Eredetileg arra gondoltam, hogy nem írok semmit, míg ki nem megyek Duióba. De rá kellett hogy jöjjek, hogy elmém 70%-át ezzel kapcsolatos gondolatok töltik ki, és miért ne osztanám meg veletek, így legalább egy hosszabb folyamat szemtanúi lehettek. Igyekszem majd azért gyakran írni, de a felsőbb évesek tapasztalataira alapozva nem sok esélyt látok erre.
Jelen pillanatban leginkább búcsúzás gondolatai foglalnak le. Nem rég fejeztem be az osztályomnak szánt búcsúbeszédemet ami igen csak nyálas khm khm... érzelgős lett. Ma körülbelül négyszer kapott el egy-egy sírási hullám a suliban, ami nem csoda, hiszen 7 éve járok ide és nagyon nyomasztó belegondolni abba, hogy még összesen két napig tanulok itt.( na jó, ki mondta hogy a II. János Pál pápáról szóló film nem számít tanulásnak??? elvégre ez egy katolikus suli vagy mi a szösz...hö!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése