69. Hatalmas felfedezést tettem

A tökéletesség unalmas... ,bár ez nem elég indok arra, hogy ne törekedjünk az elérésére..

Minden esetre a tökéletlenségeink miatt vagyunk eredetiek és különlegesek és én büszke vagyok a sajátjaimra !!!!!!!!!! (na jó, legalább is megpróbálom elfogadni őket:)

68. Project week!!!

Minden évben van a suliban egy hét, amikor a sulit kb 10 fős csoportokra osztják és elküldenek minket valahova, hogy népszerűsítsük az iskolát, és jótékonykodjunk. Idén Olaszország régói a projectek főtémái, tehát az olasz diákok szerveztek mindent. Eredetileg nekem Marche-ba kellett volna menni, de mivel Camilla nem szervezett semmit és 1 hónapounk maradt a projectünket törölték, tehár úgy nézett ki, hogy maradunk Duinóban... Aztán mondtam h miért nem megyünk Magyarországra???

Azt hiszem, hogy valahogy így kezdődött...azóta meg sem állok és szervezek, egyeztetek, telefonálok, rohangálok, találkozókat szervezek, adatokat gyűjtök...stb

És most jöjjön a jó hír: Február 28-án megyek haza egy hétre!!!!!!!!!!

Jó, a dolognak van pár szépséghibája, többek között, hogy 8 diák elhelyezését kell megoldanom valahogy, jótékonysági munkát, kaját, host familyket, városnézést kell szerveznem, de akkor is tökre örülök neki....

67. Kész vagyok!!!!!!!

Igen, befejeztem!!!!! A csodás töri esszémet aminek jelenleg már nem is emlékszem a pontos címére, de valami ilyesmi: Sztálin gazdaság és szociális politikájnának szerepe a hatalamra jutásában és maradásban...jól hangzik mi??? 2049 szó lett(7 oldal), én magam is alig tudom elhinni, nagyon elágedett vagyok a mennyiséggel (tekintve, hogy 2000 szó a maximum és múltkor csak 1700 írtam) viszont a tartalmát inkább ne is firtassuk...

Illetve az Esystem labreportommal is kész vagyok!!!!! Ami a Light-Dark bottle kísérletről szól, aminek az a lényege, hogy volt egy sötét meg egy világos üveg, abba hínár darabot raktunk majd méregettünk dolgokat előtte is és utána is, aztán egy papíron összekötöttem pár pontot vonalzó segítségével és végül leolvastam az oxygen mennyiséget literben kifejezve egy skáláról és erről elmékedtem 3 oldalt...

Persze ez nem jelenti azt, hogy holnap esetleg szabad vagyok...ááá a világért sem. Tanulok a matekdogára (na jó egyszer átfutom a füzetet) és írom az újabb beadandót Esystemből -mert ugye bár ez a legfontosabb tantárgy, amit tanulunk...Aztán keresek egy jó újságcikket az interneten, amiről aztán megírhatom a kommentáromat közgázből. Ehhez egyébként most lenne is kedvem, tekintve, hogy a múlthéten kellett írni egy próba kommentárt, ami nagyon jól sikerült. Olyannyira, hogy a tanár egyszer sem írt bele, ami itt nagy szó mert imádnak pirossal vagy kékkel kisregényeket irkálni a munkáinkra...csak a végére biggysztett pár dicsérő szót :))))

De ezt amúgy nem panazskodásként mondom, mert tök jól érzem magamat, az iskolában meg sajnos mindenhol kell tanulni, és reményeim szerint ez az elkövetkezendő 5-6 évben sem fog változni (egyetem), csak ha így folytatom dopping illetve csoki és kóla függő leszek :))))

Ui. Haha most egyedül vagyok a konyhában!!!! És nincs itt Dragana meg Szonja és egyéb konyhai széria tartozékok a Balkánról és ennek örömére jól szét is pakoltam a papírjaimat!!!! :))))) Csak velük ellentétben máris megyek aludni és előtte összeszedem őket...

66. Bűn és bűnhődés

Múlt héten magammal voltam elfoglalva. Ennek eredményeként ültem és olvastam a meleg szobámban és befejeztem a Bűn és bűnhődést. Komolyan nem gondoltam, hogy lehet 650 oldalon át minimális cselekménnyel csak a bűnről és bűnhődésről írni. Minden esetre Dosztojevszkijnek sikerült. Szóval pár napig ezen filozofálgattam, aztán TOK-n pedig az alábbi videót néztük

http://it.youtube.com/watch?v=2VUhoD3vM9Q&feature=related ami szintén nagyon elgondolkodtató, mindenkinek ajánlom...

Ma megint voltunk síelni, sítájfutást csináltunk 10 km-en keresztül, szóval most ki vagyok fáradva, mint a kutya. Aztán forralt boroztunk, meg szendvicseztünk, beszélgettünk, nevettünk és nagyon jól éreztük magunkat

65. Síelés

Ma megint voltunk síelni és megint olyan jóóóóó volt!!! Ennek örömére holnap is megyünk síeléssel egybekötött tájfutásra...

Azt hiszem szerelembe estem az Alpokkal. Ha meglátjátok a fotókat megfogjátok érteni, hogy miért...

