A héten volt a native speaker national week, aminek a legérdekesebb pontja a tegnapi Prom volt. Ez az amerikai filmekből jól ismert bál elnevezése, ahol a fiúknak kell felkérni a lányokat és az egész lényege a rongyrázás. Ki öltözik fel szebben, kinek van szebb haja, kit hány fiú hív meg, ki-kivel megy...stb.
Hál' Istennek nálunk azért nem volt ennyire komoly a helyzet, de kétségtelenül az egész suli "prom lázban" égett a héten. Ki kivel megy, felkérte-e már valaki...stb Remek alkalom volt a szobatársamnak, hogy megint nyávoghasson egy sort.
Csak érzékeltetés képpen:
vasárnaptól - keddig: minket senki nem kért fel, pedig ő hogy szeretne menni, de nem egyedül...
kedd: enegem felkértek: egy világ dőlt össze benne
szerda: nem nagyon szólt hozzám. Este a legjobb barátja (aki meleg -vagyis ez még nem dőlt el egészen, de nagyon úgy tűnik...) felkértem hogy menjenek együtt
csütörtöktől -szombatig: ő nem akar a legjobb barátjával menni. Neki semmi kedve elmenni. Ő lefogja mondani a meghívást...
Igen, mindig ilyen, sőt rosszabb...Köszönöm, egy kicsit lehet engem is sajnálni, mert a világ legnegatívabb emberével kell együtt élnem... nem mintha nagyon foglalkoznék vele, csak néha idegesít, de én csak azért is jól érzem magamat:)))
Egyébként, az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, egy szimpla buli volt, kiöltözött emberekkel és feszengő párokkal...
A national week szerintem összeségében jól sikerült. Hétfőn film vetítés volt, kedden étel kóstoló, pénteken a show-amiben csalódtam, igazság szerint azt hittem, hogy jobban szervezett és érdekesebb lesz- de kiderült, hogy az amerikaiknak nem sok humoruk van...
2 megjegyzés:
Akkor szerintem túl is vagyunk a "Mit nem szeretek a szobatársamban?" passzus egy részén ;)
nem úsztátok meg ennyivel, már nagyon érik egy nagyon hosszú mit nem szeretek a szobatársamban bejegyzés...
Megjegyzés küldése