96. Spontán Trieszt

Igen, tegnap nagyon meglepő módon spontánul (minden féle megtervezés nélkül) egy fantasztikus délutánom volt Triesztben.

A menzán olyan 2 óra felé odajött Olga, hogy nincs-e kedvem elmenni vele Triesztbe. Mondtam -Jó. Miért ne? -Igaz, hogy matekot kellene ismételnem az év végi vizsgára, de egy két óra múlva jövünk vissza, mivel úgy sincs semmi különös intézni valónk Triesztben. Szóval fél óra múlva már a buszon ültünk.

Aztán csak azt vettem észre, hogy Triesztnek olyan gyönyörű pontján vagyok, ahol még életemben sem voltam. Van egy hosszú sétáló utca, ami nagyon hasonlít a Széchenyire otthon, találtunk egy gyönyörű árnyas parkot (Népkert 2 ), majd jött a legjobb dolog:

Ahogy sétálgattunk megtaláltuk a villamos végállomását Trieszt szívében, aztán hogy-hogynem az az ötletünk támadt, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk???? Elmegyünk a végállomásig, ott szétnézünk, majd visszajövünk.

Életemben nem voltam még ilyen spontán, de az is biztos, hogy soha semmi nem sült még ilyen jól el. A villamosról kiderült, hogy fogaskerekű és Villa Opicinába megy. Ami egy Trieszt melleti kis turista falu. A fogaskerekű felmászik Trieszt legmagasabb pontjára:

Ahonnan gyönyörű, meseszép, lélegzetelállító, bámulatos, varázslatos, elkápráztató...-kifogytam a jelzőkből- kilátás nyílik Triesztre és a tájra: (kicsit sztem olyan Gellért-hegyes élmény lehet - ott is utoljára 6 évesen voltam)

Szóval ott időztünk, néztük az embereket akik kijöttek az erdei ösvényre futni meg biciklizni, sétálgattunk, meg beszélgettünk jó sokat, majd 9-re nagy nehezen hazakeveredtünk...

Pedig már már kezdtem azt hinni, hogy ismerem Triesztet...Hiába olyan mint a hagyma-vagy parfé-vagy ogre (kinek hogy tetszik-szabadon idézve a Shrekből)...több rétege van...:) és mindet meg kell ismerni

Időtlen idők óta nem volt ilyen csodálatos délutánom. Nagyon nagyon nagyon jól éreztem magamat. Oly annyiram hogy igen csak nehéz lenne leírni. Higgyétek el, mikor megláttuk Triesztet fentről nem sok mindent tudtunk mondani...

спасибо OLGA!!!!!!!