123.

Oké. Bizonyára már feltűnt mindenkinek, hogy nem írom a blogomat. Elmondanám, hogy erre megvannak a saját indokaim, és egy darabig nem is nagyon álll szándékomban újra éleszteni. Esetleg, ha majd túl sok szabadidőm lesz megint.

Egy a millió érvemből amellett, hogy miért nem töltöm az időmet a blogom írásával a következő: 4 hónap múlva elhagyom Duinót, ahol most a legjobb barátaim találhatók és ha van 30 szabad percem (ami ritkán fordul elő), akkor inkább vagyok velük és gyűjtök élményeket, mint ülök le és írok 3 bekezdést arról, hogy milyen unalmas itt az élet, mert nem törtéik velem semmi különös...

A másik érvem az, hogy ha kiadok egy munkát a kezemből, akkor szeretném, ha az igényes lenne, és egy blogbejegyzésnek számomra kellene egy minimális irodalmi értéket hordoznia, tehát 15 percben nem fogom összcsapni, hogy leírjam, hogy reggel felkeltem, megmostam a fogamat, elmentem suliba, hazajöttem, aludtam...stb

Következő érvem: a blogírás olyan, mint a napló írás. Én pótcselekvésként tekintek rá. Mikor ír az ember? Ha túl sok szabad ideje van és nem tudja a problémáit, élményeit valakivel megosztani. Ebből kifolyólag, ha nem írok a blogomra az az egyenes és logikus következtetés, hogy minden rendben van és 1000-rel pörög az életem, tehát jól érzem magamat.

Végül, pedig most tudom, hogy otthon anyukák, apukák, nagymamák és keresztanyukák kapnak a szívükhöz kétségbeesve, hogy információ hiányuk lesz rólam. Megígérem, hogy igyekszem telefonálni gyakrabban, arra gndoltam, hogy majd kigondolok egy fix telefonos napot a héten, és szerintem amúgy meg elég szorgalmasan válaszolgatok az emailekre.

Igen, és azt is tudom, hogy szeretnétek fényképeket látni és élményeket hallani. Úgy gondolom, hogy nyáron, mikor lesz időm, le fogok ülni és megosztom a legjobb fotókat. És egyébként meg mindenkit szívesen látok majd egy élmény beszámolóra.

És azt is, tudom, hogy ez nem a legkedvesebb és szívderítőbb blogbejegyzés amit otthon olvashattok, de higgyétek el, rengeteg problémám van és elég fárasztó mindnekinek magyarázkodni, hogy miért nem írok a blogomra, mikor a blogomnak egy öröm forrásnak kéne lennie...

Mivel jó IB diákként megtanultam, hogy minden írás végére kell konklúziót írni, íme: most ideiglenesen bezárom a blogomat, addig amíg újra nem lesz kedvem írni bele...

Szeretlek titeket! És mindenkinek sok puszit küldök:

Dorka :)

Ui: a glasgowi egyetemtől két ajánlatot is kaptam! Ez azt jelenti, hogy ha elérem a megfelelő pontokat IB-n, akkor választhatok hogy közgazdaságtant, vagy közgazdaságtant és public policy-t(közigazgatás szerű) dolgot szeretnék tanulni. :))))))))