120. Mi folyik itt?

Gondolom szükségtelen azt mondanom, hogy elfoglalt vagyok. Ezért csak egy gyors összefoglalót írnnék arról, hogy mi folyik itt, Duinóban.

Nem jobb ötleletm van. Csak a jó dolgokat fogom leírni, különben panasz áradatba csapnék át.

hmmm... hmmmm... hadd gondolkdojak... ez nem is olyan könnyü....ohh. tudom.

Az első jó dolog ami eszembe jutott az, hogy mennyire otthonosan érzem itt magamat. Ehhez nagyban hozzájárul az, hogy az olaszom egyre jobb és használhatóbb, meg az hogy összebarátkoztam Michelle-l. Michelle az Al Castel nevű sarki kávézóban dolgozik és félig amerikai, félig olasz tündéri pincérnő. Bármikor rossz kedved van és bemész hozzá, akkor ő tuti meghallgat, elbeszélget veled, főz neked forró csokit és mindezért még pénzt sem fogad el. Az az érzésem, hogy csődbe fogjuk dönteni az üzletet...

A második szuper dolog a szobatársaim. A tavalyi hidegháborúhoz képest idén, mintha a paradicsomban élnék. Csendesek, kedvesek, viccesek, édesek, jókat beszélgetünk. Csak egy történetet szereték elmesélni példaként: Rengeteget kell tanulni, mindenki hulla fáradt, senkinek nincs ideje aludni és mindannyian megváltásként várjuk a hétvégéket. Szóval, múlt hét szombaton csináltam az SAT (felvételi) vizsgámat, amire háromnegyed 8-ra kellett odaérnem. Hogy ez sikerüljön 7-kor kellett kelnem. Péntek este, hamar elmentem lefeküdni, ezért hagytam nekik egy üzenetet, hogy legyenek olyan kedvesek és adják kölcsön a 2B cerkájukat (mert HB-st nem fogad el az amerikai vizsgabizottság) és egy faragót, mert az enyémet lenyúlták. Szóval éjjel kettőkör settenkedtek be a szobába, mikor megtalálták az üzenetemet, majd szó nélkül (csendben) kerestek nekem ceruzát és egy kis üzenettel együtt az ágyam mellé tették: sok szerencsét holnapra, tudom, hogy ügyes leszel! Aztán észrevették, hogy nem alszok, szóval elkezdtünk beszélgetni:

- Nem fogsz elaludni holnap reggel? Fel tudsz kelni időben? -kérdezték ők

- Aha, persze. Sosem szoktam elaludni.

-Tudjuk, de ez most fontos. Tudod mit, azért felhúzzuk az óránkat 7:10-re meg 7:15-re, hogy nehogy elaludj. Jó? -Most erre mit mondjak? Két hulla fáradt szobatársam kelt fel miattam szombat reggel, hogy nehogy elaudjak...ja, és reggelre egy tábla rizses csoki is volt az ágyam mellett, mert tudják, hogy az a kedvencem.

Szobatársak:)

Akkor a másik szuper klassz dolog, hogy leadtam az EE-met. Ehhez No Comment...

És a lista még nem ért véget. Csütörtökön az Illy kávégyárban voltunk látogatáson Triesztben. Nagyon élveztem! De komolyan. Egy csomó mindent tanultam a kávéról, kávézásról, kávé kúlturáról és magáról a gyártási folyamatról.

És a legjobb: vannak barátaim. Sok. Na, jó mondjuk, hogy elég. És imádom őket. És imádok velük hajnalban hülye horror filmet nézni és imádom, hogy fogják a kezemet, hogy ne ijedjek meg, és imádom, hogy együtt könnyezünk a legújabb Walt Disney filmen, (de komolyan! ne nézzétek meg! olyan szomorú én soha sem sírok filmeken, de most majdnem sikerült), és hogy megkérdezik, hogy milyen volt a napom, pont mint az anyukám és mindennap megbeszéljük, hogy kivel mi történt. És azt is imádom, hogy segítenek, ha szükségem van rá, hogy ha boltba mennek akkor megkérdezik, hogy mit hozzanak, és hogy szeretnek, és hogy együtt főzünk vacsorát, és hogy ugyanazok a problémáink (IB), és hogy olyan hülyék, és hogy renegeteget lehet velük/rajtuk nevetni, és hogy itt vannak nekem.:)