92. A legjobb dolog

Vagyis az egyik legjobb dolog, ami történt velem, mióta itt vagyok, az a szombat este volt. Magányosan és kissé elszontyolodva írtam 11 körül a matek portfóliómat a szobámban, mikor hirtelen Hemaiat és Joyce berontott, megölelt, majd közölték, hogy indulunk az Old Castle-be. Ez egy régi és csodálatosan szép kastély rom egy félszigeten az "új kastély" mellett, ahová egy ösvény vezet a faluból és mellesleg szigorúan tilos menni. Ennek ellenére hagyomány, hogy a diákok tömegesen járnak oda, és adják tovább egymásnak a titkot. El kell, hogy mondjam, már nagyon régóta szerettem volna elmenni, de a másodéveseink sosem értek rá, hogy megmutassák.

Szóval lementünk a Lucchesébe, felszedtük Francescót (mivel ő másodéves ő hagyományozta ránk a titkot ez alkalommal) és négyesben elindultunk ide:

Most igazság szerint erősen keresem a szavakat, hogy le tudjam írni, amit éreztem/tünk. A képen kicsiben látható boltívben ültünk. Előttünk messzire Trieszt, Szlovénia és Horvátország fényei vibráltak. A tengerben tükröződott a hold fénye, a hullámok megtörtek a sziklán mélyen alattunk és mélységesen békés volt. Ugyanakkor Trieszt és az autópálya fényei állandó mozgásban voltak, vibráltak. Mineközben meleg nyári szél fújt és mi csak némán bámultunk magunk elé, és azt éreztem, hogy végre megtaláltam itt is azokat az embereket, akikről tudom, hogy szeretnek és én is nagyon szerethetek, és az idők végeetéig tudnék itt ülni ezzel az érzéssel és ezekkel az emberekkel...

Egy filmben sem tudnék szebbet, jobbat vagy tökéletsebbet elképzelni... Ilyen pillanatokért érdemes élni. Ezek töltenek fel és adnak erőt rosszabb napokra...

Nappal valószínűleg ez lehet a kilátás a kastélyból... Azt hisze, mi pontosan ezt láttuk, csak sötétben,a távolban a városi fényekkel