Ez itt a bizonyíték h nem csak fényképeztem és a büfében ültem -ahol isteni a forró csoki-hanem síeltem is...:))

A kissárga pont az amúgy Attila, ergó bizonyíték h ő is síelt :)))

64. Csütörtököt mondtam

A csütörtökre kitűzött programommal, csütörtököt mondtam... az eredeti program tervben a tanulás szerepelt

Elmaradt az első két óránk, ami miatt egy órám volt. Miután végeztünk a szobatársammal a suliban "gyorsan elugrottunk" vásárolni Monfalconéba, az Emisferóba, ahonnan este 7-re értünk haza. Majd megszakadtunk, mire a sok cuccot haza cipeltük... Aztán az agyi és fizikai fáradság erőtt vett rajtunk és átmentünk teljesen hibbant üzemmódba, majd még egy órát így töltöttünk a szobánkban, utána pedig látogatást tettünk a Palában, ahonnan éjfél után tértünk vissza...

Igaz, hogy tanulni semmit nem tanultam, de nagyon élveztük, olyan volt, mintha még egy nappal megtoldottuk volna a hétvégénket, ami pedig igen rövid lesz, ugyanis megint megyünk síelni...

63. Síelés

Igen, jól látjátok kedves figyelmes szemlélődők, az ott valóban én vagyok a képen síléccel a kezemben, ami aztán használtam is, vagyis tegnap síelni voltam!!!!! Tarvisióba mentünk sífutni. A helyet úgy kell elképzelni, mintha egy képeslapban lettünk volna. Mindent fehér hó borított, de nem úgy kell elképzelni, mint otthon a 10 centinyi havat, hanem úgy, hogy a mesébe illő faházak tetején egy méteres hó réteg volt, az út szélén az eltúrt hó 2 méteres falat alkotott és az Alpok csodás csúcsai vettek körbe minket. Komolyan úgy éreztem magamat, mintha egy Karácsonyi képeslapban lennék.

Néhány mondat a programról. 10-től délig egy gyorstalpaló tanfolyamon vettünk, aztán kaptunk ebédet, átmentünk egy másik pályára és délután háromig ott voltunk. Aki még sosem síelt, azok kedvéért leírom, hogy nagyon nagyon fárasztó a dolog. Most úgy érzem magamat, mintha egy úthenger ment volna át rajtam:) mivel az edzetségi szintem nem a legjobb, olyan fél kettő felé ólmos fáradság lett úrrá rajtam, amikor szerencsére jött Ieva (Litvánia), aki ugyanígy érzett, szóval egy kis forralt bor társaságában tartottunk egy kis pihenőt a büfében, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a sípályáknak.

Nagyon vicces látvány volt Kambodzsaiakkal, Thaiföldiekkel, Vietnámiakka és egy csomó olyan nemzet fiaival síelni, akik még havat sem láttak. Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy egész ügyes voltam-mármint magamhoz és azokhoz képest akik még sosem láttak havat :))) és nagyon nagyon élveztem az egészet. Már alig várom, hogy szombaton megint menjünk!!!

62. Adósság

Még adós vagyok a világ felé, egy beszámolóval, hogy miket csináltam otthon, ami miatt nekem -szemben a suli nagy részével nem volt időm unatkoznom.

Azt hiszem, egyszerűbb lenne leírni, hogy mit nem csináltam, azok közül, amit előre elterveztem: alvás, tanulás, tévézés. De hogy mit is csináltam:

Szóval megjöttem, gombotavattunk, próbáltunk rá, báli ruhát vettünk, fodrásznál és manikűrösnél voltam, buliztunk, suliban voltam, beszélgettem, rokonokat látogattam, sütöttünk, főztünk, karácsonyoztunk -itthon és Győrben is :)) Bowlingoztam kétszer is, kártyáztam, moziban, színházban voltam, plázáztam, bevásároltam, vendégeket fogadtam, koriztam, szilvesztert szerveztem, majd szilvesztereztem is, újévet köszöntöttem, töri esszét írtam, zongoráztam-de jó is volt, msn-eztem, Doktor Haust néztem- de jó sokat..., ajándékot vettem, teáztam, betegeskedtem, ügyeket intéztem, bonyolítottam az életemet, hiányoltam a többieket és búcsúzkodtam-már megint.

Rengeteget tanultam az életről, barátságról, kapcsolatokról, hazugságról, képmutatásról, magamról, bizalomról, csalódásról, de ami a legfontosabb, hogy nagyon jól éreztem magamat.

61. Megint itthon vagyok...csak kicsit másként

Szombaton kb 12 órányi utazás és várakozás után este 9 óra tájban megérkeztünk Duinóba. Azóta próbálom a legjobb szót megkeresni arra, amit akkor éreztem, mikor megjöttünk de valahogy a furcsánál nem jutottam tovább... Mindenesetre kettős, egyrészt mert nagyon nehéz volt eljönni otthonról, újra neki vágni a sulinak, de azért nagyon jó érzés, mikor az emberek a nyakadba borulnak, mert nem láttak egy hónapig. A képmutatástól rosszul vagyok, de tudom, hogy kik azok, akikből ez őszintén jön és tőlük ez úgy nagyon jól esik.

A vasárnap azzal telt, hogy megjött a szobatársam bezártuk az ajtót és elkezdtünk beszélni és beszélni, és közben egyre csak kopogtak az emberek, hogy üdvözöljenek...

Ugyanakkor mikor leülök az ágyamra és a fal felé fordulok és a frissen kiragasztgatott otthoni fényképeimre nézek öszefacsarodik a szívem és legszívesebben őket is ölelgetném és velük is mennék ide meg oda, ...de sajnos nem tudok.

Aztán mivel tegnap volt a szobatársam szülinapja elmentünk pizzázni vele, Vivivel, Anabellel meg Joyce-al aztán átmentünk a Palába, hogy üdvözüljünk még pár embert, aztán 11 után neki álltunk megírni az olasz házinkat és felkészülni lélekben az első iskolai napunkra...