118. Frissítés

Gondolom senkit nem fog meglepni, ha azt mondom, hogy elfoglalt vagyok. És az sem ha NAGYON elfoglalt, sőt NAGYON NAGYON be vagyok havazva.

Nem, nem halogattam a dolgaimait. Egyszerűen ennyit adnak fel mostanában. Megpróbálok röviden végig szaladni rajta, hogy mivel vagyok elfoglalava

1. Tanulok, mint a kisangyal, ugyanis a tanárok mostanság adják a predicted jegyeinket, amin az egyetemi felvételink múlik

2. Töri esszére tanulok, hideg háborút

3. Olasz tesztre tanulok

4. Közgázra tesztre tanulok (7-es lett :)))

5. Arezzi konferencián voltam

5. Egyetemre jelentkezek

6. 4000 karakterbe megpróbálom belesűríteni a jövő képemet, és hogy miért is szeretnék közgazdaságtant tanulni

7. A különböző egyetemek szakjainak tájékoztatóit bújom

8. A tanáraim után szaladgálok a különböző papírokkal, ami az egyetemi jelentkezésemhez szükséges és próbálom őket szépen megkérni, hogy jó ajánlást írjanak

9. oldalakat írok a tutoromnak a személyiségemről és elért eredményeimről

10. magyar bizonyítványt fordítok angolra (hmm olyan szívemelengető érzés volt látni)

11. EE-t írok (vagyis már csak alakítgatok :))) )

12. Angol házi dolgozatot írok

13. Matek házi dolgozatot írok

14. Irodából irodába rohangálok az egyetemi papírjaimmal

15. Matek Internal-t írok

15. Esystems saját kísérletet tervezek/kivitelezek (mohákat méregetek az erdőben :S)

.....stb és a lista sosem ér véget

És, hogy mit NEM csinálok mostanság?

1. Nem alszok

2. nem főzök

3. nem dvd-zek

4. nem szárítom be a hajamat, mert túl sokáig tartana

5. nem látogatom meg a barátaimat...

6. nem válaszolok az e-mailekre

7 nem írok a blogomra

8. és igazándiból levegőt sem veszek.... :)

117. Bicikli túra

A nagy EE írás közepette azért tartottunk egy kis szünetet szombaton: Bicikli túrára mentünk az olasz és szlovén határon, ami megint egy felejthetetlen jó emléket jelent. Körbe bicikliztünk a környező olasz falvakat, átkerekeztünk Szlovéniába. Időnként rémes utakon haladtunk (vagyis pontosabban nem nagyon haladtunk), ugyanis kiderült, hogy Cindy nem nagyon tud biciklizni, és fél a kocsiktól, ezért a térképen sárgáva jelölt felsőbb rendű utak helyett a fehéreket választottuk, ami nem bizonyult a legjobb választásnak: nem hogy aszfalt nem volt, de még murva sem, gyakorlatilag hegyi sziklákkal és kövekkel találtuk szembe magunkat. Mit mondjak rázós volt, főleg a lejtmenet... ahogy Siposék mondanák, ketten ültünk a biciklin: a majré és én... és igen, a bicikli tényleg nem szépségápolási szer: még most se tudok rendesen ülni... :)

Az izmaim is jól meg lettek dolgoztatva, ugyanis gyakorlatilag 100 méternyi sík terepet nem lehet találni az egész környéken, és Martin amúgy is hihetelen érzékkel választotta a legmeredekebb emelkedőket... amiket azért szerencsére hosszú és kényelmes lejtmentek követtek :)

A csapat (csupa másodéves)

Kelli

Cindy

Olga

Martin

és ÉN

Gyönyörű helyeken jártunk megint, egyre jobban kezdek a környező kis falvakba, meg a Carso-ba (az az itt húzódó mészkő hegység neve) bele szeretni.

Határ átlépés egy ezer éve (oké akarom mondani EU-s csatlakozás óta) elhagyott határon

Még sem vezet minden út Rómába? :)

Hegymenet. Igen, itt tekertünk fel!!!!!

Egy biztos, szombat óta még jobban érdékelem a Tour de France versenyzők teljesítményét :)

116. Alkotói szabadság

Úgy döntöttem, hogy ezt a két hetes kihagyást alkotói szabadságként fogom fel, hiszen ez idő alatt éjt nappallá téve alkottam, még hozzá az EE-met, amit végre valahára tegnap leadtam!!!! (még nem végelegesen, ugyanis vissza fogom kapni további javításokra). Azt kell, hogy mondja, hogy kezemben tartva a 20 oldalas, 118 diagrammos és 3842 szavas elmélkedésemet a "A világ, (de főként EU szinten) csökkenő bor kereslet/ár hatásáról, a magyar családi borászatokon és a helyzet lehetséges megoldásiról" erős büszkeség töltött el. Még soha sem alkotta semmi ilyen komolyat, ami ilyen sok időt vett volna igénybe. Nincsen ilyen tapasztalatom, de a filmekből kiindulva, valahogy a szülés jutott eszembe az EE-ről: rengeteget szenvedsz vele, teljesen kimerülsz mire meg lesz, de aztán boldogan tartod a kezedben és büszkén mutogatod mindenkinek. Na, hát kb ilyen érzés befejzni egy EE-t. Nagyon nagyon boldog voltam, de közben egy hulla vagyok, aki csak egy kis pihenésre vágyik... ja és igen, tegnap este büszkén mutogattam, mindenkinek, akibe belebotlottam.

Mellesleg hosszú hétvégénk is volt, amit egyetlen nap kivételével a szobámba zárkózva töltöttem az EE-mel... de az az egy nap, az szuper volt... folyt. köv