124. Tanulság- avagy project week egy apáca zárdában

A szigetről

A sziget

Szóval az én Project hetem kicsit más volt mint a többieké. Íme a beszámolóm:

Az Alpokkal körül vett kis város vasútállomásán, a tűző tavaszi napba bámulva értettem meg, hogy mennyi mindnet kaptam Orta San Giuliotól(ez a sziget neve) és az apáca zárdától. Hogy mennyit tanultam megint a világról, Istenről, Magamról és a múltamról. A tegnap este még színes egyvelegként kavargó érzések és benyomások mostanra képekké és gondolatokká rendeződtek a fejemben.

Úgy érzem, hogy ki van jelölve az utam és az akadályok ellenére is van erőm végig menni rajta. Hogy ki vagy mi ad erőt? Isten és a hit. Ez a kettő, mint a Nap és Hold elválaszthatatlanul bevilágítják az utat és nem hagynak elveszni a sötétben.

Tanultam. Jajj, Istenem, de mennyi mindent! Az elmúlt 1,5 évem jelmondata a következő volt: Bárcsák látnám a jövőmet, hogy megértsem a jelenemet! - Hogy lássam, hogy a dolgok történésének miértjét és el tudjam őket fogadni. És most, életemben először, megéltem a pillanatot, mikor megértettem a múltam egy darabját. Ez a pillanat erőt ad. Erőt ad, mert megmutatja, hogy van értelme a múltamnak és ez által a jelenem és a jövőm is értelmet nyer. Boldogsággal tölt el az, hogy tudom, hogy egyszer ugyanígy minden értelmet fog nyerni.

Mi nyert most értelmet? A vallásos neveltetésem. Megértettem, hogy mi a jelentősége annak, hogy mi a jelentősége annak, hogy a térdem megérinste a talajt, mikor keresztet vetek, azon túl, hogy osztályfőnök nem fog rám szólni. Megértettem, hogy miért jó, hogy latint tanultam, hogy hittanra jártam, hogy lelkigyakorlatokon vettünk részt és hogy imákat magoltunk. Ez által rájöttem, hogy mennyit köszönhetek volt iskolámnak és osztályfőnökömnek. Megéreztem, hogy milyen mélyen bennem vannak, hogy kitörlhetetlenül személyiségem részei ez által pedig az életemé is.

Arra is rádöbbentem, hogy mindez mennyire hiányzott az elmúlt 1,5 évben. Felismertem, hogy akármennyire is erős és kiforrot személyiség vagyok, mint mindenkinek nekem is szükségem van az útmutatásra és aktív vallásra, ami védőhálóként körül vesz.

Megtanultam, hogy mit jelent lemondani dolgokról. Nem csak egy tábla csokiról vagy egy szép pár cipőről, hanem egy életformáról. Rájöttem, hogy lehet jó életet élni internet, mobiltelefon, csokoládé vagy fölösleges beszéd nélkül. Láttam, hogy az apácák teljes élete élnek a szigetre zárva, de rájöttem, hogy számomra a szabadságom, a természet, a tenger, a hegyek, az Alföld, az utazás mind- mind az életem szükséges részei. Világossá vált, hogy nem kell ahhoz egy zárdában élnem Észak-Olaszországban, hogy az Isten által számomra kijelölt úton járjak.

Tisztábban látom a hibáimat mint valaha és úgy érzem, hogy kaptam hozzá erőt, hogy változtassak rajtuk és csak remélni tudom, hogy ez az erő sokáig velem marad.

Nehéz szívvel szállok fel a begördülő vonatra. Olyan, mintha a végtelen béke és nyugalom szigetét hagynánk hátra egy kihívásokkal teli, kegyetlen világ kedvéért. Ugyanakko könnyűnek érzem magamat, mintha minden nehézségem a szigeten maradt volna az apácákkal.

Csak bámulom a szemem előtt elszaladó pusztaságot, a meleg szél játszik a fonatomból kilógó tincsekkel és az első tavaszi nap az arcomba tűz és azt kívánnom, hogy bárcsak ez a pillanat, ez a leírhatalan érzés velem maradna...

123.

Oké. Bizonyára már feltűnt mindenkinek, hogy nem írom a blogomat. Elmondanám, hogy erre megvannak a saját indokaim, és egy darabig nem is nagyon álll szándékomban újra éleszteni. Esetleg, ha majd túl sok szabadidőm lesz megint.

Egy a millió érvemből amellett, hogy miért nem töltöm az időmet a blogom írásával a következő: 4 hónap múlva elhagyom Duinót, ahol most a legjobb barátaim találhatók és ha van 30 szabad percem (ami ritkán fordul elő), akkor inkább vagyok velük és gyűjtök élményeket, mint ülök le és írok 3 bekezdést arról, hogy milyen unalmas itt az élet, mert nem törtéik velem semmi különös...

A másik érvem az, hogy ha kiadok egy munkát a kezemből, akkor szeretném, ha az igényes lenne, és egy blogbejegyzésnek számomra kellene egy minimális irodalmi értéket hordoznia, tehát 15 percben nem fogom összcsapni, hogy leírjam, hogy reggel felkeltem, megmostam a fogamat, elmentem suliba, hazajöttem, aludtam...stb

Következő érvem: a blogírás olyan, mint a napló írás. Én pótcselekvésként tekintek rá. Mikor ír az ember? Ha túl sok szabad ideje van és nem tudja a problémáit, élményeit valakivel megosztani. Ebből kifolyólag, ha nem írok a blogomra az az egyenes és logikus következtetés, hogy minden rendben van és 1000-rel pörög az életem, tehát jól érzem magamat.

Végül, pedig most tudom, hogy otthon anyukák, apukák, nagymamák és keresztanyukák kapnak a szívükhöz kétségbeesve, hogy információ hiányuk lesz rólam. Megígérem, hogy igyekszem telefonálni gyakrabban, arra gndoltam, hogy majd kigondolok egy fix telefonos napot a héten, és szerintem amúgy meg elég szorgalmasan válaszolgatok az emailekre.

Igen, és azt is tudom, hogy szeretnétek fényképeket látni és élményeket hallani. Úgy gondolom, hogy nyáron, mikor lesz időm, le fogok ülni és megosztom a legjobb fotókat. És egyébként meg mindenkit szívesen látok majd egy élmény beszámolóra.

És azt is, tudom, hogy ez nem a legkedvesebb és szívderítőbb blogbejegyzés amit otthon olvashattok, de higgyétek el, rengeteg problémám van és elég fárasztó mindnekinek magyarázkodni, hogy miért nem írok a blogomra, mikor a blogomnak egy öröm forrásnak kéne lennie...

Mivel jó IB diákként megtanultam, hogy minden írás végére kell konklúziót írni, íme: most ideiglenesen bezárom a blogomat, addig amíg újra nem lesz kedvem írni bele...

Szeretlek titeket! És mindenkinek sok puszit küldök:

Dorka :)

Ui: a glasgowi egyetemtől két ajánlatot is kaptam! Ez azt jelenti, hogy ha elérem a megfelelő pontokat IB-n, akkor választhatok hogy közgazdaságtant, vagy közgazdaságtant és public policy-t(közigazgatás szerű) dolgot szeretnék tanulni. :))))))))

122. Ezt jól kifőztük...

És ezt most szó szerint vegyétek... az életem elmúlt pár napja főként főzésről szólt. (ja meg egyetemi jelentkezésről, de az nem elég érdekes, hogy bejegyzés szülessen belőle...)

Szombaton volt a közép európai étel kóstoló, szóval a két fiú aktív segítségével egy mennyei gulyást főztünk. De komolyan...nekem nagyon ízlett, és a tapasztalataim azt mutatják, hogy nem én voltam az egyetlen. Az este után számtalan ember jött oda hozzánk, hogy lerója tiszteletét és megemlítse, hogy a gulyás ízlett neki a legjobban. ... arról nem is beszélve, hogyan csillogott a szomszédeos népek gyerekeinek szemei a gulyás szó hallatán, pláne mikor még meg is kóstolták...hmm...

Vasárnap Rezidence vacsoránk volt, ahol a szokásos gombás krumpli receptemmel jöttem elő, ami megint csak hamar elfogyott, még ha nekem ezúttal túl sok is volt benne a gomba.

Aztán, mivel már úgyis belejöttem a dologba és volt még 2 liter tejfölünk, amit kár lett volna kidobni, ezért kedden a tutorial vacsoránkra tejfölös paprikás csirkét főztem. Ami megint csak osztatlan sikert aratott ...

Ja, és hogy azért árnyaljam a képet és anya számára is, aki otthoni aktivitásomat látva joggal kételkedik, hihetővé tegyem, meg kell említenem, hogy majdnem megetettünk 200 embert romlott túró gombóccal...

Siker ide vagy oda: egy darabig nem szeretnék konyhát látni belülről, főleg nem ha 10 vagy éppen 100 éhes gyereknek kell benne főznöm...

121. WOOOWW élmény

Tudjátok, az olyan élmény, amiről nem tudsz semmi érelmeset mondani. Amire nem találsz egyszerű jelzőket, sem bonyolultakat, aminek nem tudod egy szegmensét kiemelni, hanem komplex egészként boldogság hormonokat szabadít fel benned. Ami feltölt energiával és izgatottá tesz és legszívesebben kiáltanál egy nagyot, és órákkal utána sem tudsz rajta túllépni. Nem, nem bangi-jumpingoltam. Vagyis, de csak éppen szellemi bangi jumpingban volt részem.
A hétfőm ugyanolyan zsúfoltnak és unalmasnak indult, mint a többi napom. A nyirkos borult ég szürkesége egész Duinót megszínezte. A nap mindenegyes perce olmos lassúsággal vánszorgott. Délután ötre az egyik közgáz tanár egy előadást szervezett a pénz és bankrendszerről, és egy esetleges összefüggés elméletről, ami elég ígéretesnek tűnt, szóval hogy addig se keljen tanulnom úgy döntöttem elmegyek, még ha nem is igazán van kedvem a dologhoz.
Az első dolog ami feltűnt, az „előadó” volt. Egy kopaszodó, pocakos, ötvenes, bakár helyett egy 23 éves, göndör hajú, lila pulcsis olasz mérnök hallagató állt előttem. Némi tört angollal mesélt a bankrendszerről, valamint arról, hogy hol van benne az összeesküvés elmélet, illetve, az utópitikusnak ható megoldási javaslatáról. Egy óra elteltével elég furcsa érzéssel jöttem ki a teremből. Teszett a lelkesedése, érdekesnek találtam, amit mondott, de nem mindig értettem vele egyet. Kedvem lett volna alaposan megkérdezgetni a részletekről, de mivel a tanárok és a nyalizók egy kisebb csoprtja ott maradt, én inkább eljöttem és elmentem a Primomért, akinek előzőleg megígértem, hogy ha végzek, akkor elmegyünk teázni az Al Castel (sarki kávézó)-ba. Éppen leültünk és el kezdetm mesélni az érdekes lila pulcsis figuráról, mikor találjátok ki, hogy ki lépett be az ajtón! Igen, nyertetek, a lila pulcsis fiú! Malcolm, egyik közgáz tanár, valamint Alessio, aki az előadást szervezte, kíséretében.
Azt már mondanom sem kell, hogy roppant meglepő módon a mi asztalunkhoz ültek le. És innentől kezdve nem tudok tárgyilagos, értelmes és összefügő mondatokat alkotni. Életem legjobb beszélgetése zajlott le a következő 3 és fél órában. A hallagatóság egy elég izgalmas szellemi csata szem- és fültanúja lehetett. Aaaaannnnyyyira jó volt! De komolyan! Soha, de soha nem találtam még ilyen szintű szellemi partnert, akivel ilyen színvonalú vitát lehett volna lefolytatni és ilyen komplex gondolkodása lett volna. Hihetelen élvezetet leltem benne, amint saját elképzeléseiben ingattam meg, valamint azt, hogy közel négy óráig intenzív agytornában volt részem illetve egy roppant színvonalas és kúlturált vitában. Nem. Nem is nevezném vitának. Inkább egy bizonyos fajta hihetetlen töltéssel bíró és mély, ötletektől, elképzelésektől, utópiáktól, idealisztikus világnézetektől, közgazdaságtantól, történelemtől, filozófiától, logikától és ellentmondásoktól feltüzelt, de ugyanakkor abszolút higgadt és építő beszélgetsnek, ami után mindkét fél úgy áll fel az asztaltól, hogy kapott valamit. Nem is keveset. Egyszerűen ez az élmény amiről csak ennyit tudsz mondani: WOOOWW és csak reméled, hogy még valaha meg fog ismétlődni az életedben. WOOOOWWW
A lila pulcsis fiú a legnagyobb gondolkodó, akivel eddig találkoztam (rövid) életem során. Egyszerre emlékeztet Raszkolnyikovra, aki órákat(napokat) tölt azzal, hogy a társadalmon elmélkedik, Russeau-ra, valamint Enjolras-ra (Nyomorultak), Karl Marxra vagy bármelyik francia forradalmárra. Meg van benne a tűz, a lelkesedés, de mindemellett hihetetlenül idealista (gondoljatok bele, hogy mennyire, ha ezt én mondom róla...) már már naiv, ha emberekről és társadalomról van szó. És mind e mellé meg van a háttér tudása, nem az üres levegőbe beszél, nem próbálja meg féligazságokkal alátámasztani az eméletét. Mindennek ellenére az az érzésem, hogy rengeteg mindent nyert a beszélgetésünkből, milliónyi új probléával és elképzeléssel szembesítettem, számtalanszor sikerült útvesztőkbe csalnom, aminek a végén rádöbbentettem saját elméletének ellentmondásaira.
Biztos vagyok benne, hogy hallani fogunk még róla. Hogy egy meghatározó gondolkodója/írója/forradalmára/formálója/politikusa/szereplője lesz a huszonegyedik századnak, még ha most még nagyon kiforratlan is, idővel igazán érett gondolkodová fog válni. Életem során először éreztem azt, hogy az ötleteknek tényleg van erejük. És csak büszke vagyok rá, hogy szervesen sikerült hozzájárulnom a jövő egyik gondolkodójának fejlődéséhez.

120. Mi folyik itt?

Gondolom szükségtelen azt mondanom, hogy elfoglalt vagyok. Ezért csak egy gyors összefoglalót írnnék arról, hogy mi folyik itt, Duinóban.

Nem jobb ötleletm van. Csak a jó dolgokat fogom leírni, különben panasz áradatba csapnék át.

hmmm... hmmmm... hadd gondolkdojak... ez nem is olyan könnyü....ohh. tudom.

Az első jó dolog ami eszembe jutott az, hogy mennyire otthonosan érzem itt magamat. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy az olaszom egyre jobb és használhatóbb, meg az hogy összebarátkoztam Michelle-l. Michelle az Al Castel nevű sarki kávézóban dolgozik és félig amerikai, félig olasz tündéri pincérnő. Bármikor rossz kedved van és bemész hozzá, akkor ő tuti meghallgat, elbeszélget veled, főz neked forró csokit és mindezért még pénzt sem fogad el. Az az érzésem, hogy csődbe fogjuk dönteni az üzletet...

A második szuper dolog a szobatársaim. A tavalyi hidegháborúhoz képest idén, mintha a paradicsomban élnék. Csendesek, kedvesek, viccesek, édesek, jókat beszélgetünk. Csak egy történetet szereték elmesélni példaként: Rengeteget kell tanulni, mindenki hulla fáradt, senkinek nincs ideje aludni és mindannyian megváltásként várjuk a hétvégéket. Szóval, múlt hét szombaton csináltam az SAT (felvételi) vizsgámat, amire háromnegyed 8-ra kellett odaérnem. Hogy ez sikerüljön 7-kor kellett kelnem. Péntek este, hamar elmentem lefeküdni, ezért hagytam nekik egy üzenetet, hogy legyenek olyan kedvesek és adják kölcsön a 2B cerkájukat (mert HB-st nem fogad el az amerikai vizsgabizottság) és egy faragót, mert az enyémet lenyúlták. Szóval éjjel kettőkör settenkedtek be a szobába, mikor megtalálták az üzenetemet, majd szó nélkül (csendben) kerestek nekem ceruzát és egy kis üzenettel együtt az ágyam mellé tették: sok szerencsét holnapra, tudom, hogy ügyes leszel! Aztán észrevették, hogy nem alszok, szóval elkezdtünk beszélgetni:

- Nem fogsz elaludni holnap reggel? Fel tudsz kelni időben? -kérdezték ők

- Aha, persze. Sosem szoktam elaludni.

