2010. szeptember 15., szerda

134. Mára semmi emelkedett...

Hát, most sajna nem tudok világmegváltó témákról írni, vagy mély filozofálgatásba kezdeni, mára csak egy olyan azt-sem-tudom-hogy-hol-kezdjem féle élménybeszámolót kaptok.
Vasárnap szerencsésen megérkeztem szállásomra. A szobatársam egy lengyel lány Agata és a szoba maga meg a lány is nagyon barátságos, bár szerintem kicsit sötét. (mármint a szoba nem a lány....)
A dolgok szinte teljesen egybefolynak, annyi mindent mondtak, hallottunk, csináltunk és tapasztaltunk. A gólya hét itt sem más, mint az otthoni gólyatábor, buli buli hátán. De a dolog érdekessége, hogy az egészet a két diákszövetség vetélkedése határozza meg. A GUU (Glasgow University Union) és a QMU (Queen Margaret Union) egymást próbálja túl licitálni jobbnál jobb programok szervezésével vagy akár több ingyen kaja kínálásával, hogy minél több új tagot toborozzanak. Általánosságban elmondható, hogy el vagyunk árasztva kuponokkal, ingyen jegyekkel, tagsági kártyákkal és egyéb ehhez hasonló dolgokkal.
Persze azért volt néhány "komoly" program is. Már hétfőn volt egy csoportos találkozónk az Adviser-el, aki olyasmi mint egy tutor, aki 4 évig tanulmányainkat fogja felügyelni. Szerencsére egy nagyon szimpatikus és kellemes embernek tűnik. Ezen kívül ma volt a beiratkozás, ahol a hivatalos diákigazolványomat is megkaptam. Holnap és holnap után pedig külön a tantárgyaimat kell személyesen felvenni.

Nincsenek megjegyzések: