A nagy EE írás közepette azért tartottunk egy kis szünetet szombaton: Bicikli túrára mentünk az olasz és szlovén határon, ami megint egy felejthetetlen jó emléket jelent. Körbe bicikliztünk a környező olasz falvakat, átkerekeztünk Szlovéniába. Időnként rémes utakon haladtunk (vagyis pontosabban nem nagyon haladtunk), ugyanis kiderült, hogy Cindy nem nagyon tud biciklizni, és fél a kocsiktól, ezért a térképen sárgáva jelölt felsőbb rendű utak helyett a fehéreket választottuk, ami nem bizonyult a legjobb választásnak: nem hogy aszfalt nem volt, de még murva sem, gyakorlatilag hegyi sziklákkal és kövekkel találtuk szembe magunkat. Mit mondjak rázós volt, főleg a lejtmenet... ahogy Siposék mondanák, ketten ültünk a biciklin: a majré és én... és igen, a bicikli tényleg nem szépségápolási szer: még most se tudok rendesen ülni... :)
Az izmaim is jól meg lettek dolgoztatva, ugyanis gyakorlatilag 100 méternyi sík terepet nem lehet találni az egész környéken, és Martin amúgy is hihetelen érzékkel választotta a legmeredekebb emelkedőket... amiket azért szerencsére hosszú és kényelmes lejtmentek követtek :)
A csapat (csupa másodéves)
Kelli
Cindy
Olga
Martin
és ÉN Gyönyörű helyeken jártunk megint, egyre jobban kezdek a környező kis falvakba, meg a Carso-ba (az az itt húzódó mészkő hegység neve) bele szeretni.
Határ átlépés egy ezer éve (oké akarom mondani EU-s csatlakozás óta) elhagyott határon
Még sem vezet minden út Rómába? :)
Hegymenet. Igen, itt tekertünk fel!!!!!
Egy biztos, szombat óta még jobban érdékelem a Tour de France versenyzők teljesítményét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése