139. Apró örömök az életben

Pontosabban szólva kb 25-30 cm hosszúak, barnás vöröses bundájúak és elragadóak. A helyi park mókusairól beszélek. Mert képzeljétek el, hogy ma mókust simogattam!!! Teljesen felvidultam tőlük, olyan édesek!

Az itteni mókusok nagyon barátságosak, "kezesek" és rengeteg szaladgál belőlük a parkokban.

138. Italia... avagy honvágy kicsit másként

Nincs honvágyam.

Olaszországvágyam van.

De nagyon.

Hiányzik a napsütés, a tenger, porto, a capuccino, a brios, Mickey's, Al Castel, Gelato, Zampolii, Rilke sétány, Trieste, az olasz nyelv maga, az olasz gesztikuláció, a Carso, Czernizza, Duinese emberek, MAX, Michelle, fausta, la gazetta, az olasz ősz, a bor, la Via Trieste...

Ez más mint a honvágy. Mert tudom, hogy ha itt letelik az időm legyen az 4 év, vagy csak egy szemeszter, haza fogok menni. És otthon lenni. Sokáig.
De Olaszországgal minden más.
Nem tudom, hogy mikor fogom újra látni.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha több időt ott tölteni, mint egy hét.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha capuccinot inni Mickey's-ben.
Nem tudom, hogy fogok -e még valaha a szőlőtáblák közt biciklizni.
Nem tudom, hogy fogok-e még Pasta con pomodoro-t enni.
Nem tudom, hogy fogok-e még Portóban ülni és a tengert bámulni.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha lesétálni Portóba bárkivel is megvitatni az élet dolgait.
Nem tudom, hogy fogok-e még valaha olaszul beszélni.

Csak remélni tudom, hogy minderre a válasz IGEN...

137. Első nap

A mai nap egy nagyon különleges nap volt. Ma volt az első napom az EGYETEMEN. Mert EGYETEMISTA lettem! El sem tudom mondani, hogy mióta vártam már erre a napra. De azért is különleges, mert egy ELSŐ nap volt. Az ember életében nem sok "első nap van". Ezek mindig fontos mérföldkövek és illik őket tisztelnünk.

Az első "első napom" az óvodában volt. Vagyis, hogy pontos legyek a bölcsödében, de hát annyira régre nem nyúlik vissza emlékezetem. Emlékszem rá, hogy anyával és apával, az IFÁval mentünk oviba. Mert igen, én menő gyerek voltam! Nekünk, volt a legnagyobb kocsink! ;)

Aztán emlékszem, mikor az Ötösbe mentem először. Szép, napos reggel volt és apával és anyával együtt sétáltunk végig a Deák Ferenc úton, a kapu előtt jól megölelgettek, majd szaladtam is be a többiekhez.

A Gárdonyis első napom is elevenen él emlékezetemben. Látom magam előtt a 22-es termet, amint belépek és megpillantom Fannit egy piros kockás cicanadrágban... örök sokk...

Majd 7 év elteltével Olaszországban volt a következő "első napom", amiről már ti is értesülhettek.

És most megint elérkezett egy "első nap"... Egyetemista létem első napja. Ami nem volt annyira napos, főleg reggel, tekintve, hogy Skóciában vagyok, de mindent egybe véve igen kellemesre sikerült. Nincs mit tenni, még mindig szeretek órákra járni...

Mi a közös ezekben az emlékekben? Hogy mindegyikük egy hihetetlenül pozitív élményként él bennem. Minden első napon tele vagyok várakozással és izgatottan megyek az új dolgok elébe! Mindegyik napsütéses, meleg és egyformán egy nagyon szép jövő kezdetét jelentik... hmm szeretem az első napokat!És íme, a hagyományos, elmaradhatatlan : Első Nap Fotó

136. Letelepedés

Gondolkodtatok már rajta, hogy mi tesz egy helyet igazán az otthonotokká? Vagy azon hogy egy embernek lehet-e több otthona?
Miután Skócia a harmadik ország ahol élek eddigi életem folyamán már néhányszor találkoztam ezzel a kérdéssel. Megint csak arra a következtetésre kell, hogy jussak, hogy valahol letelepedni, megvetni a lábunkat, beilleszkedni egy nagyon izgalmas folyamat, vagy akár játéknak is nevezhetjük. Tulajdonképpen olyan mint egy társasjáték. Először elolvasod a játékszabályokat, vagyis információt gyűjtesz. Mikor elkezdődik a játék, akkor úgy sem emlékszel mindre, szóval figyeled a társaidat, hogy ők mit csinálnak. Az elején elolvasod a mezőket a táblán, hogy tudd mikor mit kell csinálnod, kérdezgeted a tapasztaltabb játékosokat, de ami a legfontosabb, hogy tanulsz. Aztán idővel kezdesz emlékezni a mezőkre, majd lassan rájössz a játék lényegére, apró trükkjeire. A végén, pedig ha türelmesen játszol akár még nyerhetsz is...de ha nem, akkor is tudod a játékot betéve...

Szóval: Let's play!

135. A sárga köves út... az egyetemre

Így visz utam az egyetemre:

A szállást elhagyva átmegyek az úton (igyekszem "jó" irányba nézni)

Átmegyek a parkon

És a távoli egyetem felé veszem az irányt

Majd elmegyek a Galéria mellett

Átmegyek a folyón

Végig megyek a sétányon

Megint átmegyek az úton

Majd balra fordulva felkaptatok a dombtetőre

és már megis érkeztem...

134. Mára semmi emelkedett...

Hát, most sajna nem tudok világmegváltó témákról írni, vagy mély filozofálgatásba kezdeni, mára csak egy olyan azt-sem-tudom-hogy-hol-kezdjem féle élménybeszámolót kaptok.

Vasárnap szerencsésen megérkeztem szállásomra. A szobatársam egy lengyel lány Agata és a szoba maga meg a lány is nagyon barátságos, bár szerintem kicsit sötét. (mármint a szoba nem a lány....)

A dolgok szinte teljesen egybefolynak, annyi mindent mondtak, hallottunk, csináltunk és tapasztaltunk. A gólya hét itt sem más, mint az otthoni gólyatábor, buli buli hátán. De a dolog érdekessége, hogy az egészet a két diákszövetség vetélkedése határozza meg. A GUU (Glasgow University Union) és a QMU (Queen Margaret Union) egymást próbálja túl licitálni jobbnál jobb programok szervezésével vagy akár több ingyen kaja kínálásával, hogy minél több új tagot toborozzanak. Általánosságban elmondható, hogy el vagyunk árasztva kuponokkal, ingyen jegyekkel, tagsági kártyákkal és egyéb ehhez hasonló dolgokkal.
Persze azért volt néhány "komoly" program is. Már hétfőn volt egy csoportos találkozónk az Adviser-el, aki olyasmi mint egy tutor, aki 4 évig tanulmányainkat fogja felügyelni. Szerencsére egy nagyon szimpatikus és kellemes embernek tűnik. Ezen kívül ma volt a beiratkozás, ahol a hivatalos diákigazolványomat is megkaptam. Holnap és holnap után pedig külön a tantárgyaimat kell személyesen felvenni.

133. Bimm-bamm: Szolgálói közlemény...

épségben megérkeztem Glasgowba!!! A szobatársam Agatha egy lengyel lány, a szobám a legfelső (3.) emeleten van. Már mindent szépen kipakoltam. Van a szobában internet és saját vezetékes vonalam is van.

Folyt.Köv.

132. Elkészülni, vigyázz, rajt!

éééésss irány Glasgow. Ahol a University of Glasgow-n fogok Economics-t, Public Policy-t és valószínűleg Psychology-t tanulni.

Elkészülni, mert hát az utazás és új kezdet mindig sok készülődést igényel.

Vigyázni, mert nagyon fontos, hogy "vigyázzak magamra", hogy gyakorlatilag mindenkit idézzek.

Rajtolni, azt hiszem ez a rész nem igényel különösebb magyarázatot...

