34. Sportoltam...

Aki ismer, annak már eleve meglepetés erejeként hat ez a mondat, pedig még nem is tudja, hogy mennyi mindent sportoltam egyetlen délután alatt...

Az egész úgy kezdödött, hogy Peter (Serbia), nagyon jól játszik és már elvonási tünetei voltak, ezért meghirdetett egy tenisz foglalkozást. Kissé megkésve, de azért jelentkeztem, de csak 8 ember vehet részt a buliban. Aztán szerencsére a déluáni foglalkozások torlódása miatt 6-an maradtunk. Csütrötökön fél 3-kor volt a találkozó a Piazzán. A hatodik ember nem tudott eljönni, így öten maradtunk.

Mondanom sem kell, hogy három hete ragyogó idő és csodálatos napsütés uralja a tájat, de csütörtökre borult, ködös és párás idő lett. (olyan, mint amire Réka néni azt mondta, hogy olyan, mintha csigák mászálnának a levegőben-na pont ilyen undorító idő volt...) Persze a kissé szemerkélő eső-vagy szitáló köd minket nem tarthat vissza attól, hogy teniszezni menjünk a szomszéd faluban lévő pályára! Mivel Peter igazi sportember úgy gondolta, hogy nincs szükségünk buszra, majd futunk...(és mindezt a főút mellett...) szerencsére 100 méter megtétele után megállt nagy fekete kocsi (nem, nem raboltak el anya! és nem, nem is stoppultunk! ) benne az igazgatónk feleségével és középső fiával akik, éppen arra tartottak, ezért készségesen felajánlották, hogy elvisznek minket, ha akarjuk. Naná, hogy akarjuk!!! Így, 30 perc futás helyett, 5 perc autózás után meg is érkeztünk. (az az apróság, hogy 7 ember ült egy kocsiban senkit nem zavart...). A képen engem láthattok játék közben :-))) Nem ismertek meg? Na jó nem egészen én vagyok... Sajnos úgy tűnik, hogy bele kell törödjek, hogy nem vagyok Maria Sharapova...

Gyönyörű volt a pálya. Zöld szőnyeg borítású, vagyis nem leszel nyakig salakos, a tenger parton van és hatalmas fák övezvik. A felállás 3 fiú 2 lány volt, ezért mi lányok egy saját pályán játszottunk. Közben elkezdett esni, de nem annyira, hogy Peter szerint ez minket akadályozzon a játékban. El kell, hogy mondjam, hogy ha a szőnyeg nedves nagyon csúszik. Így esett meg, hogy korcsolyáztam is az nap délután. Utána párosoztunk kicsit és mikor végeztünk, elindultunk visszafelé a "rövidebb úton" -értsd alatta, hogy keresztül az erdőn. Persze mivel 3 fiú volt, mért is mentünk volna arra amerre én (egy lány) mondta nekik... falu egyenesen, tenger jobbra, főút balra. Ők merre mentek? Naná, hogy nem egyenesen! Kb 5 perc múlva csak azt vették észre, hogy elfogyott az út és fogalmuk soncs, higy merre kell menni. Majd kegyesen megkérdezték:

-Most mit csináljunk? Merre menjünk?

- Hát, ha már itt vagyunk próbáljuk meg legalább az irányt tartani.-javasoltam nekik. De ez azt jelentette, hogy esőben, a bozótoson kellett keresztül gázolni. Nem baj, 10 perc múlva találtunk is egy ösvényt, ami szépen hazahozott Duinóba. Így esett meg, hogy tájfutottam is...(térkép nélkül, mert úgy viccesebb! Sajnos lábnyomok sem voltak, hogy követhessem őket:-))) )

Az egy órás teniszezésünk így fél háromtól negyed hatig tartott és ronggyá áztunk. Ezek után miért csodálkozok, hogy náthás vagyok???

Egyébként nagyon élveztem a teniszt, nagyon jó volt, sokat futottam, ennek ellenére 6:1-re buktam el az első szettet Niemke(Hollandia) ellen. Egyébként nem játszott jobban, csak több szerencséje volt. Párosban is megálltam a helyemet, tájfutásban is hasznos voltam... Mit mondjak, már alig várom a jövőheti edzést!!!

Ui: Mondtam már, hogy karatézok??? Nem? Arról is van pár jó sztorim. Nem baj, majd legközelebb...