60. Itthon vagyok!!!

A vártnál (kicsit) sokkal nehezebben de végre haza értem. Egerbe. Máris hiányoznak a többiek. Igazság szerint már akkor elkezdtek hiányozni, mikor a bőröndömet csomagoltam. De persze nagyon jó itthon lenni, ma voltam a suliban mindnekit megölelgettem, már csak Ági hiányzik a sorból:)

Szóval, ha valakinek van kedve velem találkozni, akkor az írjon egy sms-t vagy e-mailt, nagyon szívesen teázok bárkivel.

59. Lehet Karácsony túladagolást kapni???

Mindenhol Karácsony vesz körül... Szószerint...

A szobám ajtaján az adventi naptár látható, mait a szobatársam kapott ajándékba(tőlem). Minden borítkba egy-egy népszokás leírását és csokit raktam neki, valamint rajzoltam rá valami karácsonyit.

A rezidenciákban, a hallban: egy erősen túldíszített fenyőfa fogadja az érkezőket.

A konyhában... :a Közép- és Kelet-európai vacsorára készített lekváros félholdacskák

A Kelet-eu-i cipőkben: mert én olyan kreatív vagyok és úgy rérek 20 darab ilyen csomagot sikerült megalkotnom. Egyesével összetűzni, megírni, masnit kötni, majd belecsempészni a Közép és Kelet eu.-i cipőkbe, Mikulás éjszakáján

A saját ablakomban és csizmámban, a szobatársaméban

A polcomon. Nem mennyire látszik az előző két képen, de a szobánk gyönyörűen ki van dekorálva mini gömbökkel és temérdek kézi készítésű papír hópehellyel

A Piazzán itt, Duinóbanés Triesztben. Egy szóval mindnehol.

58. Húú

Húúúú. Annyi minden történt velünk hirtelenjében, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán a Mikulás vacsorával. Rékával közösen szervezteünk egy Közép -és Kelet- Európai vacsorát, ami rengeteg sütéssel és főzéssel telt, de megérte, mert azt hiszem, hogy mindenki jól érezte magát és kicsit volt olyan érzésünk, hogy tartozunk valahová. Ez szerdától péntekig állandó elfoglaltságot jelentett, és hogy az életem ne legyen olyan egyszerű párhuzamosan kellett megoldani a hazautazásom körüli problémákat.

Pár fotó a közép európai vacsiról. A menü: Borscs, tipikus orosz újévi saláta, forralt bor, lekváros félholdacska, sajtos rúd, almás pite...stb

A vacsi előtt azt vártam, hogy majd beszélgetek új emberekkel, de ehhez képest (ahogy a képek is mutatják) a szokásos bandával múlattam az időt. Hozzá tegyem igen kellemesen..

Tudom, hogy ez egy rossz minőségű fotó (nem én csináltam,) de azért szeretem, mert szinte mindeki rajta van.

Marcin (Poland)Olga (Ukrajna) Alina (Fehéro.), Edyta( Poland), Elyas(Oroszo-Jemen), Attila (Magyaro.), Misha (Fehéro.), Dorka =én:), Iva(Cseho.) , Olga(Oroszo)

Az oroszul beszélők, akiket többé kevésbé nagyon szeretek, név szerint: Olga (Ukrajna), Alina(Fehéroroszország), Elyas (Oroszország és Jemen) valamint Misha (Fehéroroszország)

Attila és Martin(Szlovákia). Martin a helyi főszakács. Egyébként ugyanolyan almás pitét sütött, mint mama és utálja a magyarokat... (magyar vezeték neve van...)

Este még a Mikulás is meglátogatott, aki nagyon nagyon jól eltalálta, hogy mire van szükségem (nem csak tárgyakat tekintve, hanem jó pár problémát is megoldott...)

Aztán szombaton volt Mikulás ünnepség, meg előtte flag ceremony, aminek az volt a lényege, hogy minden ország felvonult népviseletben a saját zászlójával. Mondanom sem kell, hogy hihetetlen jó élmény volt. Kicsit szétnéztünk a helyi Mikulás ünnepségen, aztán Vivivel bementünk Triesztbe, fagyiztunk, sétáltunk és kellemesen töltöttük a délutánt.

Íme néhány kép a flag ceremony-ról és Mikulás ünnepségről, (szerintem többet ér, mintha elkezdeném részletesen jellemezni az eseményeket)

Amika (Japan)

Wariton (Thaiföld), Én (Hungary), Cindy (Hong Kong)

Olga from Russia

Hamaiat (Bangladesh -ő az egyik legújabb és legjobb barátom, kicsit ütődött-nem csoda, fizikus ösztöndíjas-de hihetelen jókat lehet vele röhögni) Anabel (Mexico) Én (Hungary) Yasaman (Iran). A kép érekessége, hogy mind a 3-4 zászló ugyanazokból a színekből áll...

Mikulás ünnepség. Youchan(Kína) megint csak én(remélem még nem unjátok-én már kezdem...) és Joyce(Szingapúr)

Este pedig, Mickey születésnapját ünnepeltük. Aki ismer az tudja, hogy nem vagyok egy nagy "party face", de ez akkor is nagyon jó volt. Volt ingyen torta, üdítő meg alkohol (az utóbbi engem nem nagyon hatott meg...), de fergeteges hangulat volt...

A mai napom sem volt lazább, social service, EE show próba, ide-oda rohanás és holnap pedig nagy matek tesztet ír az egész évfolyam.... este pedig rezidence dinner , aminek szerintem nem sok értelme volt. Az lett volna a lényege, hogy mindannyian összegyűlünk, kicsit beszélgetünk, még neveket is húztunk a karácsonyi ajándékozás szándékával, de fogalmazzunk úgy, hogy ez meghiúsult. A balkániak a szokásos csoprtukkal vihogtak egy sarokban, a többiek elvoltak a szokásos barátaikkal, jó páran, pedig el sem jöttek...

( balkáni banda...)

De legalább a pizza finom volt...
Alinával és Olgával (Fehér és sima Oroszország)

57. Tenisz

Ma jó hosszú kihagyás után megint voltam teniszezni (2 órát játszottunk)és most óriási meglepetésemre nagyon jól éreztem magamat.
Ez két dolognak köszönhető: 1. Meglepően jól játszottam. De komolyan. Általában pocsékul szoktam, de most megtáltosodtam. Vegyes párosoztunk, Peter (Szerbia) volt a párom és 6-1 re nyertük az első szettet. (a másodikat el sem kezdtük) A 6-1 azt jelenti, hogy ő is hozta a saját szerváját, meg én is –ami vegyes párosnál nem annyira szokványos-, valamint elvettük az ellenfél adogatását jó sokszor , beleértve a férfi tagot is, -ami vegyes párosnál megint ritka. Mielőtt valakiben felmerülne a gyanú, hogy esetleg csak azért nyertem, mert Peter volt a partnerem, le kell, hogy szögezzem, egyenrangú félként játszottam, bár vitathatatlanul ő a legjobb játékos közölünk, viszont ma nem volt jó napja, főleg az elején (kb 5 percig én voltam a húzó erő a csapatban! Ugye milyen hihetetlen? Első nekifutásra ütött 4 kettős hibát, meg vagy 2 nagy OUT-ot, aztán valahogy csak megjött az önbizalma, és a végére már remekelt megint. Meglepő módon szinte mindent visszaadtam, helyeztem is őket( ha tudtam…)és az adogatásom is jó volt. Az ellenfelekről. Santiago (Guatemala) és Anita (Zimbabwe). Santiago az a fajta, mint Timi meg Szandi, minden sportban jó, Anita meg…hmmm. Néha jó volt, néha kevésbé. Elég gyors, beéri a labdákat, csak a technikája hiányzik, mert már nagyon régen nem játszott, de a végére ő is belejött.
2. Niemke (Hollandia) hamarabb elment. Könnyen felfedezhető, hogy amíg ott volt 5-en kellett, hogy játszunk, vagyis valaki mindig a kispadon ült és fölöslegesnek érezte magát. Nem akarok rosszat mondani róla, de ha meghallom a rekedt hangját, meg a vihogását, ami egy hiénára emlékeztet, még a szőr is fel áll a hátamon…

56. Nobel-díjas az iskolában

Bizony, tegnap találkoztam egy Nobel-díjassal!!!!! Eric Maskin amerikai közgazdász, aki 2007-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat a játékelmélet továbbfejlesztésért, tartott nekünk előadást. Bemutatta az elméletét, egyszerű példákon keresztül szemléltette, beszélt a világgazdasági válságról majd felelt a kérdéseinkre. Nagyon érdékes, nagyon jó volt, de azt hiszem, hogy a lényeget Olga foglalta össze legjobban (még az előadás előtt): "Olyan, mintha egy múzeumba mennék, megcsodálni egy különleges emberfajtát. Akár üvegbúra alatt is álhatna, akkor is elmennék megnézni, mert még nem láttunk Nobel-díjast..."

Nem tudom közületek hányan láttak már élőben Nobel-díjjal rendelkező személyt, de el kell, hogy mondja, ugyanolyan mint a többi ember! De komolyan, nincs a homlokára írva, hogy "Nobel Prize."

55. Civilizáció!!!!

Tegnap elmentünk Triesztbe, egy hatalmas plázába. Nem gondoltam volna, hogy valaha még ezt fogom mondani, de nagyon élveztem:)) Emberek. Mindenhol, nagyon sok, és nem a faluból!!! Új arcok, annyira jó volt. Mindenhol karácsonyi cuccok voltak, ettünk pizzát, helyjáraton utaztunk, nézelődtünk és emberek közt voltunk!!!! Tényleg nem hittem, hogy nekem ez hiányzik, de teljesen az az érzésem volt: Igen, végre, civilizáció!!!!!! A helyjárat. Röhelyes, de hiányzott:)) Mikor napjában minimum 4x utaztam vele és itt már pontosan 3 hónapja és 2 napja még csak nem láttam, mikor felszálltunk rá boldog lettem:))))

Már csak 12 nap és itt hagyjuk ezt a helyet!!!!!!!

54. Tegnap

A tegnapi napom kicsit zsúfolt, de remek volt. 3 órám volt, abból egy INA, ami azt jelenti hogy egy előadást hallgattunk meg. Aztán aludtam 3 órát, majd elmentem a szokásos pénteki látogatásomra Mariához. Most is nagyon jó volt, egész idő alatt csak beszélgettünk, nem is került elő az állatmesés könyv, amiből olaszul szoktam tanulni. Szó esett a karácsonyról, a családról, meg sok mined egyébről. Aztán rohantam, mert fél 5-kor találkoztunk a Piazzán mert mentünk vásárolni az Emisferóba Vivivel, Olgával és Fláviával(Italy). Fél 8-ra visszaértünk, majd rohantam az Old Offices-ba (másik rezidencia ), ahol már vártak rám, hogy csináljunk Raffaellót. De sietnünk kellett, mert fél 9-től kezdődött a Közel-Kelet és African week gála estje. Szóval ez alatt az egy óra alatt bebizonyítottam, hogy lehet Raffaelót csinálni tejpor és recept követése nélkül, Martin (Szlovákia), Ole(Norvégia) Earth(Tajföld) és Joyce közreműködésével, mellesleg közbe még egy adag Tiramisut is csináltunk...

Szóval utána elmentünk a Showra, ami fergeteges volt, csak kicsit hosszú. Közben egy hatalmas felfedezést tettem, miközben gondolkodtam a napomról, és az emberekről itt. Most először éreztem azt, hogy nem tudnám többé elképzelni az életemet nélkülük... Mikor vége lett illően gratuláltam mindenkinek, megölelgettük egymást...stb Aztán visszamentünk az Old Officies-ba és befejeztük a Raffaellókat, ami hatalams sikert aratott. Utána az ázsiaiak és barátaik(Joyce, Earth, Samantha, Olivia, Ole, Martin, Cindy-Hong Kong) meghívtak teázni a Forestriába (rezidencia), ahonnan takarodó (1 óra) után értünk vissza. A szobatársam már aludt (kész csoda, sosem szokott...), szóval szépen csendben bebújtam az ágyamba, majd próbáltam elaludni. 5 perc múlva kopogtattak az ajtón, rohanok ki, -pssszzz-Yasaman alszik!!! Az ajtóban Hamaiat (Bangladesh) és Christof (Hollandia) álltak, mert Hamait visszaakarta kapni a takaróját. Hozzá tenném, hogy mivel kicsi a szobánk és nem fért be kitettük a folyosóra az ajtónk mellé, szóval Hamait végig ott állt mellette...:)) Aztán megkínáltam őket a sütivel, így a konyhában összefutottunk Misával(Fehéroroszország) és Daigával(Lettország), sütiztünk(a süti igen gyors tempóban fogyott, ami arra enged következtetni, hogy finom volt...:))) ) beszélgettünk, majd kedvesen visszautasítottam a meghívásukat, hogy aludjunk a Pala nappalijában. Némi szerenád és könyörgés után magamra maradtam és visszatértem aludni a szobámba.

Amikor, újra kopogtak... pssszzzz, Rooma alszik, egyébként meg mit akartok itt????

Az ajtóban most változatosság kedvéért Attila, Alexandra(Balkán) és még egy balkáni állt.

-Misát keressük, gondoltam itt van. -Attila

-itt???? Ilyenkor??? Oké, nincs itt. Dragana(Balkán) szobájában van. -De, mire befejeztem már megjelent Misa is, meg Kanarina(balkáni boszorkány) és Dragana is. Oké, maradék süti elő, újabb pizsamában töltött óra a folyosón, majd fél négykor tényleg aludni mentem. Végleg.

Konklúzió:

-Én tényleg megpróbáltam hamar lefükdni!!!! De komolyan!!! Láthatjátok, hogy nem rajtam múlt:)))

-Átaludtam az ebédet...

-Ezek után mondja nekem valaki, hogy nem vagyok elég nyitott, barátkozó és szociális!!! 22 embert öleltem meg tegnap!!!!! 22-!!! Aki ismer, az tudja, hogy én nem vagyok az az ölelkezős típus, szal ezt a számot tessék nagyon értékelni!!!!!

53. Nyelvek

Ma délután kicsit kaotikus délután volt nyelvek szempontjából. Élek ugyebár angolul, mellette írom az otthoni dolgaimat magyarul. Aztán írtam egy francia levelet a hotelnek. Igen, sikerült! Bár 6 sor és 1 órát vett igénybe az elkészítése és hemzseg a hibáktól, de azért sikerült!!! Aztán elrohantam az orosz órámra utána vacsora közben kicsit magyarul beszéltem, most pedig az olasz dogámra tanulnék...

Mielőtt bárki nyelvzseninek gondolna megjegyzem, hogy a magyaron kívül egyik sem megy jól...
Szóval most rohanok olaszt tanulni, mert az agyam vészesen közelít az alvás előtti állapotához, ami egyenlő használhatatlanná válással.

52. Élő történelem

Ma töri órára Eunice, a tanárnénink egy köteg régi, megsárgult levéllel állított be. Mint kiderült, a 3 nagybátjyának, az első világháborús levelei. Az egyik a Nyugati fronton harcolt Franciaországban, a másik Pakisztánban, a harmadik, pedig tengerész volt, aki konvojokat kísért az óceánon. Nagyon érdekes volt elolvasni őket. A leveleken kívül voltak levelező lapok is, előre nyomtatott szövegekkel, amelyekből csak karikázással ki kellett választani, a katonára éppen jellemző állapotot, vagy egy-egy dátumot behelyettesíteni, úgy mint:

1.Elég jól vagyok.

2. Kórházban vagyok, de jól vagyok.

3. Megkaptam a - ....-i leveledet.

-.....-i táviratodat.

4. Mostanában kaptam tőled levelet. -ekkor:

5. Mostanában nem kaptam tőled levelet.

Nagyon furcsa volt belegondolni, hogy felmenőink még egymás ellen harcoltak a lövészárkokban, ellentétes oldalon állva, mi pedig, együtt tanulunk mindenről, a legnagyobb barátságban. Ettől jó ez a UWC...

Ui: Eunice 3 nagybátyja csodával határos módon épségben hazatért a frontról.

51. Eger

Minél több időt töltök távol tőle, annál jobban hiányzik. Mióta az eszemet tudom ott éltem. Ismerem minden utcáját, minden szegletét, minden zegéz-zugát. Tudom a történetét, szokásait, problémáit. Ismerem az embereket, a helyi kapcsolaokat, viszonyokat és igazán egrinek érzem magamat. Ha valaki megkérdezi, hogy honnan jöttem, mindig azt felelem, hogy Egerből, Magyarországról. Érzem a lüktetését, a része vagyok, szerves része.

29 nap múlva HAZA érek. És nem akkor leszek otthon, mikor leszállok a Ferihegyen. Nem. Hanem, mikor meglátom Kerecsend felől közeledve a Bazilika tetejét a szőlősdombok mögött felbukkani, aztán a Líceumot, majd a házakat, és a dombról leereszkedve az EGER táblát.

Újra sétálhatok a Dobó téren, a Széchenyin, a Népkertben, a patakparton, a várban.. Már látom a szemem előtt a karácsonyi fűzérekkel és égőkkel feldíszített belvárost. A karácsonyi kézműves vásárt a Dobó téren és a bazárt a piacon. Az embereket, a hideget, a hömpölygő tömeget, akik közt mindig találni egy-két ismerőst akikkel szóba lehet elegyedni. A gyertya árus bácsi, a köves néni, a sapkás család, a könyvstandos hölgy, mind-mind része a városnak. Mindet ismerem. Az élmény, hogy az úton sétálva ismerős arcok jönnek szembe...Alig várom, hogy újra megnézhessem a szaloncukor és kesztyű meg sapka kínálatot, mert ugye Karácsony előtt mindneki ezt árul.

Szeretnék Szandival és a barátaimmal a Rádiban forró csokit inni, vagy teát a Francesco-ban. Moziba, Plázába menni vagy ücsörögni a suli előtti padon és az embereket bámulni. Párizsi rolót enni a Széchenyin, a forralt bor illatát érezni és úgy igazán semmit nem nem csinálni csak OTTHON lenni. Sétálni a Szent József parkban.

Érdekes, de csak attól, hogy ebbe belegondoltam, olyan boldog vagyok, mintha újra otthon lennék. Már alig várom! De előtte még Párizst is meg kell hódítanom!!!

Szeretlek EGER!!!!!!!!!!!!!!!

Ui: Jó lenne, ha eltudnátok intézni, hogy legyen egy kis hó Karácsonykor! Tényleg. Nagyon szeretném:)

50. Jubileumi fél századik bejegyzésem...

Egy szuper szombatról.
Na, jó annyira nem szuper, de mindensetre jó volt.

Szóval délben felkeltem. Másodszor, mert a szobatársamat, már egyszer hívta a családja telefonon, ami azt jelenti, hogy perzsául ordítozott vagy 10 percet 1 méterre a fejemtől.(igen, mindig ordít a telefonban) Szóval délben ezt hallom:

-Rooma, dél van. Fel kellene kelnünk!

-ÉÉÉÉÉÉSSSSS???? Én NEM akarok! Többek közt miattad nem tudtam aludni a héten egyszer sem kettő előtt... (oké ezeket sajnos nem mondtam ki, de nagyon erősen gondoltam...)

Szóval fel tápászkodtunk, elmentünk ebédelni a menzára, aztán telt, s múlt az idő és ő rendületlenül hisztizett, hogy csináljunk valamit. Mondom neki, hogy menjünk Monfalconéba. Nem, ő nem akar. Maradjunk Duinoban. Oké, végül is elmentük forró csokit inni. Aztán visszafelé sétálva leragadtunk a focipályán a fiúkkal, meg aztán teniszeztünk is egy kicsit, szóval olyan 5 körül sikerült visszaérnem a Plesben. gyorsan elpakoltam, felsöpörtem és még fel is mostam. Aztán ügyesen és villámgyorsan elolvastam az üzeneteimet, megírtam a töri esszém vázlatát, elküldtem Eunicnak(tanár)...stb, mikor jön Alma, hogy valaki hív a konyhai telefonon. Ki a fene lehet az, mikor anya most tette a mobilomat, mellesleg pedig senki nem tudja a vezetékes telefon számát? Hát jó, rohanok fel a lépcsőn, felkapom a kagylót:

-Jó napot! -mondja egy furcsa ffi hang. Aztán angolul folytatta. Kellett pár perc mire rá jöttem, hogy ez Martin (Szlovákia) a szomszéd rezidenciából. Azért hívott, mert megbeszéltük, hogy megyek hozzájuk sütni. Igen ám csak 40 perce már ott kéne lennem. Igen, tudom... ez nagyon csúnya dolog. DE elnéztem az órát egy órával... Nem, baj rohanok át, süssünk fahéjas tekercset!

Joyce, Earth, Cindy, Yuchan és Martin már vártak rám. Mondjuk annyira nem volt vészes a helyzet, mert foglalt volt a konyha, szal még együtt is vártunk vagy 20 percet, hogy neki láthassunk a munkálatoknak. A hangulat olyan békés és családias volt... és a friss fahéjas sütemény illata mindent körül lengett, a falon hosszúra nyúlt árnyékok táncoltak köszönhetően hangulat világításnak, a háttérben Enya és Björk szólt (mert a kínai lány apukájának Enya a kedvence -ez a világhírnév)

Martinnal van némi gond, főleg mikor néhány eredeti magyar dologról megpróbálja megmagyarázni nekem, hogy az szlovák, de ez inkább aranyos időnként. A másik nagyon vicces dolog az, hogy Joyce és Cindy (Hong Kong) imádnak sütni, csak hogy, nekik otthon még sütőjük sincsen, mert ők párolnak, főznek, pirítanak, flambíroznak, meg Isten tudja mi mindent csinálnak, de nem sütnek. Ennél fogva ugye tapasztalatuk sincsen, ami azt eredményezi szó szerint akarnak minden receptet követni. Martinnak és nekem ezzel szemben VAN tapasztalatunk, vagyis mi nem mindig követjük az előírásokat , ennek eredményeként Joyce és Cindy helyenként közel állt a szívrohamhoz... Arról, hogy igazunk volt-e mikor nem vettük szószerint a receptet, döntsenek a képek:

Oké, lehet, hogy ránézésre nem tűnnek tökéletesnek, de nagyon finomak voltak. (és hízlalóak)

Fél tizenkettő felé végeztünk, rohantam vissza Plesbe, ahol egy rakadt ember nyaggatott, hogy menjek velük táncolni a latin buliba. Oké, lisztes pulcsi és nadrág ledob, megyek latin bulira, ami szerencsére elég hamar véget ért (tekinvte h 10-től volt...). Mivel nem voltunk fáradtak, átmentünk a Mickey-be kicsit szocializálódni. Mivel a takarodó 1-kor van, természetesen el kellett hagynunk a helyet. De mivel még mindig nem voltunk fáradtak és jól éreztem magamat a társasággal, lementünk a Portóba(kikötő). A szobatársam valahol elveszett, még a Porto előtt, így gyakorlatilag csak oroszul beszélőkkel maradtam: Alina, Makar, Misa (Fehéroroszország) Olga (Ukrajna -ez egy másik Olga, nem a vörös). De nagyon rendesek voltak, igyekeztek angolul beszélni, mivel Olgának ez nem nagyon megy Misa vagy Makar időnként kivonatolta számomra a lényeget. Mindegy, a lényeg az, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Vizsgáltunk csillagokat, vitatkoztunk Trieszt és Duino földrajzi elhelyezkedéséről, meghallgattuk a Dama Bianca szellemének történetét. Mivel elkezdtünk fázni egy idő után visszajöttünk. Olga és Makar hazament, mi hárman a maradék még beszélgettünk kicsit a Plesben, majd aludni tértünk. Fél Háromkor. Már megint...

Eredetileg úgy terveztem, hogy majd tanulok, mert bőven van mit...

DE! Ezek után SENKI ne mondja nekem, hogy nem vagyok eléggé szocializált, nincsenek kapcsolataim, nem beszélgetek eleget, nem vagyok elég nyitott...stb

Mivel ez a Jubileumi fél századik bejegyzésem, szeretném mindnekinek megköszönni a figyelmet mindenkinek, aki rendszeresen hozzá szól, akik "láthatatlanul olvassák a blogomat", akik rendszeresen és akik rendszertelenül követik az életemet. Remélem nem csak én lelem örömömet a blogomban. Igen, én szeretem leírni az életmet, mert olyan sok minden történik, olyan sok csodás pillanat van, amit félek, ha nem rögzítek le eltűnik. Mégegyszer buzdítok mindenkit, a hozzászólásra. Ha valaki túl szégyenlős, hogy nagy nyilvánosság előtt írjon, akkor annak: hoordorka@freemail.hu

49. Színház

Pénteken végre voltam színházban!!! Triesztbe mentünk a Tosca főpróbájára. Aaaannyyyira jó volt, hogy nem is nagyon találom rá a megfelelő szavakat. Nem annyira a színdarab, mint az alkalom.

Szépen felöltöztünk, készülődtünk, elmentünk Triesztbe, sétáltunk egyet a kivilágított főtéren, majd megtekintettük a Toscát. A színház gyönyörű volt. Leginkább a Madách-hoz hasonlít, csak kétszer akkora és igazán olyan, mint a 19. századi romantikus regényekben, mikor pl Péterváron vagy Párizsban ellátogat a gazdag szereplő A "társasági eseményre". http://www.teatroverdi-trieste.com/verdi2009a/2.Teatro/7.VisitaTeatro/4.VisitaVirtuale.asp Itt megtekinthető a színház.

A darab nagyon jó, azt leszámítva, hogy olaszul énekeltek minden rendben volt. A történetet értettem, mivel csütörtökön elolvastam a neten, majd mikor pénteken mentem a szociális munkámra, vagyis meglátogatni a nénit -akiről egyébként tudtam, hogy nagy színház barát- gyorsan eldicsekedtem neki, hogy hova megyek, mire egyből lakapta az opera lexikont a polcról és aztán bő egy órán át küzdöttünk a történet olvasásával, de megérte!!!

Nos az előadás. Az maga annyira nem volt jó. A történet itt olvasható (ne aggódjatok, nektek nem kell olaszul olvasni:) http://hu.wikipedia.org/wiki/Tosca Szóval az első és egyik legfőbb problémám az volt, hogy Cavaradossi egy koreai szumó bírkózó volt. Ezen elég nehezen tudtam túl tenni magamat. Gondoltam nem baj, majd Tosca javít a darabon. Nem sikerült neki. Szegény néha csak tátogott hang nélkül, vagy alig lehetett hallani, mert a zeneakar elnyomta. Most jön az, hogy igen, mert lehet h tartalékolt a hangjával a premierre. Oké, de én nem a premieren voltam... Aztán kétszer majdnem hasra esett a függöny szerű ruhájában, ezért mi többnyire a zenekart néztük, akik szinte pont alattunk játszottak, hozzá kell tegyem, hogy remekül.

48. Emberek

Egyre hiszek abban, hogy fentről valaki irányítja az életünket, hogy gondoskodik rólam.

Amikor szörnyen egyedül érzed magadat és elkzdenek képtelen gondolatok bekúszni a fejedbe, és megkérdőjelezed az életedet, akkor jön a segítség. Amikor úgy gondolod, hogy muszály kicsit olvasnod és leemelsz egy szimpatikusnak tűnő Wass kötet a polcról és találsz benne egy képeslapot és találsz benne valamit: visszajön az életkedved, tudod, hogy szeretnek.

Mikor elcsigázottan ledobod magadat a lap-topd elé, és a legjobb barátodnőd képeslapja vár rád: visszajön az életkedved, mert tudod, hogy szeret.

Mikor osztályfőnököd e-mailjét megkapod: visszajön az életkedved, mer tudod, hogy fontos vagy neki.

Köszönöm:)

47. Álmodtam

Azt hiszem nagyon eljött az ideje, hogy írjak.

A hétvégén itt voltak apáék ami monden szempontból nagyon jó volt, (nagyon köszönök nektek mindent!) de észre vettem, hogy olyan mintha mindig angolul gondolkodnék. Aztán elhesegettem a gondolatot, hiszen ez nem lehetséges, hogy ÉN ANGOLUL...

Mióta olvastam egy könyvet, mindig azt várom, hogy mikor fogok végre angolul álmodni, mert az állt a könyvben, hogy akkor beszélsz igazán egy nyelvet, ha azon álmodsz...

3 hete, mintha halványan az rémlett volna, hogy angolul beszélgettem az álmomban, de igazság szerint nem érzek különbséget közte, hogy mikor milyen nyelven álmodok, vagy gondolkodok. Mikor apáék itt voltak csak azért tűnt fel, mert gondolkozdtam, hogy mit fogok mondani apának és aztán észre vettem, hogy a mondataimat angolul gondoltam ki...

Viszont hétfőn reggel azzal fogadott a szobatársam, hogy beszéltem álmomban. Ez nem nagy szám, elég gyakran megesik velem. Valami fiúról beszéltél. MI??

-Ja, mert hogy angolul beszéltél!

-Komolyan???? ÉN????

Mint kiderült valamit magyaráztam egy fiúról, aki valamit kékről pirosra cserélt.

Lehet, hogy tudok angolul??????

Megerősítésként ma reggel ugyanez zajlott le.

Szobat.: -Megint beszéltél.

Én: -Tényleg? Angolul?

SZT: -Persze.

Én: -Mit mondtam.

Szt: -Nem tudom pontosan, de ijesztő volt. Ijesztően azt mondtad, hogy ez a kezdet. Először azt hittem, hogy megint elaludtam, miközben beszéltél hozzám, de mikor kérdeztelek nem válaszoltál...

Lehet, hogy jobb volt, amíg nem értette, hogy mit beszélek???

46. "Yes, We can" -avagy, most mondjam, hogy én megmondtam???

"Yes, We can!!!! " Ma ez egész iskola eufóriában úszott, mindenki Obamát ünnepelte, az amerikaiak nemzeti zászlókkal szaladgáltak, egész éjjel nem aludtak, hogy kövessék a választás, ma pedig jóformán egész nap csak örömködtek.

Hihetelen jó volt. Tudni kell, hogy mi reggel soha nem beszélünk a szobatársammal. Egyszerűen túl fáradtak vagyunk hozzá. Ezzel szemben kinyitottam a szemet és egyből megszólalt:

-Obama az elnök!

-jeeeeee. De honnan tudod???- kérdeztem én, hiszen abban a pillanatban nyitotta ki ő is a szemét

-Hallottam a kiabálást, h "Obama, Obama"

-Akkor mától megváltozott a világ....

Nem igazán tudta hová tenni szegény az utolsó mondatomat, de nekem hihetetlen jó érzés volt úgy neki vágni a napnak, hogy jobb világba indulok. Legalább is remélem...

Az ő öröme , mármint szobatársé, nem tűnt annyira felhőtlennek, mint az enyém, pedig McCain- ominiózus "Bomb Iran" mondása után, volt miért tartania az esetleges győzelmétől.

Valahogy egyből a februári MCC -s ( nagyon jó középiskolás egyetemi előkészítő program, részletekért katt ide: http://www.mcc.hu/index.php?menu=kozepiskola&page=kozepiskola) felvételim jutott eszembe:

Felvételiztető Bizottság: -és szerinted ki fog beköltözni a Fehér Házba 2009 januárban???

Én: -Obama.

FB: -igen? De hiszen Clinton jelenleg jobban áll az előválasztási versenyben.

Én: -Tudom..., de akkor is.

FB: -Szóval akkor szerinted lehetséges, h egy fekete költözzön be a Fehér Házba???

Azt hiszem ez a kérdés megválaszolva.

Ma Közgazdaságtanon nem tanultunk semmit, hanem helyette meghallgatuk Obama beszédét. Mit mondjak megható volt... Hihetetlen erő és karizma sugárzott ránk, még képernyőn keresztül is. Tényleg nagyon magával ragadó volt, megértem a kritikákat, amiben szupersztárokhoz hasonlítják, mert van benne valami... (itt a video, mindenkinek ajánlom: http://news.bbc.co.uk/2/hi/americas/us_elections_2008/7710079.stm )

Azt kell, hogy mondjam, hogy büszke vagyok Amerikára, mert megmutatták a világnak, hogy igen is lehet egy fekete elnöke Amerikának!!!!

Pár napja találtam szuper képeket a választási kampányról, de mára tartogattam őket:

És végül az új elnök.

Ui: Tudom, hogy ő sem fogja megváltani a világot és ,hogy úgy is csak a pénz diktál, de tudjátok, hogy milyen idealista vagyok, szóval engedjétek meg, hogy most ne gondoljak erre. Egyébként ez egy nagyon tanúságos cikk (magyarul) ami éppen az Obamára váró nehézségekről szól: http://www.origo.hu/amerikai-elnokvalasztas-2008/blog/20081105-barack-obama-az-egyesult-allamok-uj-elnoke-kihivasai.html

Ui2: Aki tudja honnan lehet Obamás cuccokat, kitűzőt, pólót, posztert..stb szerezni az lécci írjon nekem egy e-mailt: hoordorka@freemail.hu Köszönöm!!!

45. Olyan jól vagyok- csak el ne kiabáljam...

Tantárgyat -és órarendet váltottam és ez nagyon jót tett. Eddig 6 tantárgyam volt, ebből kötelező háromnak emelt szintűnek lennie. Eddig emelten tanultam az angolt (rám is fér:) ), közgazdaságtant és olasz. Közép szinten pedig, az Emenvironmental Systems-et, Matekot és World Litterature-t.