Az egyetem

131. Fenntarthatóság

Fenntarthatóságról leginkább a fenntartható fejlődés (sustainable development) kapcsán beszélünk, ami a nagyvilágban egyre inkább felkapott és mindennapi témává válik, míg itthon eléggé háttérbe szorul. A fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, ami kielégíti a jelen szükségletit, anélkül, hogy csökkentené a jövő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket. (wikipedia) Magyarán arról szól, hogy mi nem szipolyozzuk ki a Földet, hogy a gyerekeink is tudjanak majd hol élni. Ide tartozik az újrahasznosítás, energiatakarékosság, környezetvédelem...stb
Hogy miért írok erről? Mert úgy gondolom, hogy Nyugathoz képest sajnos ezen a téren is nagyon le vagyunk maradva. Sajnos nincsenek megfelelő kampányok, hogy a figyelmet a témára irányítsák, az emberek hajlandósága is igen csak gyér és gyakran az infrastruktúra is hiányzik, ami elősegíteni és lehetővé tenné az ilyen irányú lépéseket. De ami a legelkeserítőbb, hogy emiatt a legtöbbünk csak legyint egyet: "Akkor mit tehetnék én?"
Igenis sokat! Tavaly egész éves munkám során a Sustainabililty Groupban (Fenntartható Csoport) számtalan apró dolgot tanultam, amivel rengeteget tehetünk Földünkért. Az egyik legelterjedtebb hulladék gazdálkodási program a "Reduce, Reuse, Recycle" (Csökkentés, Újra használás és Újrafeldolgozás) névre hallgat. Ennek az a lényege, hogy nem elég, ha a szemetünket elegánsan belebiggyesztjük a szelektív gyűjtőedényekbe. A folyamat sokkal inkább ott kezdődik, hogy megpróbáljuk a lehető legkevesebb szemetet termelni. Szóval, most ehhez adnék néhány tippet:

1. Járjunk kosárral, táskával bevásárolni, vagy állandósítsunk egy szatyrot. Nem kell minden vásárlásnál 4-5 új szatyorral távoznunk az áruházból.
2. Próbáljunk meg nem előrecsomagolt termékeket venni! Erre jó hely a piac.
3. Ha tehetjük vegyünk nagyobb kiszerelést! Például 6 db 1,5 literes ásványvíz helyett vehetünk egy vagy két 5 literest. (és még olcsóbb is!)
4. Használjunk újra dolgokat! Akár a bevásárló szatyrokat vagy műanyag ételhordókat is.
5. Gyűjtsük szelektíven a hulladékot! Már egyre több helyen vannak gyűjtők, ahová szelektíven be lehet dobni a papírt, PET palackot, üveget... stb.
6. Akinek van kertje az komposztáljon, így az étkezési hulladék nagyban csökkenthető!
7. Használjuk a papírok mindkét oldalát, legyen szó nyomtatásról vagy akár írásról!

Nos ezek csak apróságok, és abszolút nem kimerítő a lista, de hátha hasznos gondolatébresztők! És egy nagy igazság, amit Mishával szoktunk volt mondani: "One makes a big difference!"

130. Új stílussal

Tudjátok, most örülök igazán annak, hogy a blogom címe nem dorkainduino vagy dorkainuwcad vagy valami hasonló. Mert az életem duinói szakasza lezárult. De ez nem jelenti azt, hogy blogom nak is vége kell, hogy legyen. Sőt! Ahogyan én is életem egy új szakasza elé nézek, ez történik a blogommal is. Mert hát mégis csak "My Life"-nak hívják... és ahogy jobbra pillantva olvashatjátok: ki tudja mikor lesz vége a kalandnak...?
Ahogyan én változtam úgy változott a blogom is az elmúlt két évben; a bejegyzések stílusában, témájában, felépítésében, mélységében és most a blog megjelenésében is. Két éve egy hivatalos, komoly, kissé kimért, irodai, már-már hideg kék-fehér stílust választottam. Most mondjam, hogy a blogok olyanok mint a kutyák és gazdáik?
A blogom ma: színes, barátságos, vidám, laza, élettel teli, vibráló, főként meleg és mély színek dominálnak benne. Csak remélhetem, hogy a blogok megjelenése tényleg hasonlítanak gazdáikra... a belső tartalom megítélése, pedig azt hiszem, hogy nem az én tisztem...