122. Ezt jól kifőztük...

És ezt most szó szerint vegyétek... az életem elmúlt pár napja főként főzésről szólt. (ja meg egyetemi jelentkezésről, de az nem elég érdekes, hogy bejegyzés szülessen belőle...)

Szombaton volt a közép európai étel kóstoló, szóval a két fiú aktív segítségével egy mennyei gulyást főztünk. De komolyan...nekem nagyon ízlett, és a tapasztalataim azt mutatják, hogy nem én voltam az egyetlen. Az este után számtalan ember jött oda hozzánk, hogy lerója tiszteletét és megemlítse, hogy a gulyás ízlett neki a legjobban. ... arról nem is beszélve, hogyan csillogott a szomszédeos népek gyerekeinek szemei a gulyás szó hallatán, pláne mikor még meg is kóstolták...hmm...

Vasárnap Rezidence vacsoránk volt, ahol a szokásos gombás krumpli receptemmel jöttem elő, ami megint csak hamar elfogyott, még ha nekem ezúttal túl sok is volt benne a gomba.

Aztán, mivel már úgyis belejöttem a dologba és volt még 2 liter tejfölünk, amit kár lett volna kidobni, ezért kedden a tutorial vacsoránkra tejfölös paprikás csirkét főztem. Ami megint csak osztatlan sikert aratott ...

Ja, és hogy azért árnyaljam a képet és anya számára is, aki otthoni aktivitásomat látva joggal kételkedik, hihetővé tegyem, meg kell említenem, hogy majdnem megetettünk 200 embert romlott túró gombóccal...

Siker ide vagy oda: egy darabig nem szeretnék konyhát látni belülről, főleg nem ha 10 vagy éppen 100 éhes gyereknek kell benne főznöm...