Olaszon besokaltam. A problémát az okozta, hogy az emelt olasz csoport nem kezdő csoportot jelent sok órával, hanem olyanokat, akik már tanultak olaszul vagy spanyolok. Ez kissé sok volt, ezért elhatároztam, hogy leadom az emelt szintet és maradok a középnél. Igen ám, de akkor választanom kell valamit helyette emelt szinten. Mik jönnek szóba? Matek: itt az emelt szintén embertelen... World Lit-Env.Syst. : nem lehet őket emelt szinten tanulni...

Na, akkor most mi legyen??? Ja, hogy történelem elvonási tüneteim vannak jó 1 hónapja, mert nem tanulok történelmet. Én?? El tudjátok ez képzelni? "Nem baj, nekem jó, hogy heti 10 lyukas órám van. Nem akarok 7 tantárgyat."

Tévedtem. Szóval felvettem a történelmet emelt szinten és sokkal jobban érzem magamat!!!!!!!

De komolyan. A tanárunk egy 55? körüli, brit? hölgy, aki imádni való.

Most jöttem meg a irodájából, mert beszélni akart velem, mert azért mégis csak kihagytam 2 hónapot, meg egy esszét. 40 percet töltöttem nála, és nagyon készségesen mindent elmagyarázott, papírokat adott és kellemesen elbeszélgettünk. Arról nem is szólva, hogy megdicsérte az angolomat:)) Az óráit is nagyon szeretem, bár a vázlata kisé kaotikus.

Olasz? Végre normális csoportba vagyok, normális emberekkel és most már csak minden másnap van olaszom, ami azt jelenti, hogy nem kell mindennap órákat töltenem a hülye olasz fogalmazásokkal... Helyette írhatok az első világháborúról.

Nem baj ezt legalább élvezem...

44. Közkívánatra

Az alábbi írásomhoz kapcsolódva számtalan kérést és kérdést kaptam.

http://depodi.blogspot.com/2008/10/29-szerintetek-mennyi-ennek-az-eslye.html

Mivel megígértem, hogy mindenkit értesítek a részletekről íme, the Ghost of the Ples- a Ples szelleme-, a mi kis házi szellemünk és folytatás:

Halloween éjjele, sötét ház. Hősnőnk éppen a magára tekert wc papírral bíbelődött, így kissé lemaradt a halloweenezők kisebb csoportjától, akik a konyhába tartottak, mikor éles sikoltásokra és dübörgésre lett figyelmes. Amennyire a testét borító kötés engedte a hang irányába sietett. A következő látvány fogadta: egy csapat gyerek a lépcső alján, akik sikoltások közepette megpróbálnak kommunikálni a szellemmel és egy fehér kísértet a lépcső tetején. Pechükre nem tudtak vele szótérteni, ugyanis egy poltergeist példányhoz volt szerencséjük, így elég hamar sikerült feldühíteniük, aminek eredményeként a kísértet bőröndökkel kezdte őket hajigálni. Majd, miután megemlítették neki, hogy nem ártana, ha bőröndöket el is rakná maga után éktelen haragra gerjedt, ezért hősnőnk és társai kénytelenek voltak az utcára menekülni. Éjjel még látták páran az utcán felbukkani, majd nyoma veszett...

szerencsére hősnőnknek volt annyi lélekjelenléte(illetve a szellem volt elég hiú hozzá h hagyja), hogy egy fotót készítsen, így végre megoldódott a társadalmat évszázadok óta ketté osztó probléma: igenis léteznek szellemek, immáron hiteles bizonyíték is van a kezünkben

43. Október 31.

Mit mond nektek az alábbi kép??? Azon kívül, hogy használom az örök naptárt??? (és minden reggel mikor fordítom a kedves keresztszüleimre gondolok)

Szabad a gazda??? Tegnap Halloween volt!!!! Ami hihetetlen jó hangulatot és egy hatalmas bulit jelent. A Halloween szokásáról bővebben itt lehet olvasni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Halloween

A hagyománynak megfelelően igyekeztünk minél ijesztőbbnek beöltözni, aztán végig jártuk az összes amerikai szállását, egymást ijeszgetve, illetve "Trick or Treats" szokásnak hódolva csokit gyűjtöttünk. Aztán Halloween buli volt, ami életem egyik legjobb bulija volt. De beszéljenek inkább a képek helyettem:

Daiga (Lettország) - kalózként és a szobatársam, cigányként
Eva (Litvánia) -Boszorkány és én (Múmia -csak, ha nem lett volna egyértelmű...)
Ő a közgázos barátnőm. Egymás mellett ülünk és általában nagyon jól elszórakoztatjuk egymást.. Ez a kikötőben élő amerikai nő háza. Ő tényleg komolyan vette a Halloween-t. A háza egy kísértet kastélyra emlékeztetett és persze jó sok csokival is készült... Úton
"Trick or Treat" Dylan (USA), amint Liv (Norvégia) terrositaként megtámadja

Balra a buli, jobbra pedig Yuchan és én


Omur (Törökország)

Remy (USA)

A szobatársam, és én illetve Yuchan fele :)