Nem az ásványvízről beszélek. Hanem arról, hogy míg otthon esik a hó itt megállíthatatlanul megérkezett a tavasz. Hogy ezt miből vettük észre? Süt a nap, nem kell kabátot hordani és egyszerűen semmi kedvünk bent lenni. Eközben tényleg el kellene dönteni, hogy mit akarunk az életünkkel kezdeni.
A tanárok egyetemi jelentkezésről szóló prezentációkkal, EE (szakdolgozat) témákkal és határidőkkel bombáznak. Nem baj, ma megírtuk a töri esszénket -azt hiszem most már jóval többet tudok Hitlerről, mint akartam- és lesz időm olvasni egy napos padon a Rilke sétányon egy sziklára kuporodva a tengert bámulva. (ne kérdezzétek, hogy lehet a kettőt egyszerre csinálni. Lehet és kész:) )
Ahhhh, nincs is ettől jobb, aki járt már itt tudja miről beszélek.
Közben azt hiszem megtaláltam a saját helyemet és embereimet, akiket kedvem szerint ölelgethetek és akikkel répát rágva Bourne ultimátumot lehet nézni a szomszéd rezidenciában, akikkel takarodó után lehet residence tutorok elől bújkálni és egyre nagyobb szeletek adunk egymásnak magunkból. (ez Hemaiat fura hasonlata, kicsit hasonló a hagymáshoz a Shrekből. ha jobban belegondolok ő meg olyan mint szamár. Te jó ég, akkor én vagyok Shrek??? )
Közben az otthoni tanúságokat is hoztam magammal (He is just not that into you - igaz Ági? Minek strapáljuk magunkat??? :))) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése