Tegnap véletlenül elgondolkodtam rajta, hogy valójában mennyi ideje is vagyok itt. Meglepődve tapasztaltam, hogy pontosan 2 hónapja érkeztem. Istenem, pedig mintha legalább fél éve itt lennék!
Óriási a kontraszt az első hét és mondjuk a tegnap között. Akkor minden új volt, idegen, most pedig teljesen itthon érzem magamat. Igaz is, a jót könnyű megszokni.
Lehet, hogy kicsit korai még bármiféle összegzést is készíteni, de úgy érzem muszáj összegyűjtenem, mert annyi minden történt velem, hogy ha nem írom le őket, akkor elfolynak. –ja, hogy nézzem, meg a korábbi blog bejegyzéseimet? Köszönöm, nem. Az túl egyszerű lenne.
Szóval mit is csináltam az elmúlt 2 hónapban???
Megismertem 200 embert, megtanultam 180 nevet, és össze is kapcsoltam őket… nem mondom a Sanel, Sandro, Serghio és Santiago következetes és helyes használatával és a 4 mongóliai srác megkülönböztetésével még időnként vannak gondjaim…-de most, nem azért de a 4 fiú teljesen egyforma, a nevük pedig: Miga, Mogi, Bagi, és Jay- az vesse rám az első követ, aki könnyebben boldogulna velük. (Egyébként már arca nagyjából meg tudom őket különböztetni. A szobatársammal némi Windows beütésre 1.0, 2.0, 3.0 és 4.0 neveket adtuk nekik- persze csak ideiglenesen és magunk közt…)
Szereztem új barátokat, közelieket és távoliakat egyaránt. Megtanultam a szobatársammal élni- és képzeld, anya remekül tudok alkalmazkodni!!! Megtanultam tortát sütni, mosni és vasalni. Ágyneműt húztam és mosogattam is-de azt a jövőben a lehető legritkábban-sajnos még mindig nagyon utálom…
Kiolvastam egy rakat könyvet, úgy mint: Ibsen: Nóra (magyar és angol változat egyaránt), Camus: Közöny(magyar és angol) Antigoné(magyar), Kafka: Metamorfózis (magyar), The Boy int he Striped Pyjamas (angol –mindenkinek ajánlom elolvasásra, nagyon könnyű a nyelvezete, jó tanulni, és érdekes a története), Camus: Bukás(magyar), Ibsen: Vadkacsa(magyar)- folyamatban, de a hétvége előtt befejezem illetve Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés(magyar)-ezzel is remekül haladok, és mindezt két hónap alatt. Viszont nem tévéztem, kevesebbet neteztem-na jó az utóbbi lehet, hogy nem teljesen igaz…
Tanultam karatézni, úsztam a tengerben, pin-pongoztam és voltam teniszezni. Megnéztem Velencét (kétszer), voltam Triesztben (sokszor), ettem fagyit és ízlett-pedig, még mindig nem szeretem. Ettem sok pizzát is, halat, rákot, pasztát és banános joghurtot kakaóval. Voltam sokszor Monfalconéban, shoppingoltam furcsa emberekkel és esernyőt rongáltam.
Sok délutánon aludtam, öreg nénit látogattam, tea partyn voltam, tanultam, dvd-t néztem, vendégeket fogadtam, születésnapot szerveztem, agyagoztam, angolul és olaszul tanultam, sétáltam, kilátásban gyönyörködtem, holdfelkeltét néztem és éjszakáztam. Nagyon fáztam és nagyon melegem is volt.
Rengeteg számomra kedves emberrel e-maileztem (ha nem válaszoltam neked kedves olvasó, az nem azt jelenti, hogy nem vagy kedves, hanem azt h a felsoroltak közül éppen egy másik dolgot csináltam), kastélyokat látogattam, kártyáztam és repjegyet foglaltam. Mindennap ettem gyümölcsöt minimum egyszer, de sokszor kétszer, előadásokat hallgattam, élményeket és barátokat szereztem, és nagyon sokat nevettem…
De abból is van egy pár, amit nem csináltam: nem tévéztem, nem punnyadtam, nem idegeskedtem, nem ettem levest, sem főzeléket, nem zongoráztam, nem sétáltam Egerben, nem szaladtam be a Rádiba, nem voltam a piacon, sem a Gárdonyiban, nem ültem a karosszékben, nem szundítottam el delfines plédemmel teniszt bámulva, nem voltam elsőszombaton, nem beszéltem a barátaimmal, nem mentünk moziba, nem írtam dogákat (csak egy-két tesztet, de az otthoni mennyiséghez képest (napi 1 vagy 2) ez semmi), nem tanultam franciául, nem voltam mamával a temetőben Egyeken, nem ebédeltem vele vasárnap, nem ettem anya tízórai szendvicséből, nem ettem friss péksütit…
De Szeretek itt lenni!!!!!!!!!!!
