A számozatlan bejegyzés

Ez még nem a 100. Az majd a legutolsó lesz, egy hosszú, évértékelő, majd ha hazaértem.

De most még itt vagyok. Minden egyes porcikámmal élvezem az utolsó napokat és pillanatokat, amik eszméletlenül zsúfoltak. Vegyük a tenapi nap példáját.

11:30-tól 12:30-ig magyar vizsgám volt. Aztán megebédeltem, neteztem, kicsit csomagoltam a cuccaimat. Majd átmentem Hemayathoz a Palába, ahol Attila szüleibe botlottam. Aztán mivel kiedrült, hogy mindenki a tengerparton van, én is lementem. Napoztam és idén először úsztam is egyet. Aztán fél 16:30-tól elrohantam egy megbeszélésre, ahonnan kifelé jövet megint belebotlottam Attila szüleibe, szóval utána kávéztunk egyet. Majd villám gyorsan lemostam magamról a sót (igen, a tenger sós. Engem zavar. Tudom h hülyeség. Ne aggódjatok Hemayat már emlékeztetett erre:) ) és elrohantam Sistianaba az örökbe fogadó családomhoz vacsorázni. Onnan olyan 10 körül értem haza, majd a Palába menet összeakadtam Olgával, aki társaságot keresett az esti Old Castle látáogatásához. A Palában összeszedtünk pár embert, majd elmnetünk az Old Castle-be, ami még mindig ÓRIÁSI élmény. Onnan visszajövet olyan egy tea mellett vitattuk meg Olgával az élet dolgait, majd mikor aludni indultam, a szobámban a szobatársamat és a barátját találtam, akik -remélhetőleg csak aludtak- mindenesetre kicsit meglepődtem a helyzeten, ugyanis éjjel 3-kor nem számítottam senkire a SAJÁT szobámban, szal lementem sétálni. A kapun kilépve Mishába, Elyasba meg Kanarinába botlottam, szal velük is múlattam az időt, majd mikor ők már kidőltek, én sétáltam egyet, míg végül is 4:20-kor visszamentem a szobámba, remélve, hogy a "vendég" már nem lesz ott. Mivel ott volt és nem igazán tudtam h mit csináljak, magamat nem igazán zavartatva eltettem magamat másnapra -ami egyeltalán nem mondható nyugisabbnak, mint az előző.

Most pedig nagyon örülök, mert megkaptam az e-mailt a Bocconi egyetemtől, hogy felvettek a nyári kurzusukra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ezen felül ma majdnem mindent összecsomagoltam.... és volt tutor vacsim is...és csak élvezem az életet, a barátaimat, a nyarat, a tengert, az olasz fagyit, a napsütést, az életet, az utolsó napokat, a szabadságot és a rám váró nyár gondolatát. Mindenkinek azt kívánom, h minél több ilyen pillanat legyen az életében és jól raktározza el az érzést a későbbiekre...

99. Levizsgáztam!!!!!

Matekból, közgázból, töriből, esystemsből és angolból. Hátra van még olasz és magyar, amire egyeltalán nem áll szándékomban tanulni, vagyis van 1 hét vakcióm!!! Ennek örömére le akartam menni napozni a tengerparta, erre nem elkezdett esni??? Szóval ma például Esystem és töri vizsgám volt, ami 7 A/4 oldalt, egy 15 oldalas feladatsort és 4 órányi vizsgázást jelent... nem kell sajnálni, igazság szerint élvezem a vizsgázást...

Mostanság jól telnek a napok. Múlt péntek volt az utolsó tanítási nap, vagyis most már alhatok reggel ameddig jól esik, kivéve, ha vizsgám van 9-től. Meleg van, fagyizunk, napozunk, lazulunk és eddig azért tanultunk is közben, de most már azt se kell, bi-bi-bíííííí :)))))

Elkapott a szabadság érzése...mikor a meleg nyári éjszakában az iskola épületében Amy McDonalds bömböl, az általános iskola udvarán vaksötétben vitatod meg az élet nagy kérdéseit, vagy csak heversz az ágyadon két másik emberrel és az egy év emlékeit idézitek vissza és rájöttök, hogy mennyi minden köt titeket össze, mikor ügyeletesként 11-kor végig sétálsz éjjel a falun és bezárod az épületeket, mikor az embereke csatlakoznak hozzád, hogy ne félj a sötétben -nem mintha én félnék, de ők azt hiszik, hogy igen, én meg élvezem a társaságukat- mikor lelkiismeret furdalás nélkül töltesz el órákat a laptopoddal, msn-el (szia Viki:) )facebookon értelmetlen tesztek kitöltésével töltöd az idődet, mikor újra a tengert bámulva az erkélyen lehet vacsorázni, mikor csak élvezed, hogy van időd kiülni a Piazzán az útpadkára és beszélgetni az emberekkel, mikor a napsütésben a kávézó teraszán tanulsz, miközben az emberek váltják egymást melletted, mikor utolsó közgáz órán a tanár erkélyén teázik a csoport, ahonnan az egész falut meg tengert lehet látni és közben megint csak Amy McDonald szól, mikor reggel nem kapkodva kelsz, ... akkor csak szimplán jól érzed magadat.... És ha véletlenül eszedbe jut, hogy ennek vége hamarosan, akkor kipukkad a buborék...

