148. Életről

Élet egy fura személy. Mikor minden jól alakul, mikor duzzadsz az energiától, mikor mosoly van az arcodon, mikor a dolgaid révbe értek, mikor szerencsésnek érzed magadat, mikor nem ijedsz meg a problémáktól, mikor azt hiszed, hogy megint tanultál valami fontosat Róla, mikor már majdnem a boldogság kevélyen mindenható tengerébe merülsz, akkor Ő meggondolja magát. Irigy lesz rád, vagy csak szeszélyes. Nem tudom.
De valamiért csak egy kicsit csavar a dolgokon, egy egészen aprót, hogy nehogy gonoszsággal legyen vádolható, de azért emlékeztet rá, hogy Ő az erősebb. Elgondolkodtat, hogy akár csak ilyen szokásos mindennapi egyszerű ujjgyakorlattal is tud hatni rád, mi lesz, ha az igazi darabot kezdi játszani?
Megmutatja, hogy némely leckéje nagyon nehéz és bizony megtanulásuk fájdalommal jár. Nem törli le a mindennapi mosolyt az arcodról, nem renget meg alapjaiban, nem tör meg, csak kérdésekkel és gondolatokkal mételyez meg belülről. Egy egyszerű dologgal tudatja veled, hogy bizony még rengeteg leckét tartogat számodra, melyeket hiába tudsz elméletben, gyakorlatba való átültetésük időt, tapasztalatot és erőt igényel.
De lehet, hogy félre ismered? Lehet, hogy csak kiment a boldogság kevély tengeréből, mert még nem tudsz úszni? Vagy mert a nyílt víz veszélyes, de mi ezt észre sem vesszük?