Óriási a kontraszt az első hét és mondjuk a tegnap között. Akkor minden új volt, idegen, most pedig teljesen itthon érzem magamat. Igaz is, a jót könnyű megszokni.
Lehet, hogy kicsit korai még bármiféle összegzést is készíteni, de úgy érzem muszáj összegyűjtenem, mert annyi minden történt velem, hogy ha nem írom le őket, akkor elfolynak. –ja, hogy nézzem, meg a korábbi blog bejegyzéseimet? Köszönöm, nem. Az túl egyszerű lenne.
Szóval mit is csináltam az elmúlt 2 hónapban???
Megismertem 200 embert, megtanultam 180 nevet, és össze is kapcsoltam őket… nem mondom a Sanel, Sandro, Serghio és Santiago következetes és helyes használatával és a 4 mongóliai srác megkülönböztetésével még időnként vannak gondjaim…-de most, nem azért de a 4 fiú teljesen egyforma, a nevük pedig: Miga, Mogi, Bagi, és Jay- az vesse rám az első követ, aki könnyebben boldogulna velük. (Egyébként már arca nagyjából meg tudom őket különböztetni. A szobatársammal némi Windows beütésre 1.0, 2.0, 3.0 és 4.0 neveket adtuk nekik- persze csak ideiglenesen és magunk közt…)
Szereztem új barátokat, közelieket és távoliakat egyaránt. Megtanultam a szobatársammal élni- és képzeld, anya remekül tudok alkalmazkodni!!! Megtanultam tortát sütni, mosni és vasalni. Ágyneműt húztam és mosogattam is-de azt a jövőben a lehető legritkábban-sajnos még mindig nagyon utálom…
Kiolvastam egy rakat könyvet, úgy mint: Ibsen: Nóra (magyar és angol változat egyaránt), Camus: Közöny(magyar és angol) Antigoné(magyar), Kafka: Metamorfózis (magyar), The Boy int he Striped Pyjamas (angol –mindenkinek ajánlom elolvasásra, nagyon könnyű a nyelvezete, jó tanulni, és érdekes a története), Camus: Bukás(magyar), Ibsen: Vadkacsa(magyar)- folyamatban, de a hétvége előtt befejezem illetve Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés(magyar)-ezzel is remekül haladok, és mindezt két hónap alatt. Viszont nem tévéztem, kevesebbet neteztem-na jó az utóbbi lehet, hogy nem teljesen igaz…
Tanultam karatézni, úsztam a tengerben, pin-pongoztam és voltam teniszezni. Megnéztem Velencét (kétszer), voltam Triesztben (sokszor), ettem fagyit és ízlett-pedig, még mindig nem szeretem. Ettem sok pizzát is, halat, rákot, pasztát és banános joghurtot kakaóval. Voltam sokszor Monfalconéban, shoppingoltam furcsa emberekkel és esernyőt rongáltam.
Sok délutánon aludtam, öreg nénit látogattam, tea partyn voltam, tanultam, dvd-t néztem, vendégeket fogadtam, születésnapot szerveztem, agyagoztam, angolul és olaszul tanultam, sétáltam, kilátásban gyönyörködtem, holdfelkeltét néztem és éjszakáztam. Nagyon fáztam és nagyon melegem is volt.
Rengeteg számomra kedves emberrel e-maileztem (ha nem válaszoltam neked kedves olvasó, az nem azt jelenti, hogy nem vagy kedves, hanem azt h a felsoroltak közül éppen egy másik dolgot csináltam), kastélyokat látogattam, kártyáztam és repjegyet foglaltam. Mindennap ettem gyümölcsöt minimum egyszer, de sokszor kétszer, előadásokat hallgattam, élményeket és barátokat szereztem, és nagyon sokat nevettem…
De abból is van egy pár, amit nem csináltam: nem tévéztem, nem punnyadtam, nem idegeskedtem, nem ettem levest, sem főzeléket, nem zongoráztam, nem sétáltam Egerben, nem szaladtam be a Rádiba, nem voltam a piacon, sem a Gárdonyiban, nem ültem a karosszékben, nem szundítottam el delfines plédemmel teniszt bámulva, nem voltam elsőszombaton, nem beszéltem a barátaimmal, nem mentünk moziba, nem írtam dogákat (csak egy-két tesztet, de az otthoni mennyiséghez képest (napi 1 vagy 2) ez semmi), nem tanultam franciául, nem voltam mamával a temetőben Egyeken, nem ebédeltem vele vasárnap, nem ettem anya tízórai szendvicséből, nem ettem friss péksütit…
De Szeretek itt lenni!!!!!!!!!!!
