2010. november 5., péntek

143. Azért vannak a jóbarátok...

Hogy, amikor lázasan és betegen fekszel az ágyadban oda kucorodjanak a lábadhoz és beszéljenek hozzád. Hogy a kezüket a rátegyék a lábadra, hogy érezd, hogy nem vagy egyedül. Hogy egymásnak adják a kilincset a szobádban, nehogy egyedül maradj. Hogy különféle porokkal, teákkal és egyéb jól bevált népi gyógymóddal kúráljanak. Hogy költsön adják a lázmérőjüket. Hogy felhívjanak, hogy mit szeretnél a boltból, és hogy életmentő fagyit hozzanak neked. Hogy meghallgassák a lázas panaszaidat és kedves hülyeségekkel szórakoztassanak. Hogy ellenőrizzék a napi tea beviteledet és időnként beléd diktáljanak „csak még egy kicsit”. Hogy arról kezdjenek vitatkozni, hogy melyikük gyógymódja a hatásosabb és kinek a csodaszere húzta le a lázadat. Hogy napi 5 SMS-t írjanak, hogy megtudják mi van veled. Hogy biztosítsanak arról, hogy a tűzijáték nem is olyan „nagy durranás” és semmiből nem maradsz ki, csak mert nem tudsz kikelni az ágyadból.

És hogy egyszer mindezt valahogy meg tudjam nekik majd hálálni...


2 megjegyzés:

Attila Simon írta...

Beteg vagy? Nyugi, nem csak Te nem láttad a tüzijátékot!

Dorka írta...

akkor mar is jobban erzem magamat :)