-Tudjuk, de ez most fontos. Tudod mit, azért felhúzzuk az óránkat 7:10-re meg 7:15-re, hogy nehogy elaludj. Jó? -Most erre mit mondjak? Két hulla fáradt szobatársam kelt fel miattam szombat reggel, hogy nehogy elaudjak...ja, és reggelre egy tábla rizses csoki is volt az ágyam mellett, mert tudják, hogy az a kedvencem.

Szobatársak:)

Akkor a másik szuper klassz dolog, hogy leadtam az EE-met. Ehhez No Comment...

És a lista még nem ért véget. Csütörtökön az Illy kávégyárban voltunk látogatáson Triesztben. Nagyon élveztem! De komolyan. Egy csomó mindent tanultam a kávéról, kávézásról, kávé kúlturáról és magáról a gyártási folyamatról.

És a legjobb: vannak barátaim. Sok. Na, jó mondjuk, hogy elég. És imádom őket. És imádok velük hajnalban hülye horror filmet nézni és imádom, hogy fogják a kezemet, hogy ne ijedjek meg, és imádom, hogy együtt könnyezünk a legújabb Walt Disney filmen, (de komolyan! ne nézzétek meg! olyan szomorú én soha sem sírok filmeken, de most majdnem sikerült), és hogy megkérdezik, hogy milyen volt a napom, pont mint az anyukám és mindennap megbeszéljük, hogy kivel mi történt. És azt is imádom, hogy segítenek, ha szükségem van rá, hogy ha boltba mennek akkor megkérdezik, hogy mit hozzanak, és hogy szeretnek, és hogy együtt főzünk vacsorát, és hogy ugyanazok a problémáink (IB), és hogy olyan hülyék, és hogy renegeteget lehet velük/rajtuk nevetni, és hogy itt vannak nekem.:)

118. Frissítés

Gondolom senkit nem fog meglepni, ha azt mondom, hogy elfoglalt vagyok. És az sem ha NAGYON elfoglalt, sőt NAGYON NAGYON be vagyok havazva.

Nem, nem halogattam a dolgaimait. Egyszerűen ennyit adnak fel mostanában. Megpróbálok röviden végig szaladni rajta, hogy mivel vagyok elfoglalava

1. Tanulok, mint a kisangyal, ugyanis a tanárok mostanság adják a predicted jegyeinket, amin az egyetemi felvételink múlik

2. Töri esszére tanulok, hideg háborút

3. Olasz tesztre tanulok

4. Közgázra tesztre tanulok (7-es lett :)))

5. Arezzi konferencián voltam

5. Egyetemre jelentkezek

6. 4000 karakterbe megpróbálom belesűríteni a jövő képemet, és hogy miért is szeretnék közgazdaságtant tanulni

7. A különböző egyetemek szakjainak tájékoztatóit bújom

8. A tanáraim után szaladgálok a különböző papírokkal, ami az egyetemi jelentkezésemhez szükséges és próbálom őket szépen megkérni, hogy jó ajánlást írjanak

9. oldalakat írok a tutoromnak a személyiségemről és elért eredményeimről

10. magyar bizonyítványt fordítok angolra (hmm olyan szívemelengető érzés volt látni)

11. EE-t írok (vagyis már csak alakítgatok :))) )

12. Angol házi dolgozatot írok

13. Matek házi dolgozatot írok

14. Irodából irodába rohangálok az egyetemi papírjaimmal

15. Matek Internal-t írok

15. Esystems saját kísérletet tervezek/kivitelezek (mohákat méregetek az erdőben :S)

.....stb és a lista sosem ér véget

És, hogy mit NEM csinálok mostanság?

1. Nem alszok

2. nem főzök

3. nem dvd-zek

4. nem szárítom be a hajamat, mert túl sokáig tartana

5. nem látogatom meg a barátaimat...

6. nem válaszolok az e-mailekre

7 nem írok a blogomra

8. és igazándiból levegőt sem veszek.... :)

117. Bicikli túra

A nagy EE írás közepette azért tartottunk egy kis szünetet szombaton: Bicikli túrára mentünk az olasz és szlovén határon, ami megint egy felejthetetlen jó emléket jelent. Körbe bicikliztünk a környező olasz falvakat, átkerekeztünk Szlovéniába. Időnként rémes utakon haladtunk (vagyis pontosabban nem nagyon haladtunk), ugyanis kiderült, hogy Cindy nem nagyon tud biciklizni, és fél a kocsiktól, ezért a térképen sárgáva jelölt felsőbb rendű utak helyett a fehéreket választottuk, ami nem bizonyult a legjobb választásnak: nem hogy aszfalt nem volt, de még murva sem, gyakorlatilag hegyi sziklákkal és kövekkel találtuk szembe magunkat. Mit mondjak rázós volt, főleg a lejtmenet... ahogy Siposék mondanák, ketten ültünk a biciklin: a majré és én... és igen, a bicikli tényleg nem szépségápolási szer: még most se tudok rendesen ülni... :)

Az izmaim is jól meg lettek dolgoztatva, ugyanis gyakorlatilag 100 méternyi sík terepet nem lehet találni az egész környéken, és Martin amúgy is hihetelen érzékkel választotta a legmeredekebb emelkedőket... amiket azért szerencsére hosszú és kényelmes lejtmentek követtek :)

A csapat (csupa másodéves)

Kelli

Cindy

Olga

Martin

és ÉN

Gyönyörű helyeken jártunk megint, egyre jobban kezdek a környező kis falvakba, meg a Carso-ba (az az itt húzódó mészkő hegység neve) bele szeretni.

Határ átlépés egy ezer éve (oké akarom mondani EU-s csatlakozás óta) elhagyott határon

Még sem vezet minden út Rómába? :)

Hegymenet. Igen, itt tekertünk fel!!!!!

Egy biztos, szombat óta még jobban érdékelem a Tour de France versenyzők teljesítményét :)

116. Alkotói szabadság

Úgy döntöttem, hogy ezt a két hetes kihagyást alkotói szabadságként fogom fel, hiszen ez idő alatt éjt nappallá téve alkottam, még hozzá az EE-met, amit végre valahára tegnap leadtam!!!! (még nem végelegesen, ugyanis vissza fogom kapni további javításokra). Azt kell, hogy mondja, hogy kezemben tartva a 20 oldalas, 118 diagrammos és 3842 szavas elmélkedésemet a "A világ, (de főként EU szinten) csökkenő bor kereslet/ár hatásáról, a magyar családi borászatokon és a helyzet lehetséges megoldásiról" erős büszkeség töltött el. Még soha sem alkotta semmi ilyen komolyat, ami ilyen sok időt vett volna igénybe. Nincsen ilyen tapasztalatom, de a filmekből kiindulva, valahogy a szülés jutott eszembe az EE-ről: rengeteget szenvedsz vele, teljesen kimerülsz mire meg lesz, de aztán boldogan tartod a kezedben és büszkén mutogatod mindenkinek. Na, hát kb ilyen érzés befejzni egy EE-t. Nagyon nagyon boldog voltam, de közben egy hulla vagyok, aki csak egy kis pihenésre vágyik... ja és igen, tegnap este büszkén mutogattam, mindenkinek, akibe belebotlottam.

Mellesleg hosszú hétvégénk is volt, amit egyetlen nap kivételével a szobámba zárkózva töltöttem az EE-mel... de az az egy nap, az szuper volt... folyt. köv

115. Szuret

Meg mindig a Joyce geperol irok...

Ido hianyaban, a nagyon nagyon zsufolt es mind szellemileg es fizikailag hihetelenul faraszto hetvegembol egyetlen momentumot emelnek ki. Szombat este a nappaliban setalva Rimmaba botlottam, aki kozolte, hogy beszelni szeretne velem. A szobamban. Mondom jo. Kozben mar keszultem az ujabb szentbeszedre. De nem. Ezuttal elmaradt. Helyette azt kerdezte, hogy mit csinalok vasranap. Mondtam, hogy semmit. Erre meginvitalt szuretelni egy helyi barati csaladhoz.

Igy gyult ossze egy kis szuretelo csapatunk: Rut (indonez es elso eves), en, Alina, Anh (vietnam), Enni (finn), Tomas (kanadai) Rimma es ferje.

Kicsit meglepodtem, mikor kiderult, hogy en vagyok a csoprtban az egytelen aki mar... -most nem az jon, hogy szuretelt, jo egri leanykahoz merten, hanem- latott szolot... marmint a menzan kivul...:))))

Mindenestre nagyon jol ereztuk magunkat. Dolgoztunk sokat, de azert ettunk, ittunk, nevettunk es baratkoztunk. Az olaszoknal nem kell reggel 5-kor kellni es hat a munka tempojuk is nagyon kellemes hozzank merve, tekintve, hogy naluk ez csaladi esemenynek szamit. Egy szloven-olasz csalad es baratai alkotta kozel 30 fos tarsasaggal voltunk, akik nagyon kedvesek. Falusi turizmussal foglalkoznak es itt laknak a kozelben.

De beszeljenek inkabb a kepek:

A csapat: Rut (az egyetlen elsos) En (az egyetlen, aki mar talakozott szolotokevel...), Alina, Anh, Enni, Tomas es Rimma
Piszkos munka...

Igy keszul a bor... A kek polos holgy meglepo modon beszelt angolul es hihetelenul kedves volt. O a tulaj felesege. Falusi turizmusbol es a hozza tartozo borbol elnek.

Elfaradtunk

uhhh- ehhez kepzeljetek hozza egy nagyon tipikus Tomasos hanghordozast. Nala ez az altalanos reakcio szinte mindenre:)

A tizorai... akkor kepzeljetek el az ebedet... nem csoda, hogy meg ma sem tudtam enni...

Akire felneznek :)

A kedves olasz-szloven nenik. A zold polos augusztus 20-an volt Budapesten. Teljesen el volt Magyarorszagtol ragadtatva. Es megemlitette, hogy mennyire tetszett neki, hogy Pest milyen tiszta... itt kezdtem el az epelmejusegen gondolkodni :) mindenesetre nagyon kedvesek voltak

Alinaval :) a kis metszo ollonkkal... (kozel sem volt olyan profi mint ami mamanak van)

Enni. Ezek mind az o fotoi, amit a hyper super Nikon gepevel csinalt

Rut(Indonezia) es Anh(Vietnam) munka kozben

Dolgoztam...es igen, azt a ladat mind en raktam tele... es meg vagy 30 masikat is... es igen, elveztem :)))

Dolgozo nok...

Dolgozo ferfiak???

114. Bibione

Epitettunk varat
Uj tutorom Rimma

Uj tutor csoprtom, (balrol jobbra): En:) , Kelli, Pabel (uj elsos Perubol), Tiziana (olasz) Esme (malaj) Shankar (uj elsos Irakbol, aki egyetlen arva szot sem ert angolul) Makar (feherorsz) es Tomas (kanadai). Vagyis ez azt jelenti, hogy osszesen 2 elsost kaptunk a csoportba, a tobbiek mind vegzosok

Esme, idei szembe szomszedom es Tiziana

A Beach

Repulok!!!!!

En, Pabel es Esme

szolgalati kozlemeny: egy egyenlore meg ismertelen virusnak koszonhetoen a laptopom hasznalhatatlanna valt. Ezert most a Joyce geperol irok. Ekezetek nelkul. Elnezest kerek ezert a kis kellemetllensegert. Tovabba a kpeket sem tudtam sorba rakni, szoval elobb ert titeket a vizualis elmeny, aztan a magyarazat, de tudom, hogy valahogy csak megbirkoztok ezzel is :)

Eloszor is szeretnek a mult het vasarnapi Tutorial kirandulasrol meselni. Tavalyhoz kepest tutort csereltem, ugy hogy iden Rimma Rapopporte a szemelyi tutorom, es ennek ertelmeben a csoport tarsaim is teljesen masok. Tonyval ellentetben Rimma foglalkozik a csoportjaval, vacsorakat es kirandulasokat szervez. Tiziana (jelenlegi szoba- es tutor csoporttarsam szuleinek Bibioneban van egy szorakoztato kozpontjuk Bibioneban es felajanlottak, hogy szivesen vendegul latnak minket, ugy hogy mult het vasarnap a tutor csoportom es Attila kiruccant Bibioneba.

Annnnnyyyyyiiiira jo volt!!!!!! Volt trambulin, meg homokos tengerpart, usztunk a tengerben, homokvarat epitettunk, ettunk, ittunk es nagyon jol ereztuk magunkat. Ha a tavalyi osszes tutorialt osszeadom, sem er fel ezzel az eggyel