147. Ami sosem változik

Vannak dolgok, ami sosem változnak.

Mikor vasárnap reggel (oké, tudom, hogy most itt páran a szívükhöz kapnak, szóval maradjunk annyiban, hogy az ÉN időzónám szerint reggel) mikor felébredtem az első dolog amit megpillantottam a hatalmas pelyhekben szakadó hó volt. És abban a pillanatban, hogy még félkómás agyam feldolgozta ezt az információt, varázsütés szerűen meghallottam anya hangját:

Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.

Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked? Fatető!

Fatető!
Deszka madáretető.

Hiába, van ami olyan mélyen belénk ívódott, hogy soha sem tudjuk elfelejteni, mint az első hónak kijáró vers. Vissza sem tudok emlékezni, hogy hányszor költött anya ezt a verset szavalva, mikor hosszú várakozás után végre megérkezett a tél, igazi pelyhes hóesést hozva magával és hányszor mondtuk el ezt a néhány sort együtt a friss hónak örülve. És abban is biztos vagyok, hogy az én gyerekeim is ezen fognak felnőni!

146. Hohó....HÓ

Hála a 10 centis hónak olyan érzésem van, mintha egy képeslapban sétálnék.

Ma reggel mikor 10 körül jöttem vissza az első órámról a kilátó pont mellett vezetett el az utam. És lélegzetelállító látványban volt részem. Közvetlenül a lábamnál a park terült el, ezúttal fehérbe borkulva. Tovább tekintve a Kelvingrove galléria vadregényes tornyocskáin akadt meg a szemem, majd a többi háztetőn, melyek mind fehérbe voltak burkolva, mesebeli megjelenést kölcsönözve a tájnak. A háttérben fehér dombok, szél turbinák, gyár kémények és daruk olvadtak lágyan a szürke égbe, melyet a felkelő téli nap sejtelmesen világított meg.

Íme néhány kép a vasárnapi sétánkról a parkban szomszédommal Patriciával. (fent látható a hóemberrel, amit nem mi csináltunk, csak úgy tettünk minta igen :)

Kelvingrove Galéria tornyai

145. Zumba

Fun, fun, fun! Ahogy Ugne mondaná. Már rág nem nevettem ennyit. Hogy egészen pontos legyek egy teljes órán át nem tudtam abbahagyni.

De mi is az a Zumba? Ne aggódjatok, nem valami drog, még ha elsőre úgy is hangzik és még a hatása is hasonló. A Zumba egy Kolumbiából származó "dance fitness" program. Elképesztő, hogy a zene, ritmus és sok sok ember együttes mozgása milyen fergeteges hatást tud kelteni.
Mindenkinek csak ajánlani tudom! Érdekes felfedezni, hogy a tested minden porcikája rázható ritmusra :D
Egy biztos, ezentúl törzsvendégek leszünk a sport centrumban!

144. Happy Day

Azt hiszem az első lázmentes napom megér egy rövid bejegyzést Mr. Flaming csodás találmányával az antibiotikummal együtt!

Tegnap voltam orvosnál, aki szakszerűen megállapította, hogy gennyes mandula gyulladásom van. Persze nem kérdés, csak az a baj, hogy 4 éves korom óta nincs mandulám... de azért a többi stimmel. Aztán nem sokkal utána hallottam, hogy Észtországban jelenleg valami influenza járvány tombol, aminek minden tünete rámillik. Ezek után csak azt nem értem, hogyan lehetséges az, hogy az itt lévő észtek közül egy sem beteg, csak én?????? Mindegy egy kis friss, meleg Borscs-al meg palacsintával könnyen ki tudtak engesztelni :)
A pszichológia esszém is kész van, ki is van nyomtatva, végig aludtam az éjszakát, a nap is süt, lázam sincs ez egy egész jó napnak indul, még ha a torkom, izmaim és ízületeim mindig kutyául fájnak is.
És végül, de nem utolsó sorban mindannyian adjunk hálát Mr. Flamingnek a penicilin felfedezésért és szenvedéseim véget vetéséért :)

143. Azért vannak a jóbarátok...

Hogy, amikor lázasan és betegen fekszel az ágyadban oda kucorodjanak a lábadhoz és beszéljenek hozzád. Hogy a kezüket a rátegyék a lábadra, hogy érezd, hogy nem vagy egyedül. Hogy egymásnak adják a kilincset a szobádban, nehogy egyedül maradj. Hogy különféle porokkal, teákkal és egyéb jól bevált népi gyógymóddal kúráljanak. Hogy költsön adják a lázmérőjüket. Hogy felhívjanak, hogy mit szeretnél a boltból, és hogy életmentő fagyit hozzanak neked. Hogy meghallgassák a lázas panaszaidat és kedves hülyeségekkel szórakoztassanak. Hogy ellenőrizzék a napi tea beviteledet és időnként beléd diktáljanak „csak még egy kicsit”. Hogy arról kezdjenek vitatkozni, hogy melyikük gyógymódja a hatásosabb és kinek a csodaszere húzta le a lázadat. Hogy napi 5 SMS-t írjanak, hogy megtudják mi van veled. Hogy biztosítsanak arról, hogy a tűzijáték nem is olyan „nagy durranás” és semmiből nem maradsz ki, csak mert nem tudsz kikelni az ágyadból.

És hogy egyszer mindezt valahogy meg tudjam nekik majd hálálni...