149. A pillanat

Van EGY a pillanat. Mikor érzed, hogy a megtaláltad a helyedet. Mikor tudod, hogy jó helyen vagy, jó időben és a megfelelő emberekkel. Határozottan emlékszem erre a pillanatra Duinóból. Első évem áprilisában jött el.

Most megint eljött egy ilyen pillanat. Hogy most már bátran mondhatom azt, hogy SZERETEM Glasgowt, még ha nem is ismerem nagyon de ami még fontosabb, hogy nem csak a helyet, hanem az embereket is MEGSZERETTEM itt.
Szerda este páran összegyűltünk vacsorára, majd jó sokat beszélgettünk és kártyáztunk. A vége felé már csak hárman maradtunk, és hogy érdekesebbé tegyük a játékot úgy döntöttünk, hogy a vesztes készít reggelit mindhármunknak. Nos, mit gondoltok, ki vesztett? Talált süllyedt...
Őszintén szólva egyeltalán nem bántam. Reggel gyorsan kisütöttem néhány palacsintát, a többiek hozták a lekvárt meg a pudingot majd pizsamában együtt neki ültünk reggelizni. És az egész csak egyszerűen JÓ volt.
Jó volt, mert kicsit olyan volt, mintha egy család lennénk. Jó volt, mert azt éreztem, hogy 2 olyan emberrel vagyok, aki miatt nem bánom, ha egy kicsit hamarabb kell felkelnem, hogy palacsintát süssek nekik. Jó volt, mert azt éreztem, hogy velük reggel is, fáradtan, morcosan, gyűrötten kíváncsiak vagyunk egymásra. Jó volt, mert hulla fáradtan is megnevettettük egymást. Jó volt, mert úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyemet.

148. Életről

Élet egy fura személy. Mikor minden jól alakul, mikor duzzadsz az energiától, mikor mosoly van az arcodon, mikor a dolgaid révbe értek, mikor szerencsésnek érzed magadat, mikor nem ijedsz meg a problémáktól, mikor azt hiszed, hogy megint tanultál valami fontosat Róla, mikor már majdnem a boldogság kevélyen mindenható tengerébe merülsz, akkor Ő meggondolja magát. Irigy lesz rád, vagy csak szeszélyes. Nem tudom.
De valamiért csak egy kicsit csavar a dolgokon, egy egészen aprót, hogy nehogy gonoszsággal legyen vádolható, de azért emlékeztet rá, hogy Ő az erősebb. Elgondolkodtat, hogy akár csak ilyen szokásos mindennapi egyszerű ujjgyakorlattal is tud hatni rád, mi lesz, ha az igazi darabot kezdi játszani?
Megmutatja, hogy némely leckéje nagyon nehéz és bizony megtanulásuk fájdalommal jár. Nem törli le a mindennapi mosolyt az arcodról, nem renget meg alapjaiban, nem tör meg, csak kérdésekkel és gondolatokkal mételyez meg belülről. Egy egyszerű dologgal tudatja veled, hogy bizony még rengeteg leckét tartogat számodra, melyeket hiába tudsz elméletben, gyakorlatba való átültetésük időt, tapasztalatot és erőt igényel.
De lehet, hogy félre ismered? Lehet, hogy csak kiment a boldogság kevély tengeréből, mert még nem tudsz úszni? Vagy mert a nyílt víz veszélyes, de mi ezt észre sem vesszük?