86. Fejlődő képes vagyok

Az olaszban. Tegnap este voltam Maria-nal (az idős hölgynél, akit rendszeresen látogatok). 8-ra mentem, és 10 után végeztem és ez idő alatt végig olaszul diskuráltunk az élet dolgairól. Az elején még elég sok hibám volt, de utána egészen bele jöttem, úgy, hogy a végén már azt kell, hogy mondjam egész folyékonyan beszéltem. Persze a szókincsem még nem túl nagy, de ahhoz képest, hogy 6 hónapja tanulom a nyelvet egész jó volt. Bár igaz, hogy szegény Mariat az őrületbe kergetem a francia kiejtésemmel és szavaimmal...

A főzésben. Azt hiszem, nem reménytelen, hogy egyszer normális háziasszony váljék majd belőlem. Mostanában elég sokat szoktam főzni, és a dolgok általában jól is sikerülnek (oké Attila az a kis incidens a teával és tejjel nem az én hibám volt...:)

A tanulásban. Nagyon meg voltam elégedve a februári jegyeimmel. Nem akarom őket részletezni, csak annyit mondanék, hogy elég lenne a Cambridgre is (persze IB végső jegyek és februári értékelés nagyon különböznek, de mégis...) Most már csak azon kell dolgozni, hogy a 2. évvégén is megtartsam őket...

85. Blues Mobiles

Így hívják Annemarie(közgáz tanár) barátjnának a Blues együttesét, akik tegnap léptek fel a suliban és csináltak egy hihetetlen jó bulit!!!! 9-kor kezdték és olyan 11 után, mikor már senki nem bírt lépni sem, hagyták abba. Az egész suli táncolt, az igazgatótól kezdve, a tanárokon keresztül egészen Joyce-ig, aki egyébként soha nem jön egyetlen bulira sem, arról meg, hogy táncoljon szó sem lehet... Hihetetlen volt, de az élő zene mindnkit elvarázsolt...

Délután Joyce-al voltunk az Emisferóban, délelőtt aludtam (volt mit bepótolni pénteken negyed négykor kerültem ágyba), most pedig megyek tanulni. Bár nincs sok, de két sszét meg kell írnom és jobb előre dolgozni kicsit.

84. Szombati kirándulás

Gyönyörű és meleg tavaszi idő van. (na jó, most az ablakon kitekintve sötét és szürke fekete eget látok, de az elmúlt 2 hétben végig igaz volt az alábbi kijelentésem), szóval szombaton Olgával, Viviel és Alessioval elmentünk a közeli erdőbe kicsitt sétálni.

Olga fotószakkörös, tehát megkapta a hyper-szuper digitális kamerát hétvégére, hogy csináljon amennyi fotót csak tud. Azt hiszem elég jól éltem a lehetőséggel:

83. Otthon

Pont most, hogy otthon voltam gondolkodtam kicsit arról, hogy hol van számomra az otthon, illetvem hogy hány otthona lehet valakinek, amikor ma ezt a nagyon igaz Wass Albert idézetet találtam:

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

Azt hiszem egyre inkább így érzek a szobám felé is...itt

82. Primavera

Nem az ásványvízről beszélek. Hanem arról, hogy míg otthon esik a hó itt megállíthatatlanul megérkezett a tavasz. Hogy ezt miből vettük észre? Süt a nap, nem kell kabátot hordani és egyszerűen semmi kedvünk bent lenni. Eközben tényleg el kellene dönteni, hogy mit akarunk az életünkkel kezdeni.

A tanárok egyetemi jelentkezésről szóló prezentációkkal, EE (szakdolgozat) témákkal és határidőkkel bombáznak. Nem baj, ma megírtuk a töri esszénket -azt hiszem most már jóval többet tudok Hitlerről, mint akartam- és lesz időm olvasni egy napos padon a Rilke sétányon egy sziklára kuporodva a tengert bámulva. (ne kérdezzétek, hogy lehet a kettőt egyszerre csinálni. Lehet és kész:) )

Ahhhh, nincs is ettől jobb, aki járt már itt tudja miről beszélek.

Közben azt hiszem megtaláltam a saját helyemet és embereimet, akiket kedvem szerint ölelgethetek és akikkel répát rágva Bourne ultimátumot lehet nézni a szomszéd rezidenciában, akikkel takarodó után lehet residence tutorok elől bújkálni és egyre nagyobb szeletek adunk egymásnak magunkból. (ez Hemaiat fura hasonlata, kicsit hasonló a hagymáshoz a Shrekből. ha jobban belegondolok ő meg olyan mint szamár. Te jó ég, akkor én vagyok Shrek??? )

Közben az otthoni tanúságokat is hoztam magammal (He is just not that into you - igaz Ági? Minek strapáljuk magunkat??? :))) )

81. Project week

Elmúlt. Most monjdam, hogy hál'Istennek? Mindenestre fárasztó volt, de azért jól éreztük/ték magukat. Néhány fotó:

A hagyományos útleveles kép

Megérkeztünk a Ferihegyre (az egyetlen fotó, amire mindenkit sikerüét összegyűjetni)

Az egri várban a lányokkal

Nálunk a host családokkal együtt

Ingrid a kisegítő iskolában