Apropó. Ugye említettem napozást? Kedden lementünk Joyce-al napozni a kikötőbe. Én kifeküdtem a törölközőmre "törit olvasni" ő meg fizikát tanult. Én kb 5 percen belül elaludtam, Hitler hatalomra jutása című könyvvel az arcomon, majd más fél óra múlva Hemayat hangjára ébredtem. Ekkor vettem észre, hogy már rég nem süt a nap, inkább lóg az eső lába és minden napozó elhagyta a molót, gyakorlatilag Joyce és én voltunk az egyetlenek akik a kitartóan napoztak illetve fizikát tanulva őrizték alvó társuk álmát :)) Hozzá tegyem, hogy amíg én egyetlen árnyalatnit sem barnultam, annak ellenére, hogy kifejezetten napozni mentem valahová életemben először, ráadásul naptej nélkül, addig Joyce még le is égett...

A kikötő. Igen ilyen időben napoztam:))))

Igen, tudom, hogy milyen jó dolgom van:)

98. GIRO D'ITALIA!!!!!!!!

A mai délelőttünket Joycal és Ievával egy "UWC loves Giro" logo készítésével töltöttük. Sztem elég jó lett az eredmény, annak ellenére, hogy valószínűleg nem volt a tévében.

Remélem azért láttátok a mai szakaszt a tengerrel, kastélyokkal, kisfalukkal, Monfalconéval, Trieszttel és minden szépségével együtt. ... Igen... itt élek!!!!! Ugye milyen hihetelen??? Igen, tudom, hogy meseszép...

A mezőny olyan három negyed négy körül volt várható, szóval olyan 3 óra felé kisétáltunk a zászlóinkkal sorfalat állni. Aztán kb egy órán át csevegtünk, fotószkodtunk, majd mikor megkaptuk a hírt, hogy hamarosan jön az első szökevény mindenk elcsendesedett. Lélegzet visszafojtva vártunk az első versenyzőre, aki hamarosan meg is érkezett. Majd újabb 10 perc, feszült néma csend... majd megjelent a mezőny... ekkor törtünk ki sikításban...igen, valóban 10 mp alatt elsuhan a mezőny...igen, megéri órákat várni erre a 10 mp-re

Néhány kép:

Folyt. Köv.

De most mennem kell. Sajnos a gyönyörű logónkat össze is kell szedni valakinek...

97. Ajánlás

Ha szeretnétek látni Triesztet felülről, meg Duinót, meg Monfalconét, meg a Castello di Miramare-t, akkor holnap(vasárnap) kapcsoljatok 3-tól az EUROSPORTRA és szánjátok pár órát a GIRO D'ITALIA-ra, mert pontosan ott fognak elkerekezni, ahol mindennapjaimat tengetem. Ha szerencsétek van még lehet h láthattok is a TV-ben:) Vagy legalább is az óriási logót, amit a suli udvarára tervezünk/ek!!!!!!

Nem kell szeretni a biciklit ahhoz, h megnézzétek, h hol lakok...

96. Spontán Trieszt

Igen, tegnap nagyon meglepő módon spontánul (minden féle megtervezés nélkül) egy fantasztikus délutánom volt Triesztben.

A menzán olyan 2 óra felé odajött Olga, hogy nincs-e kedvem elmenni vele Triesztbe. Mondtam -Jó. Miért ne? -Igaz, hogy matekot kellene ismételnem az év végi vizsgára, de egy két óra múlva jövünk vissza, mivel úgy sincs semmi különös intézni valónk Triesztben. Szóval fél óra múlva már a buszon ültünk.

Aztán csak azt vettem észre, hogy Triesztnek olyan gyönyörű pontján vagyok, ahol még életemben sem voltam. Van egy hosszú sétáló utca, ami nagyon hasonlít a Széchenyire otthon, találtunk egy gyönyörű árnyas parkot (Népkert 2 ), majd jött a legjobb dolog:

Ahogy sétálgattunk megtaláltuk a villamos végállomását Trieszt szívében, aztán hogy-hogynem az az ötletünk támadt, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk???? Elmegyünk a végállomásig, ott szétnézünk, majd visszajövünk.

Életemben nem voltam még ilyen spontán, de az is biztos, hogy soha semmi nem sült még ilyen jól el. A villamosról kiderült, hogy fogaskerekű és Villa Opicinába megy. Ami egy Trieszt melleti kis turista falu. A fogaskerekű felmászik Trieszt legmagasabb pontjára:

Ahonnan gyönyörű, meseszép, lélegzetelállító, bámulatos, varázslatos, elkápráztató...-kifogytam a jelzőkből- kilátás nyílik Triesztre és a tájra: (kicsit sztem olyan Gellért-hegyes élmény lehet - ott is utoljára 6 évesen voltam)

Szóval ott időztünk, néztük az embereket akik kijöttek az erdei ösvényre futni meg biciklizni, sétálgattunk, meg beszélgettünk jó sokat, majd 9-re nagy nehezen hazakeveredtünk...

Pedig már már kezdtem azt hinni, hogy ismerem Triesztet...Hiába olyan mint a hagyma-vagy parfé-vagy ogre (kinek hogy tetszik-szabadon idézve a Shrekből)...több rétege van...:) és mindet meg kell ismerni

Időtlen idők óta nem volt ilyen csodálatos délutánom. Nagyon nagyon nagyon jól éreztem magamat. Oly annyiram hogy igen csak nehéz lenne leírni. Higgyétek el, mikor megláttuk Triesztet fentről nem sok mindent tudtunk mondani...

спасибо OLGA!!!!!!!