„Most úgy érezzük, mintha elvettek volna tőlünk valamit. Bezárult egy ajtó, ami mögött már csak emlékeink vannak. Lopva visszanézünk rájuk… Felnőttek lettünk… Vége a gyermekkornak, a diákéveknek, ha elhangzik az utolsó csengetés. Csak most értjük meg igazán azt, ami elmúlt! Számoljuk a perceket, kinyújtanánk az időt, ha lehetne. Csupán egy óráért könyörgünk, de nincs tovább!”
Laborfalvi Róza
Sok szeretettel küldöm Ballagásukra osztályomnak, iskolámnak, tanáraimnak és legfőképpen osztályfőnökömnek.
Hiányoztok...
2 megjegyzés:
Te is hiányzol nekünk Dorka! Hmm.. ezzel az idézettel meg már volt dolgom, majd elmesélem, hogy mit értek ezalatt. :)
wow...kíváncsian várom a storyt :)
Megjegyzés küldése