20. UWC-s shopping

Nem tudom, hogy közületek hányan voltak már UWC-sekkel vásárolni egy hypermarketben, de aki még nem volt és alkalma adódik rá, az semmi képpen ne hagyja ki.

Mivel szombaton, mint említettem mindenki Velencébe ment, az egész suli üres volt. Ezért, hogy ne unatkozzunk elhatároztuk, hogy csinálunk valamit. Mivel Hamidnek ébresztő órára volt szüksége azt láttuk a legjobbnak, ha elmegyünk Monfalconéba (ez a legközelebbi város-kb akkora, mint Eger) és meglátogatjuk az Emisfero-t (ez a helyi Cora). A dolognak pusztán egyetlen szépséghibája volt: szakadt az eső és őrült szél fújt. Nem baj, ez Hamidot, Rezát és engem nem nagyon zavart. Vagyis pontosítsunk. Hamid vízálló, nekem volt ernyőm Reza meg Reza. De azért kértünk kölcsön egy ernyőt Misától, hogy azért a két fiú még se ázzon. Nos, most jön a történet első tanúlsága: Sose adj senkinek semmit kölcsön, mert könnyen így végezheti:

Nem tudom, hogy mennyire kivehető a fotó, de az esernyő totál káros lett. Hozzá kell tegyem, hogy nem a mi hibánk volt. Mi csak mentünk az úton és a szél 2 perc alatt kivégezte. Hozzá tartozik a sztorihoz, hogy mi (pontosítsak: Reza)volt olyan rendes és vett egy új ernyőt Misának.

Most jön a második tanúság: ha tönkre teszel valamit a UWC-ben ne törtd magadat, hogy pótold. Ugyanis: Misa konkrétan kijelentette, hogy az ernyőt ingyen nyerte egy sífutó verseny és amúgy utálta és nem tart igényt a mi új ernyőkre. (azért később csak elfogadta-hozzá kell tegyem, szép kis ernyő, bár nem lila-mint én azt indítványoztam)

Útközben hozzánk csatlakozott Thomas Kanadából és Joyce Szingapúrból. Találjátok ki, hogy mit akartak venni. Természetesen ébresztőórát. Szóval gyakorlatilag három ébresztő óráért utaztunk el Monfalconéba. A vásárlás rendben lezajlott. Hamid és Thomas kicsit hamarabb végeztek, mint mi és éhesek volak ezért ők az előtérben lévő pizzériában próbáltak pizzához jutni. Természetesen ez sem ment zökkenő mentesen. Szerettek volna 2 szelet pizzát vásárolni (tudjátok abból a fajtából, amiből ha eszel egyet teljesen jól laksz, mert olyan nagy és kiadós) Természetesen, mert Olaszországban vagyunk, senki nem beszél angolul. Itt jön a harmadik tanúság: sose bólogass, ha idegen nyelven beszélnek hozzád, mert könnyen pórul jársz. Akárcsak Hamid és Thomas. A két szelet helyett két egész óriás pizzát kaptak-ami megközelítőleg 12 szeletet jelent:) (Remélem jól látszik a képen-mind az öten jól laktunk 2x a 2 pizzából)

Hozzá kell tegyem, mi annyira nem bántam ezt a kis tévedést, mint Hamid, akinek 25 eurójába került, ugyanis az nap sikerült kétszer lekésnem a menzát. (így jár az aki 12.05-kor ébred fel...a második már a bevásárlás miatt volt) Azok kedvéért, akik véletlenül nem tudják, hogy utálok vásárolni és kép az ellenkező gondolatot szülte volna meg a fejükben le kell szögeznem, hogy UTÁLOK vásárolni....otthon...

Hát igen, a pizza tényleg nagyon finom volt. Ő itt Thomas Kanadából, aki a legjobb példája annak, hogy a hideg érzet csak megszokás kérdése, ugyanis én pólóban, pulcsiba, kabátban és még egy kabátban voltam (igen, tényleg ilyen hideg volt és még a szél is fújt és az eső is szakadt...) míg ő egyetlen nyári papucsot viselt. (természetesen volt rajta egyéb ruhanemű is, de közel sem annyi mint rajtam) Ez igen csak praktikus volt, mert nem kellett azon izgulnia, hogy beázik a cipője...

Itt Hook kapitányt láthatjátok (a kampó volt az esernyő fogója...) a kislányával :) igen, mi egy ananászt is tudunk csecsemőként használni. Hihetetlen látvány volt kampókezű 2 méter magas Thomas amint az ananászt ringatja a buszmegálló kellős közepén...

Szóval azt hiszem kijelenthetem, hogy alig várom a legközelebbi bevásárlást...