37. Room no.2

Azt hiszem ez a szobánk száma. Most arról fogok filozofálni, hogy vajon az emeberk miért szeretik annyirai itt tölteni az idejüket. Mivel nem volt sok ötletem, hogy az emberek miért zaklatnak khm khm látogatnak minket előszeretettel, utánanéztem a 2-es szám jelentésének a neten. Voilá: 2: befogadás, érzékenység, nőiesség, lelki erő, romantika, művészi érzék, intuíció. Szóval az internet szerint ezek jellemzik a szobánkat. Nem mondom van benne valami, bár néha a káosz szó megfelelőbb ezen állapot kifejezésére.

Tény és való, hogy az emberek hál'Istennek egyre jobban szeretnek hozzánk járni. Erre a legjobb példa a tegnap este. A folyosón sétálva belebotlottam Vivibe, aki a házim mennyiségémről érdeklődött. Őszintén bevallottam, hogy már megcsináltam mindent.

-Szuper, nézzünk DVD-t!!!

-Oké. Remek ötlet. -Szerintetek hol néztük? Naná, hogy a mi szobánkban! Mert ez olyan jó hely. El kell, hogy mondjam, hogy a szobánk a legeslegkisebb szoba a rezidenciánkban (sztem az egész suliban is) és gyakorlatilag 2 négyzetméternyi szabad hely van, a két ágy között, hogy eljussunk az asztalunking. Száz szónak is egy a vége: nagyon kicsi!!! Oké, elkezdtük nézni a Simpson familyt, ami egyébként nagyon jó volt, mikor kopogtak. Természeteseb Kelly volt az. Kelly, aki szinte minden este átjön, és minden este nagyon sokáig itt felejti magát. Szóval már 4-en voltunk 5 négyzetméteren. Mikor megint kopogtak. Joyce volt az, ő valami tanulással kapcsolatos ürüggyel jött. Szóval öten voltunk öt négyzetméteren, nem is olyan rossz arány.

És még nem is mondtam, hogy hányan akarnak a szobánkba kötölzni:

1.Anabel

2.Yuchan

3.Vivi

4.Kelly

5. Joyce

Hiába, na népszerűek vagyunk!!! Egyébként komolyra fordítva a szót, szerintem a békés és harmonikus légkör vonzza hozzánk az embereket.

Ui: az elhagnzottak megerősítésére el kell, hogy mondjam, miközben beszélgettünk Joyce felajánlotta, hogy örömmel átjön kijavítani a házimat. (angol anyanyelvű, a nyelvtant szokta korrigálni) -Ha akarod átmegyek én-ajánlottam fel neki.

- Nem kell, szívesen megyek én...

kb így érezzünk magunkat a szobánkban:)