2009. február 2., hétfő

71. Csalódtam - felfedeztem - tanultam

Csalódtam az emberekben. Azt hittem, hogy itt jobb indulatúak, nem akarnak ártani a másiknak, erre,pont az igazgató esetén kellett vele szembesülnöm, hogy tévedtem. Naiv voltam... Az emberek mindenhol ugyanolya önzőek és kicsinyesek. Nem baj, már ezt is tudom.
Csalódtam néhány barátomnak vagy egyébnek vélt emberben is. Naiv voltam. Nem baj, megint tanultam valamit.
Csalódtam a szobatársamban is. Bíztam benne, hogy nem olyan önző, mint látszik, de tévedtem. Fuldoklik az önsajnálatában, mióta csak ismerem. Előző félévben hajlamos voltam csatlakozni hozzá, de a szünet jót tett, nem vagyok hajlandó vele együtt lubickolni az önsajnálatban. Én igyekszem megoldani a problémákat, ahelyett, hogy magamnak generálnám őket. Ennek eredményeként már egyre kevesebbet beszélünk. Nem baj, sokkal jobb a kedvem és az önbizalmam.
Egyeltalán nem búsolok, vannak saját barátaim, akik nem 14 éves fejjel gondolkodnak. Nem bánom, hogy nem vagyok benne a 1992 groupban, ahogy Elyas mondta a múltkor és nem 1992-es korosztályra jellemző problémákkal küszködök.
Tanultam sok mindent az emberekről megint, de továbbra sem zavar, hogy bizonyos (ismétel csak bizonyos) szempontból naivan állok a dolgokhoz és romantikus felfogásom van az életről, mert egem ez tesz boldoggá. Szeretek álmodozni, néha egyedül lenni, olvasni a plédem alatt, aludni délutánonként, nevetni az emberekkel és nem érdekel, hogy az emberek körülöttem milyen mélyre süllyednek az önsajnáltaban, vagy hogyan bántanak meg anélkül, hogy észrevennék. Vannak álmaim és elveim és megpróbálom követni őket, amiből remélhtőleg sok jó dolog fog kisülni, de ha nem akkor is legalább tükörbe tudok nézni még 90 évesen is...(na jó akkor valszeg a ráncok miatt majd nem nagyon akaródzik a tükörbe nézés...de akkor is átvitt értelemben :)) )
Mielőtt megint halálra aggódó emailek tömkelegét kapnám, csak leírom, ha véltlenül nem lett volna egy értelmű: nagyon jól érzem magamat (jó, kicsit álmos vagyok és fáj az ujjam, ahol elvágtam- de ezek nem akkor problémák, hogy elrontsák a kedvemet) és semmi rossz nem történt velem.
Most úgy érzem, hogy mióta hazamentem téliszünetre, rengeteg mindent tanultam, ami által kicsit tapasztaltabbá, és ha lehet ilyet mondani 18 és fél évesen, bölcsebbé váltam...

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Mondtam már, hogy imádom a pozitív hozzáállásodat az élethez??