Tudjátok, az olyan élmény, amiről nem tudsz semmi érelmeset mondani. Amire nem találsz egyszerű jelzőket, sem bonyolultakat, aminek nem tudod egy szegmensét kiemelni, hanem komplex egészként boldogság hormonokat szabadít fel benned. Ami feltölt energiával és izgatottá tesz és legszívesebben kiáltanál egy nagyot, és órákkal utána sem tudsz rajta túllépni. Nem, nem bangi-jumpingoltam. Vagyis, de csak éppen szellemi bangi jumpingban volt részem.
A hétfőm ugyanolyan zsúfoltnak és unalmasnak indult, mint a többi napom. A nyirkos borult ég szürkesége egész Duinót megszínezte. A nap mindenegyes perce olmos lassúsággal vánszorgott. Délután ötre az egyik közgáz tanár egy előadást szervezett a pénz és bankrendszerről, és egy esetleges összefüggés elméletről, ami elég ígéretesnek tűnt, szóval hogy addig se keljen tanulnom úgy döntöttem elmegyek, még ha nem is igazán van kedvem a dologhoz.
Az első dolog ami feltűnt, az „előadó” volt. Egy kopaszodó, pocakos, ötvenes, bakár helyett egy 23 éves, göndör hajú, lila pulcsis olasz mérnök hallagató állt előttem. Némi tört angollal mesélt a bankrendszerről, valamint arról, hogy hol van benne az összeesküvés elmélet, illetve, az utópitikusnak ható megoldási javaslatáról. Egy óra elteltével elég furcsa érzéssel jöttem ki a teremből. Teszett a lelkesedése, érdekesnek találtam, amit mondott, de nem mindig értettem vele egyet. Kedvem lett volna alaposan megkérdezgetni a részletekről, de mivel a tanárok és a nyalizók egy kisebb csoprtja ott maradt, én inkább eljöttem és elmentem a Primomért, akinek előzőleg megígértem, hogy ha végzek, akkor elmegyünk teázni az Al Castel (sarki kávézó)-ba. Éppen leültünk és el kezdetm mesélni az érdekes lila pulcsis figuráról, mikor találjátok ki, hogy ki lépett be az ajtón! Igen, nyertetek, a lila pulcsis fiú! Malcolm, egyik közgáz tanár, valamint Alessio, aki az előadást szervezte, kíséretében.
Azt már mondanom sem kell, hogy roppant meglepő módon a mi asztalunkhoz ültek le. És innentől kezdve nem tudok tárgyilagos, értelmes és összefügő mondatokat alkotni. Életem legjobb beszélgetése zajlott le a következő 3 és fél órában. A hallagatóság egy elég izgalmas szellemi csata szem- és fültanúja lehetett. Aaaaannnnyyyira jó volt! De komolyan! Soha, de soha nem találtam még ilyen szintű szellemi partnert, akivel ilyen színvonalú vitát lehett volna lefolytatni és ilyen komplex gondolkodása lett volna. Hihetelen élvezetet leltem benne, amint saját elképzeléseiben ingattam meg, valamint azt, hogy közel négy óráig intenzív agytornában volt részem illetve egy roppant színvonalas és kúlturált vitában. Nem. Nem is nevezném vitának. Inkább egy bizonyos fajta hihetetlen töltéssel bíró és mély, ötletektől, elképzelésektől, utópiáktól, idealisztikus világnézetektől, közgazdaságtantól, történelemtől, filozófiától, logikától és ellentmondásoktól feltüzelt, de ugyanakkor abszolút higgadt és építő beszélgetsnek, ami után mindkét fél úgy áll fel az asztaltól, hogy kapott valamit. Nem is keveset. Egyszerűen ez az élmény amiről csak ennyit tudsz mondani: WOOOWW és csak reméled, hogy még valaha meg fog ismétlődni az életedben. WOOOOWWW
A lila pulcsis fiú a legnagyobb gondolkodó, akivel eddig találkoztam (rövid) életem során. Egyszerre emlékeztet Raszkolnyikovra, aki órákat(napokat) tölt azzal, hogy a társadalmon elmélkedik, Russeau-ra, valamint Enjolras-ra (Nyomorultak), Karl Marxra vagy bármelyik francia forradalmárra. Meg van benne a tűz, a lelkesedés, de mindemellett hihetetlenül idealista (gondoljatok bele, hogy mennyire, ha ezt én mondom róla...) már már naiv, ha emberekről és társadalomról van szó. És mind e mellé meg van a háttér tudása, nem az üres levegőbe beszél, nem próbálja meg féligazságokkal alátámasztani az eméletét. Mindennek ellenére az az érzésem, hogy rengeteg mindent nyert a beszélgetésünkből, milliónyi új probléával és elképzeléssel szembesítettem, számtalanszor sikerült útvesztőkbe csalnom, aminek a végén rádöbbentettem saját elméletének ellentmondásaira.
Biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Hogy egy meghatározó gondolkodója/írója/forradalmára/formálója/politikusa/szereplője lesz a huszonegyedik századnak, még ha most még nagyon kiforratlan is, idővel igazán érett gondolkodová fog válni. Életem során először éreztem azt, hogy az ötleteknek tényleg van erejük. És csak büszke vagyok rá, hogy szervesen sikerült hozzájárulnom a jövő egyik gondolkodójának fejlődéséhez.
