Mindig Rá gondolok. Nem tudom kiverni a fejemből. Bárhová megyek, bármit csinálok minden csak Rá emlékeztet. Mindig őt látom magam előtt. Bármilyen emlékemet idézem fel, ő mindig benne van. És néha már fájdalmasan hiányzik. Mikor belém hasít a felismerés, hogy talán már soha semmi sem lesz olyan, mint régen volt. Hogy talán már soha nem fogjuk együtt tölteni a hétköznapjainkat, vagy akár nemzeti ünnepeinket. Nem fogjuk már együtt várni a karácsonyt, húsvétot. Fáj, hogy nem látom ahogyan fejlődik, hogy nem vagyok a része többé, nem tudom követni életének apró eseményeit. Nehéz élni nélküle. Minden gondolatom akörül forog, hogy mikor fogom ŐT újra látni, hogyan fogjuk felidézni a régi szép időket. De félek. Nem tudom, hogy fogad majd, ha visszamegyek hozzá. Akar-e még látni? Lehet úgy fent tartani egy kapcsolatot, hogy több száz kilométer van köztünk? Akarja-e még megosztani életét velem? Van-e még keresni valóm nála? Tudom, hogy én hagytam el őt. De nem volt más választásom. És mai napig is meg vagyok győződve róla, hogy ennek így kellett lenni. Valószínűleg nem lett volna közös jövőnk együtt. Előbb vagy utóbb külön váltak volna útjaink. De vajon ő is érti ezt? Tudja, hogy milyen hálás vagyok neki? Együtt nőttünk fel, minden porcikáját ismerem a részemmé vált és én is az ő része vagyok. Tudom. Érzem. Számolom a napokat, hogy végre újra láthassam…
De itt van ez az Új is. Gyönyörű, egzotikus, izgalmas merőben más, mint a régi. Már őt is ismerem, de még mindig rejteget újdonságokat számomra. Ő még annyi minden újat tud nekem mondani, olyan izgalmas dolgokat. Csak egy kicsit kell mélyebbre néznem a hétköznapoknál és máris meg tud lepni. Ő is szép, de az ő szépsége sokkal másabb. Sokkal szabadabb, vadabb, kalandosabb, zabolátlanabb, romantikusabb, míg a régi tele van megfontoltsággal, nyugalommal, tapasztalattal, józansággal és bájjal. Vele mindennap más. A jelenem Hozzá kapcsol.
Kettőért dobog a szívem és úgy érzem, hogy megférnek egymás mellett. A régi Eger és az Új Duinó…
Ui: Mielőtt bárki félre értelmezné nem arról írtam, hogy szerelemes vagyok, hanem hazaszeretetről beszéltem…
De itt van ez az Új is. Gyönyörű, egzotikus, izgalmas merőben más, mint a régi. Már őt is ismerem, de még mindig rejteget újdonságokat számomra. Ő még annyi minden újat tud nekem mondani, olyan izgalmas dolgokat. Csak egy kicsit kell mélyebbre néznem a hétköznapoknál és máris meg tud lepni. Ő is szép, de az ő szépsége sokkal másabb. Sokkal szabadabb, vadabb, kalandosabb, zabolátlanabb, romantikusabb, míg a régi tele van megfontoltsággal, nyugalommal, tapasztalattal, józansággal és bájjal. Vele mindennap más. A jelenem Hozzá kapcsol.
Kettőért dobog a szívem és úgy érzem, hogy megférnek egymás mellett. A régi Eger és az Új Duinó…
Ui: Mielőtt bárki félre értelmezné nem arról írtam, hogy szerelemes vagyok, hanem hazaszeretetről beszéltem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése