51. Eger

Minél több időt töltök távol tőle, annál jobban hiányzik. Mióta az eszemet tudom ott éltem. Ismerem minden utcáját, minden szegletét, minden zegéz-zugát. Tudom a történetét, szokásait, problémáit. Ismerem az embereket, a helyi kapcsolaokat, viszonyokat és igazán egrinek érzem magamat. Ha valaki megkérdezi, hogy honnan jöttem, mindig azt felelem, hogy Egerből, Magyarországról. Érzem a lüktetését, a része vagyok, szerves része.

29 nap múlva HAZA érek. És nem akkor leszek otthon, mikor leszállok a Ferihegyen. Nem. Hanem, mikor meglátom Kerecsend felől közeledve a Bazilika tetejét a szőlősdombok mögött felbukkani, aztán a Líceumot, majd a házakat, és a dombról leereszkedve az EGER táblát.

Újra sétálhatok a Dobó téren, a Széchenyin, a Népkertben, a patakparton, a várban.. Már látom a szemem előtt a karácsonyi fűzérekkel és égőkkel feldíszített belvárost. A karácsonyi kézműves vásárt a Dobó téren és a bazárt a piacon. Az embereket, a hideget, a hömpölygő tömeget, akik közt mindig találni egy-két ismerőst akikkel szóba lehet elegyedni. A gyertya árus bácsi, a köves néni, a sapkás család, a könyvstandos hölgy, mind-mind része a városnak. Mindet ismerem. Az élmény, hogy az úton sétálva ismerős arcok jönnek szembe...Alig várom, hogy újra megnézhessem a szaloncukor és kesztyű meg sapka kínálatot, mert ugye Karácsony előtt mindneki ezt árul.

Szeretnék Szandival és a barátaimmal a Rádiban forró csokit inni, vagy teát a Francesco-ban. Moziba, Plázába menni vagy ücsörögni a suli előtti padon és az embereket bámulni. Párizsi rolót enni a Széchenyin, a forralt bor illatát érezni és úgy igazán semmit nem nem csinálni csak OTTHON lenni. Sétálni a Szent József parkban.

Érdekes, de csak attól, hogy ebbe belegondoltam, olyan boldog vagyok, mintha újra otthon lennék. Már alig várom! De előtte még Párizst is meg kell hódítanom!!!

Szeretlek EGER!!!!!!!!!!!!!!!

Ui: Jó lenne, ha eltudnátok intézni, hogy legyen egy kis hó Karácsonykor! Tényleg. Nagyon szeretném:)