80. Velencei karnevál

Most már elmondhatom, hogy voltam A VELENCEI KARNEVÁLON!!! Bámulatos volt! Hihetelenül jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy nem volt semmi különös, inkább a társaság volt jó. Ugyanúgy lehet sétálgatni, mint máskor, azzal a különbséggel, hogy gyönyörű jelmezeseket is lehet látni és mozdulni sem lehet a tömegtől. Amíg valaki nem járt a karneválon, addig nem mondhatja, hogy látott tömeget. De beszéljenek helyettem inkább a képek:

A csapat: Hemaiat, Joyce, Én, Fabrizio(Ieva egyik külsős olasz barátja) és Ieva

Ilyen egy igazán jó reggel: forró csoki egy kávézóban, a vasút állomás mellett...

79.

Tegnap punnyadós kedvem volt, aminek az az eredménye, hogy befejeztem az economics internal assessment. Ennek az a lényege, hogy ki kell választani egy újság cikket, majd közgazdasági szempontból elemezni azt. Hogy ez miért jó? A két év alatt 5 ilyet kell írnunk, és ezek együtt a végső érettségi jegyünk 20%-t fogják adni. Persze ez nem ilen egyszerű. Meg van szabva, hogy minden témából (makro, mikor economics, ...)legalább egyet kell írni.

Szerencsére kb egy hónapja találtam a közgáz tanárnőm által: "több, mint tökéletesnek" jellemzett cikket az EU vajfölöslegéről. Az internalnek 650 és 750 szó közöttinek kell lennie. találjátok ki, hogy hány szó lett az enyém...igen, pontosan 750.... Így első ránézésre, jónak tűnik, de majd Annemarie(tanár) megnézi és visszaadja, hogy tudjuk még kicsit javítgatni. Mindenesetre most úgy érzem, hogy többet is tudok a vaj és tejpor kereskedelemről az EU-ban mint valójában szeretnék...:)

Másik szuper dolog. Ez is közgazdaságtnahiz kapcsolódik. Annemarie, mint tegnap kiderült órán az egyik példából, nagyon szereti az országúti kerékpározást. Aztán megkérdezte, hogy ki szokta nézni a Tour de France-t. Ebben a pillanatban Ievával, akivel pont egymás mellett ültünk, ugyanabban a pillanatban sikítottunk fel, hogy mi nem csak, hogy szeretjük, hanem imádjuk...az volt a legviccesebb, hogy elég jóban vagyunk, de ezt eddig még nem fedeztük fel...

Aztán szépen felhomályosítottam őket, hogy idén a 100. Giro d'Italia Velencéből indul és Amstrong visszatér. Aki szereti egy kicsit a sportot, annak ez már elmond mindent. természetesen ők is lelkesedek egyből. Aztán délután kicsit kutattam a neten, aminek eredményeként megtudtam, hogy május 9-én Velencéből indul egy időfutammal a Giro, majd az első szakasz május 10-én Jesolóból megy Triesztbe!!!!!!!!!!!! Keresztül Duinón!!!!!!

Szóval rögtön informáltam őket e-mailben, amire ilyen válaszokat kaptam:

Ievától:

Dorottya! I love you! It's so great, I want to go!!! Yes, we can! Yes we will! ...stb

Annemarietól(aki még mindig egy tanár):

YES YES YES we are definitely going with or without exams

a once in a lifetime opportuinity!!!

enjoy the weekend

you have made my day!!!!!

Szóval azt hiszem nem kell elmagyarázni, hogy milyen jó napom volt tegnap. Arról nem is beszélve, hogy holnap megyek a Velencei karneválra!!!!!

78. Leltár

Nézzük csak, hogy milyen dolgaim tűntek el az utóbbi időben:

A bögrém, a fogkrémem, a késem, a villám, a 10 tojásom, a lapka sajtom (rendszeresen), a ketchupom fele, a mosóporom, az öblítőm, a raffaellom, a Túró Rudim, a muffinom, a konyharuhám, a mézem, az internet kábelem stb…

Megint csak a történeti hitelesség kedvéért hozzá tenném a dologhoz, mindegyik el volt látva minimum a monogramommal, a kaják a hűtőben pedig a nevemmel.
Szóval miután hétfőn megtaláltam a kuka mellé dobva a kiürített mosóporos és öblítős flakonomat kissé ideges lettem. Tudni kell, hogy a Ples-en belül, ha valami hirdetni való van, akkor azt a hűtőre ragasztjuk ki, mert akkor biztos, hogy mindenki elolvassa. Szóval fogtam magamat és írtam egy üzenetet:
Lehet, hogy még senki nem mondta nektek, de ha valami nem a tiétek azt ne hasznaljátok!!!
Majd zárójelben felsoroltam pár konkrét példát. Hétfő este kiragasztottam és kedden délben már láttam is a választ:
Ha azt akarod, hogy ne egyék meg a kajádat jelöld meg!
Én is válaszoltam:
Rajta volt a nevem, de téged ez nyilvánvalóan nem érdekelt, mikor megetted…
Másnapra letépték a papírt…

Van folytatás is :)
Tegnap voltunk Vivivel az Emisferoban, ahol megint vettem néhány dolgot. Azon felül, hogy szokásos módon beleraktam őket egy nagy, zacskóval borított edénybe, amin a nevem díszeleg és a tárgyak dobozára ráírtam a nevemet egyszer, tegnap egy lépéssel tovább mentem; kísérleti jelleggel minden egyes tojást, lapka sajtot, joghurtot egyesével feliratoztam. Igen, valóban sokáig tartott, mire a 10 db lapka sajtot egyesével megjelöltem mindkét oldalán, a joghurtos dobozokat kidekoráltam a nevem összes változatával, minden lehetséges oldaról, ráírtam a nevünket a banánokra és tojásokra egyesével, de azt hiszem legalább sikerült elég kreatívnak lennem. Íme Joyce kedvence az egyik lapka sajtról:

Ha befejezted a sajtom evését, akkor megmoshatod a fogadat az ex-fogkrémemmel…Dorka

Voltak ennél egyszerűbbek, udvariatlanabbak és jóval lényegre törőbbek is…

És most jöjjön a kísérlet 2. napja:
Ebédidő, lapka sajtok számlálása.
Tegnapi mennyiség: 10 db
Mai mennyiség: 7
Általam elfogyasztott: 0
A Ples lányok által ellopott mennyiség: 3

Ezek után ne legyek kiakadva???? Ennél többet már nem tudok tenni a dolog érdekében…

Most úgy döntöttem, hogy elrejtőzöm a konyhaszekrényben és kifigyelem a tolvajokat...;)

Ui: minden megoldási javaslatot várok…
Ui2: verekedni csak végső soron vagyok hajlandó...

77. woooowwww!!!!!!!- avagy Beszámoló egy tökéletes hétvégéről

Nem is tudom, hogy hol kezdjem annyi minden történt velem. Kezdhetném a pénteki tutor vacsinkkal egy indiai étteremben, a kedves Valentin napi üdvözletekkel-köszi Attila, tényleg jobban indult a reggel-de úgy döntöttem, hogy a dolgok közepébe vágok és a símaratonnal kezdem.

Most igazából nem tudom, hogy mit is írhatnék azon kívül, hogy annnyyyira, leírhatatlanul, kimondhatatlanul szuper jól éreztük magunkat...de azért megpróbálok ennél pár kicsivel értelmesebb mondatot is összehozni.

Szombat reggel 10-kor 24 megpakolt UWC-s diák vágott neki az Alpoknak, hogy vasárnap "just for fun" (ez volt a nevezési kategóriánk:) ) lesíeljenek 30 km-t. A cél állomás Val Casies, egy síparadicsom volt az osztrák határ mellett. Hogy eljussunk oda, 5 órát kellett kanyarognunk az Alpokban, a legeldugodtabb kis olasz hegyi falukon keresztül, amik vastagon voltak hóval borítva és már a látvány is lenyűgöző volt (olyan Tour de France-os :) ) Régi házak, jégszobrok, túristák, síelők mindenfelé. Az egyetlen szépséghibája a dolognak az volt, hogy az út tényleg kanyargott. Nagyon. Szóval rosszul lettem. Nagyon... Aztán hál'Istennek megálltunk kajálni.

Alessio(Olaszo.), Stapor(Kambodzsa), Makar(Fehérorszo), Earth(Thaif), Yu Chan(Kína), Ieva, (Litvánia)Én, Ole(Norvégia)

Aztán olyan 3 körül megérkeztünk Val di Casies-be (v. Val Casies), ami egy elragadó kis település az osztrák határhoz közel-olyannyira közel, hogy mindenki németül beszél- ahol egy olyan filmekből és fotókból ismert faházban szálltunk meg.

Olyan otthonos volt! Az első szabály az volt, hogy ahogy a földszinten beléptünk, le kellett venni a cipőnket, ami igazán családiassá tette a hangulatot. A szobáink az első emeleten voltak, mindegyik szerényen de bájosan berendezve. Mindenhol parketta volt, ami nagyon jó meleg volt!!! Mikor megérkeztünk illatos ágynemű várt minket, amit a szobatársainkkal egyből ki is használtunk:

A szobatársaim (sajnos csak egy éjszakára): Yu Chan (Kína) Stella(Anglia) és Ieva (Litvánia). Nagyon jól elvoltunk, de az egész társaságról elmondható. Rengeteget nevettünk és a hétvégére nagyon jól összekovácsolódtunk.

Aztán síeltünk egy órát, csakhogy szokjuk a havat, majd aludtunk egyet (igen, 4-en egy ágyban:) ) és elmentünk vacsorázni egy étterembe. Vacsora után valahogy megint az történt, ami általában szokott velem: Mindenki szépen volt a szobájában, élték a társasági életüket DVD-ztek, meg hasonlók, mi meg Ievával ketten bementünk a saját szobánkba, mert beszélgetni szerettünk volna kettesben. Olyan fél óra múlva azon kaptuk magunkat, hogy legalább 15 ember tobzódik a szobában:) -nem tehetek róla, vonzom a tömeget:). Éjjel még sétáltunk egyet a faluban, rohangáltunk a jégpályán, elmentünk a sörsátorba, ahol vmi kedves osztrák zenekar mulatta a népet, elég gyenge érdeklődés kíséretében, de mi jó UWC-hez illően 15 perc alatt megcsináltuk a bulit...

A délutáni síelés

Vacsora

Mikor visszamentem a szobámba 10 ember még mindig ott volt, szóval kellemesen elvitatkoztunk az USA-ról és kommunizmusról, míg végre egykor sikerült őket kipaterolni:)

Másnap 8-kor keltünk, megreggeliztunk és izgatottan készülődtünk a nagy eseményre. A mezőny 10-kor rajtolt, mi a 10:08-as csoportba estünk bele. Hihetetlen sok ember volt, ekkor értettem meg, hogy ez a sívilág egyik legnagyobb eseménye, főleg itt Olaszországban...

A síelést magát nem részletezném, csak azt, hogy "röpke" 3 és fél óra valamint "könnyed" 30 km után sikerült be is érkeznem a célba, amitől iszonyú büszke voltam magamra. Nem akartam elhinni, hogy én-minden sportok antitehetsége- lesíeltem 30 km-t... Komolyan mondom, hogy ez volt életem legnehezebb feladata, amit megoldottam. Fontos tanulság: igen csekély sítudásom ellenére teljesítettem a távot, ergó akarat erővel bármit ellehet érni... de komolyan.

Mi a kék távot teljesítettük.

A célban meleg ebéddel vártak minket, és mivel tulajdonképpen Dél-Tirolban voltunk, természetesen rétes is dukált hozzá. Nem tudom, hogy mennyire festhettem rosszul, de az összes konyhás néni dupla adag kaját akart nekem adni, pedig nem is éreztem akkor magamat fáradtnak (bezzeg most...) Elkövettem az a hibát, hogy a Vivicitta futásos pólómat vettem fel, aminek köszönhetően egy rakat ember állt neki nekem magyarázni a pólómról, természetesen németül... A legjobb az volt, aki azt hitte, (gondolom a Bazilika stilizált ábrája miatt) hogy egy görögországi símaratonról van...a többiek csak szimplán azt hitték, hogy itt vettem és ez a verseny hivatalos pólója, és nagyon szerették volna tudni, hogy hol lehet vehetnek ők is ilyet...

Aztán egy jó meleg zuhany után összecsomagoltunk és elindultunk visszafelé. A hétvége zárásaként Monfalconéban megálltunk egy közös pizzára, és végül fél 11-re meg is érekztünk Duinóba.

Nem tudom, hogy mennyit sikerült visszadnom a leírással a hétvégéből, de remélem, hogy legalább részben érződik, hogy mennyire jól éreztük magunkat. Rengeteget nevettünk, lélegzet elállító helyen voltunk, síeltünk, feszegettük a határainkat, elfáradtunk, csokiztunk, elfelejtkeztünk a gondjainról, kimozdultunk Duinóból, milliónyi élménnyel gazdagodtunk. Kicsit olyan osztálykirándulásos volt...

Új embereket ismertem meg, néhány igazi barátot is találtam (legalább is remélem...) No és persze nem utolsó sorban távol voltam a szobatársamtól és a mindent beborító állandó negatív gondolataitól.

A csapat

Ui: Még mindig szerelems vagyok az Alpokba, és ez csak egyre súlyosbodik... Kezdünk elválaszthatatlanná válni...Folyton egymásra gondolunk.:)))

Ui2: Ha lesz több fotóm majd még töltök fel

76. Névnap

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki gondolt rám, nagyon jól esett!!! Köszönöm az sms-eket, e-maileket, msn üzeneteket, elektronikus képeslapokat és az igazi képeslapot is.

Hatalmas meglepétesemre kaptam csokit és tortát is, Attilától és a szobatársamtól, sőt még rajtuk kívül is akadt pár ember, aki emlékezett rá -dunsztom sincs, hogy honnan- de mindensetre nagyon jól esett...

Ennek örömére a péntek délutánt Triesztben töltöttem Vivivel és végre ehettem fagyit -bár a kedvenc helyünk be volt zárva...

75. Prom

A héten volt a native speaker national week, aminek a legérdekesebb pontja a tegnapi Prom volt. Ez az amerikai filmekből jól ismert bál elnevezése, ahol a fiúknak kell felkérni a lányokat és az egész lényege a rongyrázás. Ki öltözik fel szebben, kinek van szebb haja, kit hány fiú hív meg, ki-kivel megy...stb.

Hál' Istennek nálunk azért nem volt ennyire komoly a helyzet, de kétségtelenül az egész suli "prom lázban" égett a héten. Ki kivel megy, felkérte-e már valaki...stb Remek alkalom volt a szobatársamnak, hogy megint nyávoghasson egy sort.

Csak érzékeltetés képpen:

vasárnaptól - keddig: minket senki nem kért fel, pedig ő hogy szeretne menni, de nem egyedül...

kedd: enegem felkértek: egy világ dőlt össze benne

szerda: nem nagyon szólt hozzám. Este a legjobb barátja (aki meleg -vagyis ez még nem dőlt el egészen, de nagyon úgy tűnik...) felkértem hogy menjenek együtt

csütörtöktől -szombatig: ő nem akar a legjobb barátjával menni. Neki semmi kedve elmenni. Ő lefogja mondani a meghívást...

Igen, mindig ilyen, sőt rosszabb...Köszönöm, egy kicsit lehet engem is sajnálni, mert a világ legnegatívabb emberével kell együtt élnem... nem mintha nagyon foglalkoznék vele, csak néha idegesít, de én csak azért is jól érzem magamat:)))

Egyébként, az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, egy szimpla buli volt, kiöltözött emberekkel és feszengő párokkal...

A national week szerintem összeségében jól sikerült. Hétfőn film vetítés volt, kedden étel kóstoló, pénteken a show-amiben csalódtam, igazság szerint azt hittem, hogy jobban szervezett és érdekesebb lesz- de kiderült, hogy az amerikaiknak nem sok humoruk van...

74. Horoszkóp

"Jól kezdődik a hónap. Élvezi a feladatokat, amik az útjába kerülnek. S talán épp ez a sikerek titka: a lelkesedés. Most jön rá, hogy a szerencse is azok mellé szegődik, akik nyafogás helyett a megoldásokat keresi. Az irigyei sem szeghetik a kedvét, és a szerelemben is sokkal szerencsésebb, ha magabiztos."

Én nem szoktam hinni a horoszkópoknak, de ez megdöbbentően stimmel (főleg az eleje)... mindensetre elgondolkodtató.

73. Host family

Host familyket keresek!!!! Ki tud befogadni egyet az alábbi diákok közül egy hétre (vagy 4 éjszakára) Február 28-tól??? Persze Eger és környéke...

Mindegyikük kiválóan beszél angolul, ezen felül van benne 2 olaszul, 3 oroszul és 2 lengyelül is tudó. Kiváló lehetőség mindekinek angol és egyéb nyelvek gyakorlására (főleg friss nyelvvizsgásoknak- igaz Bogi? ;) ), baráti kapcsolatok kiépítésére és más kultúrák megismerésére. Mindegyikük hihtetlenül kedves, nyitott, közvetlen és szeretetre méltó ember.

Érkezési sorrendben lehet választani:)

Óriási segítség lenne, minden önként jelentkezőnek köszönöm!!!

