138. Italia... avagy honvágy kicsit másként

Nincs honvágyam.

Olaszországvágyam van.

De nagyon.

Hiányzik a napsütés, a tenger, porto, a capuccino, a brios, Mickey's, Al Castel, Gelato, Zampolii, Rilke sétány, Trieste, az olasz nyelv maga, az olasz gesztikuláció, a Carso, Czernizza, Duinese emberek, MAX, Michelle, fausta, la gazetta, az olasz ősz, a bor, la Via Trieste...

Ez más mint a honvágy. Mert tudom, hogy ha itt letelik az időm legyen az 4 év, vagy csak egy szemeszter, haza fogok menni. És otthon lenni. Sokáig.
De Olaszországgal minden más.
Nem tudom, hogy mikor fogom újra látni.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha több időt ott tölteni, mint egy hét.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha capuccinot inni Mickey's-ben.
Nem tudom, hogy fogok -e még valaha a szőlőtáblák közt biciklizni.
Nem tudom, hogy fogok-e még Pasta con pomodoro-t enni.
Nem tudom, hogy fogok-e még Portóban ülni és a tengert bámulni.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha lesétálni Portóba bárkivel is megvitatni az élet dolgait.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha olaszul beszélni.

Csak remélni tudom, hogy minderre a válasz IGEN...

137. Első nap

A mai nap egy nagyon különleges nap volt. Ma volt az első napom az EGYETEMEN. Mert EGYETEMISTA lettem! El sem tudom mondani, hogy mióta vártam már erre a napra. De azért is különleges, mert egy ELSŐ nap volt. Az ember életében nem sok "első nap van". Ezek mindig fontos mérföldkövek és illik őket tisztelnünk.

Az első "első napom" az óvodában volt. Vagyis, hogy pontos legyek a bölcsödében, de hát annyira régre nem nyúlik vissza emlékezetem. Emlékszem rá, hogy anyával és apával, az IFÁval mentünk oviba. Mert igen, én menő gyerek voltam! Nekünk, volt a legnagyobb kocsink! ;)

Aztán emlékszem, mikor az Ötösbe mentem először. Szép, napos reggel volt és apával és anyával együtt sétáltunk végig a Deák Ferenc úton, a kapu előtt jól megölelgettek, majd szaladtam is be a többiekhez.

A Gárdonyis első napom is elevenen él emlékezetemben. Látom magam előtt a 22-es termet, amint belépek és megpillantom Fannit egy piros kockás cicanadrágban... örök sokk...

Majd 7 év elteltével Olaszországban volt a következő "első napom", amiről már ti is értesülhettek.

És most megint elérkezett egy "első nap"... Egyetemista létem első napja. Ami nem volt annyira napos, főleg reggel, tekintve, hogy Skóciában vagyok, de mindent egybe véve igen kellemesre sikerült. Nincs mit tenni, még mindig szeretek órákra járni...

Mi a közös ezekben az emlékekben? Hogy mindegyikük egy hihetetlenül pozitív élményként él bennem. Minden első napon tele vagyok várakozással és izgatottan megyek az új dolgok elébe! Mindegyik napsütéses, meleg és egyformán egy nagyon szép jövő kezdetét jelentik... hmm szeretem az első napokat!És íme, a hagyományos, elmaradhatatlan : Első Nap Fotó

136. Letelepedés

Gondolkodtatok már rajta, hogy mi tesz egy helyet igazán az otthonotokká? Vagy azon hogy egy embernek lehet-e több otthona?
Miután Skócia a harmadik ország ahol élek eddigi életem folyamán már néhányszor találkoztam ezzel a kérdéssel. Megint csak arra a következtetésre kell, hogy jussak, hogy valahol letelepedni, megvetni a lábunkat, beilleszkedni egy nagyon izgalmas folyamat, vagy akár játéknak is nevezhetjük. Tulajdonképpen olyan mint egy társasjáték. Először elolvasod a játékszabályokat, vagyis információt gyűjtesz. Mikor elkezdődik a játék, akkor úgy sem emlékszel mindre, szóval figyeled a társaidat, hogy ők mit csinálnak. Az elején elolvasod a mezőket a táblán, hogy tudd mikor mit kell csinálnod, kérdezgeted a tapasztaltabb játékosokat, de ami a legfontosabb, hogy tanulsz. Aztán idővel kezdesz emlékezni a mezőkre, majd lassan rájössz a játék lényegére, apró trükkjeire. A végén, pedig ha türelmesen játszol akár még nyerhetsz is...de ha nem, akkor is tudod a játékot betéve...

Szóval: Let's play!

135. A sárga köves út... az egyetemre

Így visz utam az egyetemre:

A szállást elhagyva átmegyek az úton (igyekszem "jó" irányba nézni)

Átmegyek a parkon

És a távoli egyetem felé veszem az irányt

Majd elmegyek a Galéria mellett

Átmegyek a folyón

Végig megyek a sétányon

Megint átmegyek az úton

Majd balra fordulva felkaptatok a dombtetőre

és már megis érkeztem...

134. Mára semmi emelkedett...

Hát, most sajna nem tudok világmegváltó témákról írni, vagy mély filozofálgatásba kezdeni, mára csak egy olyan azt-sem-tudom-hogy-hol-kezdjem féle élménybeszámolót kaptok.

Vasárnap szerencsésen megérkeztem szállásomra. A szobatársam egy lengyel lány Agata és a szoba maga meg a lány is nagyon barátságos, bár szerintem kicsit sötét. (mármint a szoba nem a lány....)

A dolgok szinte teljesen egybefolynak, annyi mindent mondtak, hallottunk, csináltunk és tapasztaltunk. A gólya hét itt sem más, mint az otthoni gólyatábor, buli buli hátán. De a dolog érdekessége, hogy az egészet a két diákszövetség vetélkedése határozza meg. A GUU (Glasgow University Union) és a QMU (Queen Margaret Union) egymást próbálja túl licitálni jobbnál jobb programok szervezésével vagy akár több ingyen kaja kínálásával, hogy minél több új tagot toborozzanak. Általánosságban elmondható, hogy el vagyunk árasztva kuponokkal, ingyen jegyekkel, tagsági kártyákkal és egyéb ehhez hasonló dolgokkal.
Persze azért volt néhány "komoly" program is. Már hétfőn volt egy csoportos találkozónk az Adviser-el, aki olyasmi mint egy tutor, aki 4 évig tanulmányainkat fogja felügyelni. Szerencsére egy nagyon szimpatikus és kellemes embernek tűnik. Ezen kívül ma volt a beiratkozás, ahol a hivatalos diákigazolványomat is megkaptam. Holnap és holnap után pedig külön a tantárgyaimat kell személyesen felvenni.

133. Bimm-bamm: Szolgálói közlemény...

épségben megérkeztem Glasgowba!!! A szobatársam Agatha egy lengyel lány, a szobám a legfelső (3.) emeleten van. Már mindent szépen kipakoltam. Van a szobában internet és saját vezetékes vonalam is van.

Folyt.Köv.

132. Elkészülni, vigyázz, rajt!

éééésss irány Glasgow. Ahol a University of Glasgow-n fogok Economics-t, Public Policy-t és valószínűleg Psychology-t tanulni.

Elkészülni, mert hát az utazás és új kezdet mindig sok készülődést igényel.

Vigyázni, mert nagyon fontos, hogy "vigyázzak magamra", hogy gyakorlatilag mindenkit idézzek.

Rajtolni, azt hiszem ez a rész nem igényel különösebb magyarázatot...

Az egyetem