Állj meg egy percre és gondolkodj el az életedről. Tele vagy konvenciókkal. Tulajdonképpen kitöltik az életedet. Csőnadrágot vagy lila inget hordasz, mert az a divat. Aggódsz a külsőd miatt, mert hát ugye mit fognak hozzá szólni az emberek ha te más vagy mint a többi? Unalmas munkád van, vagy egy érdektelen szakon tanulsz, mert hát mit szólnának, ha kilépnél? Dohányzol, mert a barátaid egyszer megkínáltak és te nem akartál nemet mondani és kilógni közülük. Éled a sablonos életedet; taposol a mókuskerékben; megházasodsz, mert hát ezt várják tőled, hiszen már 30 is elmúltál, és a te korodban azért már igazán illene- ; Aztán gyerekeid lesznek, mert hát már az összes barátodnak van; illedelmes felnőtteket nevelsz belőlük, mert hát ezt így illik; nyugdíjba mész, mint a többiek; majd meghalsz, mert hát ha mindneki így tesz, miért pont te lennél az egyetlen, aki nem? Aztán lesz egy sírod, ami az akkori divatnak megfelel és véletlenül sem tűnik ki a többi közül… ahogy te magad sem tetted soha sem. Az életed a beolvadás és láthatatlanná válás művészete volt. Mert FÉLSZ más lenni. Soha nem akartál kilógni. Csak egy akartál lenni a sokból. Mitől félsz? Mi történik, ha valaki észrevesz? Mi történik, ha a ruhád nem divatos vagy ha nem azt teszed amit mások elvárnak tőled?
Talán lesz egy ÉLETED? Ahol te valóban TE vagy és nem ŐK, vagy legalábbis akivé ők akarnak tenni téged? Talán MÁSnak vagy furának bélyegeznek?
