5. Szárnyát vagy combját? -L' aile ou la cuisse

Mai bejegyzésem apropója egy filmélmény, ami jó pár gondolatot indított meg bennem.

Délelőtt láttam a Szárnyát vagy combját Louis de Funes főszereplésével (kb ezredjére), amiről rögtön a L'ecsó jutott eszembe, innen pedig egynes út vezetett a francia konyhát bemutató filmek összehasonlításéhoz saját élményeimmel.

Azt kell, hogy mondjam, az eredményem kiábrándító volt. Nézzük csak meg, hogy mi lehetett ennek az oka.

1. Egyszerű tudatlan magyarként a hangzatos francia nevek igencsak megtévesztően hatottak rám.

2. Előétel-főétel-desszert. Ugye milyen jól hangzik? Ki szeretne ennél többet?

3. Az utolsó pont, és talán a fő ok a hatalmas csalódásban: a franciák szenvedélye amit ételeik iránt táplálnak. Naiv módon úgy gondoltam, hogy ha valami iránt ennyien és ily mértékben rajonganak az csak jó lehet. Tévedtem. (eszembe kellett volna, hogy jusson a Tokió Hotel...elég sokan rajonganak értük, és mégis egy kalap sz...)

Szóval a várakozásokkal ellentétben mit is kaptunk a franciáktól. Vagyis inkább mit nem. Például előételt. Ugye, hogy így már nem is hangzik olyan jónak egy ebéd? Köretet sem kaptunk. Vagyis pontosítsunk: magyar mértékkel mérve nem nevezném köretnek azt a valamit amit odadobtak a tányérunkra.

A képen látható ebéd az egyik legfinomabbnak számított a kintiek közül. Csodával határos módon disznó hús és nem marha volt, illetve nem 1, hanem két szeletet kaptunk.

Meg kell még említenem a nyers lazacot, a véres marhát, az undorító máj pástétomot és mind közül a legrosszabbat: az endivia salátát.

Az endivia saláta annyira rossz volt, hogy megérdemel néhány sort. Első nap ezzel vártak minket: véres marha endivia salátával. Azok kedvéért, akik nem bírnak akkora képzelő erővel, mint a franciák megpróbálom lefesteni az endivia salátát: szürkés zöldes színű, fonnyadt hínárra emlékeztető eszméletlen keserű valami, amibe -hogy javítsák a helyzetet- apró répa darabokat vágtak. A fonnyadságot nem úgy kell elképzelni, mint az itthoni salátát amikor, kicsikét lekonyul, hanem tűzon szószban összefonnyasztott maréknyi nyálkás hínárként. Ha valakinek még nem ment volna teljsen el a kedve tőle, itt találhat néhány érdekes dolgot az endivia eredetéről. http://www.karpatinfo.net/article37800.html Az endivia mentségére szóljon, hogy eredetileg nem ilyen állagú és ízű, ezt csak a franciák tették vele.

Végül szeretnék azért néhány pozitívumot is írni szegény francia konyháról. A desszertjeik isteniek (nem csodálom, valamivel nekik is jól kell lakni...). Néha csirkét is sikerült ehetőre főzniük, a hattyúról nem is beszélve:)). A sajtok sem rosszak. Ha kérünk -némi vonakodás után-adnak tejszínhabot. A menta szörp is finom. (na jó, maradjunk inkább abban, h eredeti az íze...) A nutella ott is finom, főleg croissant-al. És végül a legfontosabb, ami szerintem túristák millióit tartja életben: VAN McDONALD'S!!!!!!

Összegzésként csak annyit mondhatok: a franciák tényleg komolyan veszik: főzni bárki tud. És sajnos alaklmazzák is ezt az elvet, nap mint nap.