2008. augusztus 31., vasárnap

Ma elkezdték a bemutató órákat. Pontosabban nem is órák voltak, hanem mindneki mesélt a saját a tantárgyáról, csináltak perzentációt. Maradtam az eredetileg kiszemelt tantárgyaimnál, kivéve a törit. Azt lecseréltem Közgázra. Ez érdekes történet. Ugyanis ültem és hallgattam az előadást és magamban szinte kiabáltam: Ez az! Ezt akarom csinálni! Ez az amit tanulni szeretnék és egész életemben csinálni! Szóval most nagyon boldog vagyok ettől a felismeréstől. Meghallgatuk a tremészettudományos tárgyak előadását is, a is nagyon jó volt, meggyőzött, hogy az Környezeti rendszerek tökéletesek lesz nekem. Érdekes volt, mert a bioszt is végig hallgattam. Mindenki ott síránkozott, hogy milyen nehéz és bonyolult bla bla. Elárulom, hogy teljesen ugyanaz amit tavaly tanultunk. Ergó: nekünk világszínvonalú oktatásban volt részünk!!! Becsüljétek meg 12 c-sek Réka nénit!!!!
Most mennem kell rohanok Tutor Meetingre.
Chiao:)))

2008. augusztus 30., szombat

Megérkeztem

Itt vagyok!!! Végre a net is működik, ma az iráni szobatársam is megérkezett. Minden szép és jó. A dolog egyetlen negatívuma, hogy mindig mindenki angolul beszél:) Vannak új ismerőseim (barátnak még nem mernék senkit nevezeni) főleg a házunkban élő lányok közül. A házunk egyébként a város közepén van szemben a rendőrséggel, és nagyon jó állapotban van, viszont egy fiú sincsen. Szóval a szembeszomszédaim nagyon aranyosak, Vivi from Italy and Olga from Russia. Az Ázsiak is nagyon rendesek, főleg Joyce from Szingapúr. A jobb oldali szomszédom egy norvég kislány, találkoztam egy nagyon rendes olasz fiúval. Vagyis olasz fiúk és lányok dögivel vannak,a suli 25%-t ők teszik ki. A másik 25%-t Balkániak, szóval nagyon sokan vannak a környékről. Ma egy cseh csajjal is összebarátkoztunk.
Ma megismertem a residence tutort (házban élő tanárt)Maxnak hívják és nagyon rendes, a beszéde is teljesen érthető. Megismertem a sima tutort is, ő felelős a sulis tanulmányainkért, ő segít mindenben. Este voltunk nála, kaptunk fagyit és vittem neki bikavért. Kb 8-an tartozunk az ő csortjába, egy olasz, a bangladesi, a norvég lány (akit tegnep meg kellett vígasztalnom, mert honvágya volt)
Ma megírtuk a matek és angol tesztet -el is ment az élet kedvem. Matekből minden elfelejtettem, az angol nyelvtant pedig, még mindig nem tudom túl jól:)
Most ennyi, mert indulunk a Micky partyra.
UI: Szóljatok hozzá! köszi

2008. augusztus 7., csütörtök

6. Tanszervásárlás

Számomra az év egyik rituális pontja az augusztus végi tanszervásár. Több szempontból is fontos:
1. észreveszem, hogy eltelt még egy év(nem mintha ez amúgy nem menne)
2. rengeteg szép új dolgot kapok
3. mindig egy ÚJ kezdetet szimbolizál
4. és nem utolsó sorban segít ráhangolódni az új tanévre
Idén Olazország miatt a szokásosnál kicsit hamarabb kellett, hogy megejtsük a vásárlást. Természetesen mint mindig, most is a Poli Suliba mentünk, hiszen már évek óta mindig idejárunk. Itt vesszük meg a szükséges iskolai cuccokat, tanszereket és elégedett is voltam a hellyel EDDIG.
Néhány, számomra igen egyszerű céllal érkeztem. Mikor beléptem 6 "roppantul" elfoglalt eladó bámult ránk. Elsőként szerettem volna egy rakat uniball márkájú tollat és bele való betéteket venni, hogy jövőre tudjak mivel írni. Mivel sehol nem találtam őket megkérdeztem az egyik "dolgozót", aki közölte, hogy menjek a szomszédban lévő boltba ott biztosan találok. Jó rendben. Majd átmegyek. Szerettem volna még kapcsos lefűző mappát is vásárolni. Sehol nem volt. Semmilyen. Újra megkérdeztem egy eladót. Kicsit vitakoztak rajta, de aztán megegyeztek abban, hogy nincs. Menjek át a szomszédba. Jó rendben. Átmegyek. És lévén tanszer vásár, szerettem volna füzeteket is. Gondoltam majd válogathatok sok szép és színes füzet között. Naiv voltam. Pontosabban tényleg választhattam: Spiderman és Barbie hercegnő között. Lévén 18!!!! éves úgy gondoltam egyik sem túl ideális. Tanácstalanságomat...khm khm dühömet látva egy fiatal ember megkérdezte h miben segíthet. Mondtam neki...khm khm...sziszegtem a fogaim között, hogy füzetet szeretnék. Kissé furcsán nézett rám, az előttem lévő füzethalmokat látva. Olyan füzetet szeretnék ami nem rózsaszín, nincs rajta Barbie vagy Ken, sem Spiderman magyaráztam. Mivel találtam egy epreset, mondtam, hogy legyen pl gyümölcsös. Miután a szimpatikus fiatal ember áttúrt egy teljes raklapot, kibontott 6 csomagot sikerült kiválasztanom két epres, egy narancsos, egy almás és egy dinnyés füzetet. Ezek után már nem mertem megemlíteni, hogy az ott látható 3 fajta hibajavító közül nekem egyik sem felel meg. Úgyis megyek át a szomszéd boltba, ami szintén a Poli Suli tulajdona, majd veszek ott. És ha még nem tartottak volna első számú közellenségnek, a végén csak azért is kértem számlát is.
Míg írták a számlát átmentem a szomszédba tollért és tollbetétért. 15 percbe telt, míg a kiscsaj megtalálta a megfelelő tollbetétet. Vagyis pontosabban nem ő találta meg, hanem egyik kollégája, aki a minket bámuló 5 másik közül mikor már nem bírta tovább nézni a bénázását közbe avatkozott. Bonyolultat kértem??? Mikor visszamentem már meg sem lepődtem azon, hogy nem tudták megírni a számlát és összeadni a tételek árát.
Ezek után mindenkinek ajánlom a Poli Suli tanszervásárát. Kiváló gyógyszer alacsony vérnyomás ellen!!!

2008. augusztus 2., szombat

5. Szárnyát vagy combját? -L' aile ou la cuisse

Mai bejegyzésem apropója egy filmélmény, ami jó pár gondolatot indított meg bennem.
Délelőtt láttam a Szárnyát vagy combját Louis de Funes főszereplésével (kb ezredjére), amiről rögtön a L'ecsó jutott eszembe, innen pedig egynes út vezetett a francia konyhát bemutató filmek összehasonlításéhoz saját élményeimmel.
Azt kell, hogy mondjam, az eredményem kiábrándító volt. Nézzük csak meg, hogy mi lehetett ennek az oka.
1. Egyszerű tudatlan magyarként a hangzatos francia nevek igencsak megtévesztően hatottak rám.
2. Előétel-főétel-desszert. Ugye milyen jól hangzik? Ki szeretne ennél többet?
3. Az utolsó pont, és talán a fő ok a hatalmas csalódásban: a franciák szenvedélye amit ételeik iránt táplálnak. Naiv módon úgy gondoltam, hogy ha valami iránt ennyien és ily mértékben rajonganak az csak jó lehet. Tévedtem. (eszembe kellett volna, hogy jusson a Tokió Hotel...elég sokan rajonganak értük, és mégis egy kalap sz...)

Szóval a várakozásokkal ellentétben mit is kaptunk a franciáktól. Vagyis inkább mit nem. Például előételt. Ugye, hogy így már nem is hangzik olyan jónak egy ebéd? Köretet sem kaptunk. Vagyis pontosítsunk: magyar mértékkel mérve nem nevezném köretnek azt a valamit amit odadobtak a tányérunkra.



A képen látható ebéd az egyik legfinomabbnak számított a kintiek közül. Csodával határos módon disznó hús és nem marha volt, illetve nem 1, hanem két szeletet kaptunk.

Meg kell még említenem a nyers lazacot, a véres marhát, az undorító máj pástétomot és mind közül a legrosszabbat: az endivia salátát.

Az endivia saláta annyira rossz volt, hogy megérdemel néhány sort. Első nap ezzel vártak minket: véres marha endivia salátával. Azok kedvéért, akik nem bírnak akkora képzelő erővel, mint a franciák megpróbálom lefesteni az endivia salátát: szürkés zöldes színű, fonnyadt hínárra emlékeztető eszméletlen keserű valami, amibe -hogy javítsák a helyzetet- apró répa darabokat vágtak. A fonnyadságot nem úgy kell elképzelni, mint az itthoni salátát amikor, kicsikét lekonyul, hanem tűzon szószban összefonnyasztott maréknyi nyálkás hínárként. Ha valakinek még nem ment volna teljsen el a kedve tőle, itt találhat néhány érdekes dolgot az endivia eredetéről. http://www.karpatinfo.net/article37800.html Az endivia mentségére szóljon, hogy eredetileg nem ilyen állagú és ízű, ezt csak a franciák tették vele.

Végül szeretnék azért néhány pozitívumot is írni szegény francia konyháról. A desszertjeik isteniek (nem csodálom, valamivel nekik is jól kell lakni...). Néha csirkét is sikerült ehetőre főzniük, a hattyúról nem is beszélve:)). A sajtok sem rosszak. Ha kérünk -némi vonakodás után-adnak tejszínhabot. A menta szörp is finom. (na jó, maradjunk inkább abban, h eredeti az íze...) A nutella ott is finom, főleg croissant-al. És végül a legfontosabb, ami szerintem túristák millióit tartja életben: VAN McDONALD'S!!!!!!

Összegzésként csak annyit mondhatok: a franciák tényleg komolyan veszik: főzni bárki tud. És sajnos alaklmazzák is ezt az elvet, nap mint nap.