, de hát ugye egyedül nem tud... és hát mert Dorka jószívű ember hírében áll, megszánta, hazavitte és levágta...:) vagyis akarom mondani igent mondott. És mint mindannyian tudjuk, a spontán dolgok a legjobbak, így az este is jól sikerült. Időközben beszerveztem Ugnét is és így hármasban vettük a belváros felé az irányt...Volt ingyen pizza, úszók, vízilabdázók aztán csatlakoztak a hokisok és mérnökök is, szóval így egy idő után már nem is volt gyanús, hogy még soha senki sem látott az edzéseken :)... de azért nem jöttem zavarba a "Te vízilabdáztál már korábban?" kérdéstől... elmondtam élettörténetem idevágó részét :)
Csütörtök este: csütörtök este hagyományosan a nemzetközi diákszövetség összejövetelének időpontja, ahol mindig bőségesen van ingyen kaja, és mivel pénteken nincsenek óráink, semmi sem akadályozhatott meg bennünket ezen lehetőség kihasználásától. Egyébként ezt az eseményt szeretem legjobban, mert itt már elég sok embert ismerek és mivel sokuk Erasmusos diák, jóformán csak itt futok velük össze.
Péntek este: KARAOKE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nyugalom, nem én éneklek :)

139. Apró örömök az életben

Pontosabban szólva kb 25-30 cm hosszúak, barnás vöröses bundájúak és elragadóak. A helyi park mókusairól beszélek. Mert képzeljétek el, hogy ma mókust simogattam!!! Teljesen felvidultam tőlük, olyan édesek!

Az itteni mókusok nagyon barátságosak, "kezesek" és rengeteg szaladgál belőlük a parkokban.