72. Jó hírek

Ma Irmával (az irodista lány)lefoglaltuk a jegyeket haza, meg vissza!!!!! Szóval most már biztos megyünk. Persze ez sem ment olyan egyszerűen, de 2 óra kínlódás után megoldottuk a dolgot és közbe jól össze is barátkoztunk. Az érdeklődők kedvéért szeretném közzé tenni a listát, hogy kik jönnek:

Camilla és Gianmarco: ők az olaszok
Joyce:)))) szingapúri kedvencem:))
Tomas: cseh
Ingrid: albán
Makar: a fehérorosz fiú
Edyta: a lengyel lány
Sophie: kanadai kisasszony
én (engem nem kell befogadni, meg van a saját családom:))) )

és a 10. személy körül még van némi bizonytalanság

Jelenleg szervezek ezerrel. Email ide-oda, bankártyák, repjegyfoglalás, nyomtatás, probléma megoldás, újabb és újabb e-mailek... nem csinálnám ezt egész életemben, mert eszméletlen fárasztó, de közbe be kell, hogy valljam élvezem is:)))

71. Csalódtam - felfedeztem - tanultam

Csalódtam az emberekben. Azt hittem, hogy itt jobb indulatúak, nem akarnak ártani a másiknak, erre,pont az igazgató esetén kellett vele szembesülnöm, hogy tévedtem. Naiv voltam... Az emberek mindenhol ugyanolya önzőek és kicsinyesek. Nem baj, már ezt is tudom.

Csalódtam néhány barátomnak vagy egyébnek vélt emberben is. Naiv voltam. Nem baj, megint tanultam valamit.

Csalódtam a szobatársamban is. Bíztam benne, hogy nem olyan önző, mint látszik, de tévedtem. Fuldoklik az önsajnálatában, mióta csak ismerem. Előző félévben hajlamos voltam csatlakozni hozzá, de a szünet jót tett, nem vagyok hajlandó vele együtt lubickolni az önsajnálatban. Én igyekszem megoldani a problémákat, ahelyett, hogy magamnak generálnám őket. Ennek eredményeként már egyre kevesebbet beszélünk. Nem baj, sokkal jobb a kedvem és az önbizalmam.

Egyeltalán nem búsolok, vannak saját barátaim, akik nem 14 éves fejjel gondolkodnak. Nem bánom, hogy nem vagyok benne a 1992 groupban, ahogy Elyas mondta a múltkor és nem 1992-es korosztályra jellemző problémákkal küszködök.

Tanultam sok mindent az emberekről megint, de továbbra sem zavar, hogy bizonyos (ismétel csak bizonyos) szempontból naivan állok a dolgokhoz és romantikus felfogásom van az életről, mert egem ez tesz boldoggá. Szeretek álmodozni, néha egyedül lenni, olvasni a plédem alatt, aludni délutánonként, nevetni az emberekkel és nem érdekel, hogy az emberek körülöttem milyen mélyre süllyednek az önsajnáltaban, vagy hogyan bántanak meg anélkül, hogy észrevennék. Vannak álmaim és elveim és megpróbálom követni őket, amiből remélhtőleg sok jó dolog fog kisülni, de ha nem akkor is legalább tükörbe tudok nézni még 90 évesen is...(na jó akkor valszeg a ráncok miatt majd nem nagyon akaródzik a tükörbe nézés...de akkor is átvitt értelemben :)) )

Mielőtt megint halálra aggódó emailek tömkelegét kapnám, csak leírom, ha véltlenül nem lett volna egy értelmű: nagyon jól érzem magamat (jó, kicsit álmos vagyok és fáj az ujjam, ahol elvágtam- de ezek nem akkor problémák, hogy elrontsák a kedvemet) és semmi rossz nem történt velem.

Most úgy érzem, hogy mióta hazamentem téliszünetre, rengeteg mindent tanultam, ami által kicsit tapasztaltabbá, és ha lehet ilyet mondani 18 és fél évesen, bölcsebbé váltam...

70. A dolgok változnak

Gyorsabban mint gondolnánk. Már csak a project weekemen belül is. Péntektől máig úgy volt, hogy még sem jöhetünk. Volt egy kis cirkusz, meg huza-vona, de végül is ma kiderült, h mégis jöhetünk, és mivel Santiago átment egy másik csoportba valószínűleg Joyce jön helyette!!!!!!

Aminek nagyon nagyon örülök

1. mert már rég meghívtam magunkhoz

2. végre lesz egy normális ember is a csoprtban:))