Vasárnap reggel 5-kor futottunk össze a vasút állomásról jövet és az első randik bő 2 óráig tartott.
Mögöttem 8 órai éjszakai utazáss állt, mindössze 3 órányi igen zaklatott alvással, egy koncentrációs táborra inkább, mint egy közlekedési eszközre emlékezteteő vonaton. Az alvás- és evéshiány miatt alig vonszoltam magamat a 13 kilós hátizsák alatt. A lábamba legalább 1000 km került az elmúlt pár nap folyamán (én legalább is úgy éreztem), ennél fogva nagyon nem akartak engedelmeskedni nekem.
Szóval ilyen állapotban talált a vasárnap reggeli Moszkva. Megjegyzem ő sem volt sokkal jobb állapotban. Bűzlött a szombat esti alkohol maradékától és a vizelettől. Utcáit bokáig érő szemét- és hajléktalantenger borította.
Az első randik az első reggeli metróra való várakozással telt és hát nem jöttünk ki túl jól egymással. Egy idő után a könyvem olvsasába menekültem, de ez sem jelentett túl sok vígaszt, ugyanis a főhős 5 oldal után Moszkvába menekült, aholy jó 70 oldalon át ott is ragadt...
Aztán az idő múlásával csak összeszoktunk, de a szívem sosem lett az övé. Még mindig az elegáns, impozáns, tiszta és rendezett Pétervárért dobog. Hiába, a bohém és alternatív Moszkvának minden szépségével együtt sincs esélye az igazi úri ember Pétervárral szemben...haha én már csak ilyen vagyok, maradok a gyerekkori szerelmemnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése